Egy csepp falusi élet

Ha még nem írtam volna, akkor most írom :)), hogy az utcánk egy jó háromméteres lejtéssel bír, és mi épp a "domb tetején" lakunk, a Bodzás (a vendégházunk) és az utca többi háza kissé alattunk van. Így szép rálátásunk van a szomszédainkra, pláne, hogy a házunk körpanorámás, széle-hossza üvegablak. - Tényleg pazar a kilátás. No. Már jó ideje vágyakozva tekintettem le harmadik szomszédunk csodakertjére, amiben még most is piroslanak az almák, és zöldellnek a káposztafélék. Igaz, már elnyíltan, felmagzottan vagy épp be se borultak a káposztalevelek. Azon vágyakoztam, hogy milyen jó falatok lennének ezek a nyuszijaimnak, akiket köztudottan bio módon nevelek, azaz csak mageleséget, szénát, lucernát, répaféléket, háztartási zöldhulladékot esznek, és ha tehetem, megszedem nekik még most is a fűféléket.. Túl sokat azért nem gondolkodtam azon, hogy megkérdezzem szomszédasszonyt, mik a tervei a káposztával. Mivel tudtam, hogy ők is csak ketten vannak, a gyerekek kirepültek, állatokat

Elérkezett az idő, végre, hogy leszedjem és feldolgozzam az idei év első kökénytermését. Mindig mély levegőt kell vennem hozzá - csakúgy, mint a csipkebogyóhoz -, hisz ennek  a szüretelése is megannyi karcolással, szúrással, vérnyommal jár, szóval nem  kellemes, és ugyebár a feldolgozása -magtalanítása se leányálom. Az eredmény azonban kárpótol mindenért. Hetek óta kóstolgatom már a környezetünkben lévő kökénybokrok termését, és most találtam már olyannyira édeskésnek, hogy leszedésre kárhoztattam. A dér és a fagy kissé elvett fanyar ízéből, s kezd édeskésen-fanyar (nincs rá jobb szavam) lenni. Idén nem lekvárt készültem csinálni belőle, mert lekvárból Dunát lehet rekeszteni nálunk, és se én, se Fefe nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók,  inkább csak vendégeink reggelijéhez, valamint palacsintákhoz, gombócokhoz használjuk e finom édességeket . Húsokhoz viszont nagyon szeretem a zöldséges-gyümölcsös szószokat, ezért e csodás tél eleji vadon termő gyümölcsből most csatnit készítettem. A c