Egy csepp falusi élet

A blog életében ez lesz a  9. Karácsony, hurrá! Minden kedves blogolvasómnak, volt és leendő vendégünknek nagyon szép karácsonyi ünnepeket kívánunk Gannáról Zsuzsa asszony és Feri bátyó Pillantsatok be a készülődésünkbe!  A kvircedlihez még készül majd egy gyümölcslé mártogatós, de kiváló ez a keménykés tésztaféle - eredeti sváb receptúra - tejjel, kakaóval reggelihez is. A fotón hátul a csokis tetejű mézeskalácsok látszanak, két-két tallér citromkrémmel összeragasztva. Mennyei! - ahogy Jamie Oliver mondaná:))) Igen, szétdurrant a teteje, nem böködtem meg a tésztát sütés előtt, na bumm, több is veszett Mohácsnál, és különben is  akkora volt a jövés-menés ma nálunk, hogy még csoda, hogy csak a tészta megböködése maradt el:))) Sós vendégvárónak hagymával-szalonnával töltött rétest fogok kínálni. Örvendezzetek holnaptól egymásnak, gyereknek, unokának, nagymamának, és legyen útravalóul itt az ismeretlen költő gondolata: " Karácsonykor minden út hazavezet."

"Az a nemzet, amely később megismertette a világot a komplett angol reggeli fogalmával, a középkorban általában mellőzte a reggelizést." - olvashatjuk a flagmagazin.hu oldalán. Az 1600-as évekre azonban ez a trend megváltozott. Mi okozhatta ezt a változást, tehetjük fel a kérdést? Mi már nem szeretjük üres gyomorral kezdeni a napot, viszont alig vannak ismereteink a történelemből a reggelizésről. Az ebéd, az esti vacsorák és lakomák bőséges irodalommal rendelkeznek, és a fennmaradt szakácskönyvek még a szegényebbek ebédjét és vacsoráját is leírják. A reggelinek azonban nincs irodalma. A krónikások nem látták az uralkodókat reggelizni. S mivel nem maradtak fenn krónikák a reggelizésről - illetve arról igen, hogy  némelyeknél ez megengedett volt, így kiváltságnak számított pl. fő tisztségviselők, esperes és kántor, az alamizsnaosztó, a pénztárnok, a konyhafőnök - így nagy valószínűséggel a középkori ember csak napjában kétszer étkezett. S mivel a történet nagyon érdekes, ezé

Az idő szépen, fokozatosan vált hűvösről hidegre - bár ma épp 12 fok volt! - ám nem kell a sufniba tenni a túrázás kellékeit, hisz a kutyánknak hidegben is szüksége van a testi kihívásokra. Az őszi-téli kirándulások - főleg izgalmas terepviszonyok között, mint amilyen a Bakony , a Bittva patak völgye Gannán és Döbröntén - kalandokat és jó mókát is jelent mindkettőtöknek (hármótoknak, négyőtöknek). Az erdei caplatás, a dombokon rohangálás kutyádnak és neked is fontos, ha városi életmódot folytatsz, netán munkád is székhez köt. Érdemes az őszi-téli kutyás túrákra is fokozottan felkészülni, hisz többről van szó, mint egy esti sétáltatás. Nem árt, ha a fokozottabb igénybevétel miatt vitamindúsabb táplálékkal készülsz kedvencednek, s bár egy túra alatt nem feltétlen kell etetned, nem árt, ha lapul a táskádban némi jutalomfalat. Vendégházunkban mi is mindig készítünk négylábú kedvencekkel érkezőknek házi készítésű ropogtatnivalót, télen jó sok disznózsírral, esetenként liba-

A gasztronómiai oldalakon időről-időre felröppennek csúcsélelmiszerekről hírek, receptek. Tudományosan. Miben mi a fantasztikus, mit miért kellene fogyasztanunk. A csicsóka is ilyen csúcsélelmiszer lenne, sok más mellett. (cékla,  fodroskel... stb.), most a más tájakon termőkről nem beszélnék, és a tudományos hírekkel sem szállnék vitába, mert nem vagyok értője. Csak csupán arról írnék, ami saját tapasztalás. Jó tudni, hogy a csicsóka megmenti azt, aki éhínségre van kárhoztatva - háborús eledel, nagyanyáink is felszedték a földből éhínség idején, főztek belőle ezt-azt, még süteményt is, ami felhasználásának sokrétűségére vall. Ezt a tudást tegyük is el - éhínség idejére. Sokféleképpen kipróbáltam már a csicsókát - nálam csak nyersen vált be, vajas kenyér mellé, retek helyett. Van is a Bittva-parti kertecskémben, idén sem szedtem fel az összeset, hadd teremjen jövőre is, ha kedve tartja. Kiirthatatlan. És így van ez jól. De hogy csicsóka-ültetvényen gondolkozzak...no ez most már elk

DiY...Jópofa, és üdvözlöm is:))) A mondanivalója alapján számomra nincs is benne semmi új, hiszem életem vidéken csupa diy-ről szól. Az meg hogy haladni kell a korral, hiszen posztomat a googli meg a többi kereső majd akkor helyezi előtérbe, ha divatos keresőszavakat használok, és akkor jó sokan fogják látni (?), ne adja isten, ha ebből pénzt is akarnék csinálni, akkor azzal hitegetnek, hogy a diy-re majd özönlik a vevő...nos, azért ezzel kicsit szkeptikus volnék, mindenesetre éljen a 21. század, és vele a virtuális forradalom: sokakkal megoszthatom, hogy engem is elkapott a gépszíj...Adva van egy rakás fából készült holmi, új és öregecske is. Ajándéktárgyaknak valók, és egy kis divatos vintage technikával felturbózva új életre kelthetők... Megakadt a szemem a lakásban is egy-két felújításra szoruló apróbb bútordarabon. Persze azért nem az egész miliőt akarom felforgatni, annyira harcos nem vagyok. Viszont úgy döntöttem, egy-két sarok "átszínezése" megér egy kis fáradságot

