Egy csepp falusi élet

Az idei év első gasztro-posztja. Vidéki életünkről és a hozzá tartozó vendégfogadásról már idestova 7 éve írok bejegyzéseket - kimondani is sok. Egy blog életében, rohanó világunkban ez nem kis teljesítmény, belelapozgatva én is elcsodálkozom rajta, mennyi minden történt velünk, az állatfarmmal, s ha vendégeink csak érintőlegesen vannak a lapokon, annak az az oka, hogy a blog nem róluk, de értük szól, felkelteni a kiváncsiságot irántunk, egy másfajta életmód iránt, nem titkolva azt a törekvésünket sem, hogy hidat képezzünk a vidék-város  közti "szakadék" felett. Már ha tényleg van. A főzés, néha receptekkel leírt ételeink is a figyelemfelkeltést szolgálják, alternatívát kívánunk azoknak is adni, akik nem az önellátást választják. Az étlapunk évről évre alakul, mi is sokat tanulunk vendégeinktől, a felmerülő igényekről, szóval háziasszonyként is sok-sok újat tanulok, folyamatosan kell "képeznem" magamat a dietetikában, reformtáplálkozásban is, konyhámban mégis me

Magyar szólás: nincs sütnivalója. Akkor mondjuk, ha valaki híján van az észnek, értelemnek. Eredete nyomába eredve azt látjuk - például a Nyugat-Dunántúlon - hogy "sütnivalónak" nevezték a kenyér kelesztéséhez szükséges anyagot. Itt a kovász készítéséhez élesztőként a komló és a korpa keverékét használták, amelyhez kevés maradék kenyértésztát és vöröshagymát is kevertek, majd a masszát napon megszárították. Ebből morzsoltak egy keveset kenyérsütéskor a tésztához, hogy megkeljen. Az új menyecske hozományként vitte magával az anyja házától a "sütnivalóját" ami akár fél- vagy egész évre való adag volt. Akinek tehát "nincs sütnivalója" - azaz keveset készített magának és idő előtt elfogyott - azt nem tartották "észlénynek" a múltban. Sütnivaló, sütemény...A közelmúlban nálam ezek készültek. Kenyér és vaníliakrémes pite , mindkettő választható étlapunkról: