A galambász macska
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYKDjsfoC3dkK366xsML6QNLjrGbpt4pS77Xb8IUB5jZNw4XEu7PTbPHySuM3q-uXAYEOd-R7IqUH9W6eqrsRLYam_hU_P6Sbt3SDqVnJ8SDURBN8PwbbBsj8l0QrCu8_1jLXjGMTSchs/s320/018.jpg)
Tavasszal az egerek elszaporodása miatt riadt felhívást tettem közzé a FB-n - én (mi), aki(k) sosem szenvedtünk macskahiánytól, valahogy kifogytak alólunk a macsekok, az egy szem pedig aki maradt, erősen gyenge a futásban, lévén háromlábú - a negyedik valószínűleg egy hősi csatában elvesztette funkcióját. A felhívásra Maritól azonnal érkezett egy cicacsalád, négytesóstól, anyukástól, akikből hosszas megbeszélés alapján csak hármat fogadtunk be, eltekintettünk attól, hogy anyuka tanítsa meg a cicákat egerészni. Bíztunk a fajtában. Szerintünk jól tartjuk őket, szép kövérek, mozgékonyak, selymes puha a szőrük és már láttuk, hogy egerésznek is. A reggeli és az esti étkezést a magtárba szolgáljuk fel nekik, ott, ahol már elviselhetetlen volt az egérbűz, és a kukoricás zsákok is foszlóssá váltak az egérinváziótól, sőt, már alig kellett darálnunk, annyira feldolgozták a magokat. Ezt a tarthatatlan állapotot akartuk megszüntetni velük, arra álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen terített asztal