Egy csepp falusi élet

"Az a nemzet, amely később megismertette a világot a komplett angol reggeli fogalmával, a középkorban általában mellőzte a reggelizést." - olvashatjuk a flagmagazin.hu oldalán. Az 1600-as évekre azonban ez a trend megváltozott. Mi okozhatta ezt a változást, tehetjük fel a kérdést? Mi már nem szeretjük üres gyomorral kezdeni a napot, viszont alig vannak ismereteink a történelemből a reggelizésről. Az ebéd, az esti vacsorák és lakomák bőséges irodalommal rendelkeznek, és a fennmaradt szakácskönyvek még a szegényebbek ebédjét és vacsoráját is leírják. A reggelinek azonban nincs irodalma. A krónikások nem látták az uralkodókat reggelizni. S mivel nem maradtak fenn krónikák a reggelizésről - illetve arról igen, hogy  némelyeknél ez megengedett volt, így kiváltságnak számított pl. fő tisztségviselők, esperes és kántor, az alamizsnaosztó, a pénztárnok, a konyhafőnök - így nagy valószínűséggel a középkori ember csak napjában kétszer étkezett. S mivel a történet nagyon érdekes, ezé...

Az idő szépen, fokozatosan vált hűvösről hidegre - bár ma épp 12 fok volt! - ám nem kell a sufniba tenni a túrázás kellékeit, hisz a kutyánknak hidegben is szüksége van a testi kihívásokra. Az őszi-téli kirándulások - főleg izgalmas terepviszonyok között, mint amilyen a Bakony , a Bittva patak völgye Gannán és Döbröntén - kalandokat és jó mókát is jelent mindkettőtöknek (hármótoknak, négyőtöknek). Az erdei caplatás, a dombokon rohangálás kutyádnak és neked is fontos, ha városi életmódot folytatsz, netán munkád is székhez köt. Érdemes az őszi-téli kutyás túrákra is fokozottan felkészülni, hisz többről van szó, mint egy esti sétáltatás. Nem árt, ha a fokozottabb igénybevétel miatt vitamindúsabb táplálékkal készülsz kedvencednek, s bár egy túra alatt nem feltétlen kell etetned, nem árt, ha lapul a táskádban némi jutalomfalat. Vendégházunkban mi is mindig készítünk négylábú kedvencekkel érkezőknek házi készítésű ropogtatnivalót, télen jó sok disznózsírral, esetenként liba-...

A gasztronómiai oldalakon időről-időre felröppennek csúcsélelmiszerekről hírek, receptek. Tudományosan. Miben mi a fantasztikus, mit miért kellene fogyasztanunk. A csicsóka is ilyen csúcsélelmiszer lenne, sok más mellett. (cékla,  fodroskel... stb.), most a más tájakon termőkről nem beszélnék, és a tudományos hírekkel sem szállnék vitába, mert nem vagyok értője. Csak csupán arról írnék, ami saját tapasztalás. Jó tudni, hogy a csicsóka megmenti azt, aki éhínségre van kárhoztatva - háborús eledel, nagyanyáink is felszedték a földből éhínség idején, főztek belőle ezt-azt, még süteményt is, ami felhasználásának sokrétűségére vall. Ezt a tudást tegyük is el - éhínség idejére. Sokféleképpen kipróbáltam már a csicsókát - nálam csak nyersen vált be, vajas kenyér mellé, retek helyett. Van is a Bittva-parti kertecskémben, idén sem szedtem fel az összeset, hadd teremjen jövőre is, ha kedve tartja. Kiirthatatlan. És így van ez jól. De hogy csicsóka-ültetvényen gondolkozzak...no ez most már...

DiY...Jópofa, és üdvözlöm is:))) A mondanivalója alapján számomra nincs is benne semmi új, hiszem életem vidéken csupa diy-ről szól. Az meg hogy haladni kell a korral, hiszen posztomat a googli meg a többi kereső majd akkor helyezi előtérbe, ha divatos keresőszavakat használok, és akkor jó sokan fogják látni (?), ne adja isten, ha ebből pénzt is akarnék csinálni, akkor azzal hitegetnek, hogy a diy-re majd özönlik a vevő...nos, azért ezzel kicsit szkeptikus volnék, mindenesetre éljen a 21. század, és vele a virtuális forradalom: sokakkal megoszthatom, hogy engem is elkapott a gépszíj...Adva van egy rakás fából készült holmi, új és öregecske is. Ajándéktárgyaknak valók, és egy kis divatos vintage technikával felturbózva új életre kelthetők... Megakadt a szemem a lakásban is egy-két felújításra szoruló apróbb bútordarabon. Persze azért nem az egész miliőt akarom felforgatni, annyira harcos nem vagyok. Viszont úgy döntöttem, egy-két sarok "átszínezése" megér egy kis fáradságot...

Mi így készültünk Márton-napra: Kati és Marcsa segítségét ezúton is köszönjük, no és Hédi asszonyét is, aki a nehezét végezte a libanyakak körül! S mivel a libák "megdicsőülésének" hétvégéje vagyon, várjuk szeretettel birsalmás-lilakáposztás-sültkrumplis libapecsenyére leendő hétvégi vendégünket a Bodzás Vendégházba! Foglaljatok a gyorslinken! Vár Zsuzsa asszony és Feri bátyó

Nem tudok betelni a novemberi színekkel! Az aranyak, a rozsdák...ahogy váltakoznak egy napon belül is...egyre inkább helyet adva a szürkének, a földszínűnek...és talán hamarosan a hófehérnek:))

Mindig ősszel jön meg a kedvem a határszéli sétákhoz, a nordic walkinghoz, kutyáimmal kísérve. Bogi és Lucsánó csak a füttyentésemre vár induláskor, s boldogan ugranak ki a puha szénából, tudván, hogy egy jó kis csavargás ígérkezik a gazdával. Hűséges követőim voltak, bár többnyire eltűntek a sűrűben az izgalmasabbnál izgalmasabb hangok-neszek nyomába...Ezek a fotók készültek tegnap: Kőfejtő Állattartó gondoskodás télire Marhatartó gazdák munkájának gyümölcse Ősz...lankák...színek Falutábla Bútorrestaurálás, country és vintage bútorok... ...izgalmas hobbi, de már alakul a kereskedelem is.