Egy csepp falusi élet

Mai mesém a macsekokról szól, igen, többes számban. Úgy emlékszem, nem írtam róla, hogy a nyáron nálam nyaralt macskák közül egyet örökbe fogadtunk, mert a másikat barátainknál a boxerok sajnos, a másvilágra küldtek. Így Macsó a mi macskánk lett, és Benőke - a baráték kisfia - tudomásul vette, hogy a cicát csak nálunk dögönyözheti és ha hagyja, kinyomhatja belőle a szuszt. Persze, ahogy nődögél ő is, meg a macska is, ez egyre kevésbé drasztikus... Macsó délceg kandúrrá cseperedett, amilyen csúf volt cicaként, úgy szedi össze magát, biztos készül az ivarzásra, s hát ilyenkor nem árt a legjobb formát hozni...Bubu egyelőre - aki nőstény - kitúrja a tálkája mellől, s olyan vad morgással tartja távol Macsót az etetőedénytől, hogy még én is megijedek...De ha csak morogna! Látnátok, mekkora maflásokat ken le a kandúrnak, meg sem mer szeppenni, csak tisztes távolból kivárja, hogy mi marad neki. Hiába teszek neki külön tálkába, Bubu szemmel tartja mindkét tálat és félelmetes morgással nem eng

Azt hiszem, rég nem beszéltem állataimról, ezekről a gyönyörűségekről, napi boldogság- és örömforrásaimról:)) (A bosszankodás, méreg, fájdalom most nem blogtéma) Kecskéimről írnék pár szót, kiknek létszáma megcsappant, hisz a gidák sorsa beteljesedett... Talán vemhesek. Bár megírtam: semmi jelét nem láttam aktivitásuknak, míg a bakkecske körükben tartózkodott. Úgy képzeltem, hogy majd én meghatározom, hogy mikor szülessenek gidák, nekem mikor a legjobb, elválasztás, tejtermelés, legelés stb. okokból kifolyólag. Hát lehet, hogy befürdök az elképzelésemmel, és januárban kiderül, hogy a kecskék "betagadtak", és már csak azért sem vemhesültek...Azonban nem voltam mindig a jelenlétükben, például éjszaka sem, úgyhogy azért reménykedem, hogy a másfél hónapos bakkecsketartás meghozza a gyümölcsét. Soványkodnak a legelők, a környezetünkben lévő rágnivaló területek is. Az idei nyáron végig csodás fű és bozóttermés volt, imádták is a lánykáim. Szinte egész nyáron szabadon, a szomszéd

Borsóbecsinált leves Először is készítettem egy marhahúsos-csontos alaplevet. Ezt használtam fel később a leveshez, de a második fogáshoz is. A leveshez hagymát dinszteltem kevés zsíron, majd hozzáadtam a kockára vágott zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé). Együtt pirítottam, majd egy kevés barnacukrot karamellizáltam benne, végül megszórtam pirospaprikával, bazsalikommal, őrölt borssal, borsikával és felengedtem az alaplével. Amíg a zöldségek puhultak, a marhacsontról lefejtettem a húst és felkockáztam. Kissé szálas volt, így kockáról inkább nem is beszélnék....Viszont vajpuha és ízletes volt. Amikor a zöldségek félig megpuhultak, hozzávarázsoltam a mirelit borsót, és máris beleszaggattam az egy tojásból készített házi galuskát, aminek főzési ideje kb. megegyezik a borsóval. Legvégül petrezselyemzölddel díszítettem a leves tetejét. Fokhagymás nyúlcomb somlói mártással, krumpligombóccal A nyúlcombot előző este fűszermártással átkenegettem (fokhagyma, rozmaring,

Mindig gondban vagyok, amikor ezeket a szavakat hallom, vagy használnom kellene. Jelentésük tartalma számomra nem egészen tisztázott, viszont nagyon divatosak. Vendégcsalogatóak, ahogy látom. Azonban mindig tartózkodtam attól, amit magam is csak félig-meddig értettem, bizonytalannak tartottam , így soha nem definiáltam magamat és tevékenységemet ezekkel a szavakkal. Ezért is lepett meg, amikor hétvégi túrázók ilyetén útbaigazításokkal tértek be portámra, hogy itt ökogazdaságra lelnek. Hát már a mezei kecsketartás ebbe a fogalomkörbe tartozna? Pláne három "szem" anyakecskével? Nézzünk körül egy kicsit a Wikipédián, mit írnak az ökológiáról? Én bevallom, elvesztem a fogalmak számomra zűrzavaros útvesztőjében, próbáltam beazonosítani a tudomány centrális nullhipotézisét, potenciális és realizálható nichéjét a falusi kecske- ló- és baromfitartásomra, de őszintén elakadtam. Ez egy tudomány, vizsgálódik, következtetéseket von le. Én is. Bár nem ezekkel a szavakkal. Lehet, hog

Pár száz év alatt óriásit változott a világ. Más a jelentése ma már egy csomó szónak, mint akár a középkorban. Ki a falusi, ki a paraszt? A XX. század óta már pejoratív értelme is van ennek a szónak, ami falusit, a föld megmunkálásából élőt jelenthetett valaha. Én tán az vagyok? Nincs földem, kertem, mégis tartok állatokat, s ráadásul városból jöttem ki falura. Akkor most én paraszt vagyok vagy sem? Magam semmiképp sem definiálnám parasztnak, de még falusinak is csak csínján...magamat. Akkor az én falusi vendéglátásom most micsoda? Ezer a kérdés és ugyanennyi válasz adható rá. Úgy gondolom, vendégkönyvem bejegyzései válaszokat, érzéseket tükröznek: ki mit várt és élt át a nálunk töltött napokban. Hogy ilyen a mai magyar falusi vendéglátás általánosságban? Honnan tudhatnám, hisz nem jártam más helyeken. Én a magam módján próbálom megvalósítani. Keresem a válaszokat és megmutatom, mi hogyan élünk ma, falun. A gasztronómia és vendégeink falusi étkekkel való ellátása pedig szívügyem.. Leg