Mi így készültünk Márton-napra: Kati és Marcsa segítségét ezúton is köszönjük, no és Hédi asszonyét is, aki a nehezét végezte a libanyakak körül! S mivel a libák "megdicsőülésének" hétvégéje vagyon, várjuk szeretettel birsalmás-lilakáposztás-sültkrumplis libapecsenyére leendő hétvégi vendégünket a Bodzás Vendégházba! Foglaljatok a gyorslinken! Vár Zsuzsa asszony és Feri bátyó

Nem tudok betelni a novemberi színekkel! Az aranyak, a rozsdák...ahogy váltakoznak egy napon belül is...egyre inkább helyet adva a szürkének, a földszínűnek...és talán hamarosan a hófehérnek:))

Mindig ősszel jön meg a kedvem a határszéli sétákhoz, a nordic walkinghoz, kutyáimmal kísérve. Bogi és Lucsánó csak a füttyentésemre vár induláskor, s boldogan ugranak ki a puha szénából, tudván, hogy egy jó kis csavargás ígérkezik a gazdával. Hűséges követőim voltak, bár többnyire eltűntek a sűrűben az izgalmasabbnál izgalmasabb hangok-neszek nyomába...Ezek a fotók készültek tegnap: Kőfejtő Állattartó gondoskodás télire Marhatartó gazdák munkájának gyümölcse Ősz...lankák...színek Falutábla Bútorrestaurálás, country és vintage bútorok... ...izgalmas hobbi, de már alakul a kereskedelem is.

Ezt hoztam mára:                                         Kép innen!

No, persze nem először, viszont olyan tényleg nem volt még, hogy négy napra ellátást is kértek volna. Leggyakrabban úgy találkoztunk vega vendéggel, hogy házaspár egyik fele, vagy baráti társaság egyik tagja volt vega, s mivel nem akart nekünk "gondot" okozni, úgy csatlakozott a húsevőkhöz, hogy majd ő nem eszik húst, csak a többit (köretet, salátát), illetve gondoskodik magáról. Olyan is volt, hogy több napig nálunk tartózkodó vega vendég csak egy vacsira valót rendelt, próbaképpen. (hátha nem rántott gombát, vagy rántott sajtot kínálok, mint az éttermek zöme:))) Ehhez adalékként azt teszem hozzá, hogy konyhámban egy étkezésre csak tényleg egyféle menüt tudok előállítani, azt is előrendelésre. Külön egy adag étel elkészítése nem kevés többletmunkával jár, s aki belelát a tevékenységünkbe tudja, hogy a főzésen kívül mennyi egyéb feladatunk van télen-nyáron a gazdaságban, a műhelyben, a szomszéd vendégházban, néha a döbröntei turistaházban is. Egyszóval: a Bodzásban nincs a&#

A Bittva télen-nyáron. Mindig csodaszép, lágyan hömpölygő, néhol zuhatagos, bő tavaszi esőzésekkor folyóvá duzzadó és áradó. Madaraknak fészkelőhelyet adó, vadaknak és a környék állatállományának - marháknak, lovaknak itató. Kertünk alatt kanyarog, nedvdús párában érlelődnek terményeink, ízessé, zamatossá váló paradicsomokat, paprikákat gyűjtök, a klíma miatt kevesebbet kell locsolnom még a kánikulában is. Egy kis földrajz róla: "...A Bittva a Marcal folyó egyik legjelentősebb mellékvize, 45,4 km a hossza. A Bakony nyugati részén, Németbánya felett ered, és Békás határában folyik a Marcalba. Felső és középső szakaszán szép, természetes állapotú a patak,  útja során több víztározót, horgásztavat táplál. A régi térképeken, leírásokban egyaránt előfordul a Bitva és a Bittva névalak is. Vályi András 1796-os kiadású Magyar Országnak leírása c. művének 1. kötetében a következőkről ír: "BITVA. Folyó víz Veszprém Vármegyében: erdőkből származik sebes folyásával, nem

Nyáron szüneteltettem a blogbejegyzéseket, mert sok-sok vendég és sok-sok feladat volt nap mint nap, plusz az irreális hőség, hadd ne soroljam... És akkor még az apróvadakkal is fel kellett vennem a versenyt, mondanom sem kell, rafinált bűnözőkkel volt dolgom, és ők álltak nyerésre. Nyár közepétől apró léptekben, alig-alig észrevehetően, megcsappant a boldog baromfiállomány. Szabadon legelésző tyúkok és kacsák kerültek lakomára - valami ismeretlen ragadozó asztalán. Pulyka Putyin - akkor még megvolt - hangjának rezgésével két évig távol tartotta a vérre szomjazó vadakat az udvarunktól, azonban vehemens párzási procedúrájának nemcsak a kedves pulykapipe esett áldozatul, hanem később a tyúkjaimmal is perverzkedett, és voltak páran, akik alulmaradtak. A szó szoros értelmében. Így Putyinnak menni kellett, sajna a hangja nem maradt itt, így felbátorodtak az apróvadak - görény, nyest, nyuszt: ki tudja? - s az állomány egyre csak fogyatkozott-fogyatkozik. Summa summárum úgy döntöttem, hog