Tejes diómártás és egy francia stílusú csemege

Kép
     Már kezd potyogni a vén diófáinkról a még zöld héjú termés. Összeszedegetve, a zöld burkot eltávolítva, fetörve és a keserű sárga hártyát eltávolítva az alábbi ínycsiklandozó receptek készíthetők el belőle: Tejes diómártás (Pasta con salsa di noci) Ez az észak-olasz ihletésű, krémes mártás zseniális friss tésztákhoz vagy csirkemellhez. Hozzávalók: 150 g tisztított tejes dióbél (hártya nélkül), 1 gerezd fokhagyma, 2-3 evőkanál olívaolaj, 50 g reszelt parmezán, 1 dl főzőtejszín vagy mascarpone, só, bors. Elkészítés: A diót és a fokhagymát tedd mozsárba vagy aprítógépbe. Add hozzá az olívaolajat és a parmezánt, majd dolgozd krémesre. Keverd hozzá a tejszínt vagy mascarponét. Forgasd össze frissen kifőtt tésztával, és lazítsd a mártást 1-2 evőkanál tésztafőző vízzel. Francia stílusú csemege (Dióágyon tálalt camembert) Franciaországban a friss tejes diót előszeretettel párosítják lágy, érett sajtokkal és gyümölcsökkel. Hozzávalók: 1 darab jó minőségű Camembert vagy Brie...
Megjegyzés küldése

Éhes disznó makkal álmodik, avagy megidéztem Olaszországot :)

A "megidézéshez" pedig szükség volt egy kis képzelőerőre, plusz Limara tegnapi receptjére, ami egy kalácsszerűség, különlegessége a langyos vízben kelesztés.
Ebben a fagyos, szeles hidegben sokszor ábrándozunk a pár évvel ezelőtti olaszországi kiruccanásunkról, ahol a panzióbeli reggelik mindig tartalmaztak friss, házi süteményeket, lekvárokat, mézet. Kipihenten, az újdonság élvezetével mindig nagyon szívesen választottam a pármai sonka helyett ezeket az ínycsiklandó finomságokat!
Az itthoni hétköznapi reggeli nálunk sosem édes, mindegyikőnk nagy szerelmese a házi húsos reggeliféléknek. Kolbász, szalonna, töpörtyű, körözöttek, sonkák, vajkrémek, szóval ilyesmik.
De a mediterrán életérzés nem hagy nyugodni már napok óta, s mikor megláttam Limara "Vízen kullogóját", tudtam, hogy ezt meg kell próbálnom. És lőn! A receptet nem ismétlem, nem változtattam rajta semmit, a linken bárki utánanézhet, ha kedvet kapott hozzá. Betartottam Limara utasítását, és az egész pelenkát bezsíroztam, hogy ne ázzon el kelés közben a tészta. (Nos, tulajdonképpen e művelet miatt nem lesz nálam a vízen kullogóból mindennapi finomság, hisz jó sok utómunkálatot hagy maga után a pelenka "zsírtalanítása":)
A reggelihez saját készítésű sárgabaracklekváromat adtam, és egy kellemes pásztortáskafű-teával kényeztettem magunkat.
Az egyik képen a kelesztés módszerét mutatom be, a másikon a terített asztal részletét:
 
 

Megjegyzések

  1. Unknown2010. február 5. 12:00

    Jajj te Zsuzsu!! Hogy miket nem tudsz??!! Most legszívesebben idevarázsolnám magamnak eme mesés reggelit,bár jól tudom, már vacsoraidő is elmúlt...:):)

    Szilviiszissz

    VálaszTörlés
  2. ÉvaZsuzsanna2010. február 5. 20:53

    Ó! Édesanyám vízenkullogója jutott eszembe, szép emlék! Unokáimat én is meglepem, hátha nekik is ízleni fog...

    VálaszTörlés
  3. Bodzás Vendégház Ganna2010. február 6. 9:32

    Sziszikém! Drágaságom! Olyan jó olvasni soraidat és hogy felélesztetted a blogodat. Írj sűrűn, olvaslak!

    ÉvaZsuzsanna: Örülök a szép emléknek, így nemcsak Olaszország, hanem egy családi idill is megidéztetett:)

    VálaszTörlés
  4. Monika2010. február 7. 7:56

    Nagyon örülök,hogy egymásra találtunk!!!!!Úgy látom,sok szépet és jót fogok nálad találni!!!!Közel lakunk egymáshoz: én Fehérváron lakom.:)

    VálaszTörlés
  5. Bodzás Vendégház Ganna2010. február 7. 10:41

    Köszöntelek Mammka olvasóim közt, és örülök, ha kedvedre valókat találsz benne:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk