Egy csepp falusi élet

Még az év végi ünnepekkor került a kosaramba az alakor  az Egészségpontban, ahol Marcsi beszélt rá:  próbáljam ki, süssek vele kenyeret, mert nagyon finom. Aztán elteltek az ünnepek, most meg már a tavaszi hajtás megy a vendégházak körül és a kertben, úgyhogy nemigen volt próbálkozásra idő. A kísérletekbe, próbákba szeretek teljesen belefeledkezni, nem szeretem, ha ilyenkor bármi is sürget, akadályoz. Így aztán eddig húzódott a megfelelő alkalom, és most bemutathatom ezt a csodálatos és tényleg nagyon finom lisztből készült bagettet. Az íze nekem teljesen új volt, csakúgy, mint a liszt sárgás színe, ami azonnal elnyerte a tetszésemet. Semmi mást nem használtam a dagasztáshoz, mint lisztet, sót és vizet, valamint egy kevés szárított élesztőt. A kelesztés a langyos sparhelt mellett, több óráig tartott. Sütés bagettformában 200 fokon 30 percig. És legyen itt pár okosság az alakorrról. Egyszemű búzát rejt a név, és az egyik legkorábbi ember által termesztett faj, ősbúzának is hívják.

Nem vagyok egy gyógynövény- és fűszer szakértő, azonban jártomban-keltemben, itt faluhelyen mégiscsak alkalmam van ismerkedni velük, s a beazonosításukat nagyban segíti az internet. Sokfélét felismerek már a legelőinken és a környezetünkben, felhasználásuknak, gyógyhatásuknak pedig utánanézek a neten. Sokáig nem tudtam, mi ez a növény, ami elborítja ilyentájt a legelőinket és az út szélét is, legeslegelőször virul-zöldell a hó elolvadása után, amikor még minden szürke-halott. Tépkedtem is a tyúkjaimnak, de épp csak rávetődtek, aztán otthagyták, nem szerették az illatos-ánizsos ízét. Ugyanígy a nyúl sem díjazza nagyon, ha más is van mellette, inkább azt eszi. Aztán megtudtam, hogy ez a növény a zamatos turbolya, ami különösen a francia konyha kedvelt fűszere, s mint kuriózum, nem is olcsó. Pedig mifelénk tonnaszám lehet ilyenkor kaszálni, elnyomja még a tyúkok kedvenc zöldjét, a tyúkhúrt is, ami szintén egy jól áttelelő zöldféle, nemcsak a tyúknak - embernek is eledele lehet tél végé

Follow my blog with Bloglovin Mától a Bloglovinon is követhetitek vidéki életünket, állattörténeteinket, falusi vendéglátásunk eseményeit, főztjeinket. Találkozzunk a Bloglovinon is!

Van egy picurka földecskénk a Bittva-parton A területe olyan háromszög-szerűség, hogy jószerivel semminek nem való. A felszántásához egy traktor alig-alig tud majd megfordulni benne. Megörököltük, még évtizedekkel ezelőtt, művelve tán félszáz éve sem volt. Viszont a Bittva közelsége, a csodálatos termőtalaj megléte, és egy kiskert gondolata már régóta foglalkoztatott. A gondolat megfogant, nekivágtunk hát a terület kipucolásának. Kemény két napunk ment rá a bozótirtásra, a földecske kitisztítására. Lesz-e valaha egy mini "River Cottage" itt a Bittva partján? Sok még a kérdés. Mindenesetre a kétnapi munka ha fárasztó is, de örömteli volt, teli madárfüttyel és patakcsobogással.

Ez az étel örök klasszikus nálunk, csakúgy, mint a gránátmars:)) A paradicsomot sokan vagy csak nyersen, vagy csak feldolgozva szeretik, nem is értem, ennek mi lehet az oka:)) Mindenesetre a paradicsomszósz nálunk nemcsak főzelékként, hanem akár levesként, pizza - na jó, langalló feltétként is szerepel, lehetőség szerint saját termésből. (ha épp nem a zöldparadicsom van túlsúlyban:)) Amúgy persze hozzájutok jóféle, szabadtartású paradicsomhoz is szezonban a barátnőm biokertjéből. Ez az étel most már nem csak Nagyanyáink receptkönyveiben szerepel, hanem a Bodzás Vendégház étlapján is, tepsis sült burgonyával és fokhagymás-borsos tarjapecsenyével. Reméljük, vendégeink is örömmel üdvözlik majd az étlapunkon!

A mézes színű vitrines szekrényben kaptak helyet ajándék tárgyaink A legalsó polcon szárítmányok: gombák, fűszerek, gyógynövények Illatos citromfűszörp - most szárítmányból Füstölt pisztrángfilé salátatálon tejszínes barackmártással, pirított szezámmal Tavasz elejei teafükeverék: aszalt alma, csalán, diólevél és bodzavirág - saját termésekből Bóbitás-bocskoros kakasom ügyesen beállt a fotóhoz:)) Itt pedig peckesen lépked az udvarában - hovatovább a műhelyet és a fóliát is sajátjának fogja tekinteni, akkor pedig jaj lesz nekem Gallyazunk, megnyirbáltam az elöregedett ágakat Tücsök és a világos szemöldöke + a vörhenyes bajuszkája. Édes nagyon! Elkezdődött a vakond- pocok invázió

Már nagyon sokféle kekszet próbáltam ki a gyönyörű, faragott mintázónkkal: vaníliás, gyömbéres, fahéjas-mézes, kakaós ízesítéssel, és mindből gyönyörűséges-finom, illatos kekszek sültek ki. Épp itt volt az ideje, hogy a lisztérzékeny verziót is kipróbáljam, hisz vendégeink között is gyakori a gluténérzékeny, és a termékünket is sokan keresnék a diétára kényszerülők között is. Alább fotók a Glutenixszel készült kekszekről, melyek íze és állaga nekem leginkább a habcsókéra emlékeztet. Fontos tudni az elkészítésnél, hogy a tepsiből kivéve a zsírpapíron hagyjuk kihűlni, így nem lesz törékeny, hanem csak roppanós. A keksz a hagyományos mézeskalács receptje szerint készült: