Kotlóstörténet
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBQDTqgQ9Twf9tdUTfHO6X5QQmTonnrTq8jb26UYTUjJJ19PwvJAz1zajwJn5H_1p6CUBIyC_qJEBSLDCOkZyg8WpFMk5af8HbqI83HRAhx2bS9ZpvjGDtJhWvZ3k75pxadjwLB_4K0-M/s320/kotl%25C3%25B3s%25C3%25A9scsib%25C3%25A9i.jpg)
Minden tavasszal nagy izgalommal készülök a tyúkudvar frissítésére. Már február-márciusban azon töprengek, honnan, milyen módon szerezzem be a következő generációt. Nagyon kacérkodtam az ősi magyar fajtákkal, és találtam is a közelben tenyésztőt, ám csak június közepére tudtak előjegyzésbe venni, annyi a megrendelésük. Ez persze örvendetes, hisz jó hír, hogy sokan szeretnék a régi fajtákat tartani. A júniusi napos csibe nevelgetés azonban nem fért volna bele a teendőimbe, hisz elindult a kiskert-projekt - erről hamarosan írok -, és jönnek a nyaralóink is a vendégházunkba. Maláta és Füge legeltetése is elég sok feladatot ró ránk, hisz a legelőjük most le van zárva: fakitermelés folyik március óta a Bittva-környéki területeken, és a munkagépek a legelőnkön keresztül kaptak útvonalat a terület megközelítéséhez. Így a lovaknak 2-3 naponta készítünk mobil karámokat, illetve a saját udvarunkban legelnek. De térjünk vissza a tyúkokra. Jó pár éve már volt kotlósom egy japántyúk fajtából,