Egy csepp falusi élet

Az idén februárban már tettem közzé egy fecskékről szóló bejegyzést. http://egycseppbodzas.blogspot.com/2010/02/fecskekutatas.html Akkoriban arról számoltam be, hogy mennyire várjuk érkezésüket, és hogy tavalyi fészküket milyen gondosan őrizgettem az istállóban. Aztán április táján - amikor a fecskéknek általában érkezniük kellene - épp ítéletidő, viharok, árvizek voltak országszerte, s szomorúan vettem tudomásul, hogy a várva-várt fecskék érkezése elmaradt. Talán örökre? A fészkek üresen maradtak hónapokig, s itthon csak találgattunk: hisz az árvizek és az esős tavasz épphogy kedvező feltételeket teremtettek a fecskéknek és egyéb madaraknak, hisz idén tetőzött a rovarinvázió...Táplálék tehát lenne bőven, és a fészekrakáshoz szükséges alapanyag (sár, növényzet stb.) is rendelkezésre áll. Miért nem jönnek akkor a fecskék? Aztán úgy július eleje táján megjelent egy fecskepár portánkon...Ujjongtam...Vajon befészkelnek az istállóba? Mivel kivettük nyárra az istálló ablakát, így keresztü

Most épp a paleóról. Nemrég találtam rá a neten, s mint minden egészséges táplálkozással kapcsolatos újdonságnak, izgatottan vetettem bele magam a tanulmányozásába. Aktualitása is van a dolognak, hisz augusztus vége lévén parlagfű-allergiám is elkezdődött, s ilyenkor fokozottabban érdekel minden, ami a tünetek enyhítését szolgálja és nem feltétlenül tabletta formája van. A diétán azért is akadt meg a szemem, mivel a húsevést megengedi. Egy jó pörkölt vagy paprikás  elfogyasztása közben sokszor jut eszembe, hogy bár ne legyen soha olyan betegségem, hogy a gyógyulásért cserébe a husiról le kelljen mondanom. De hát valamit valamiért: el kellene dobnom a kenyeret és a számomra oly kedves tésztákat is. A sok gyümölcs, zöldségfogyasztás oké, ezzel eddig is rendben voltunk. Főztjeim zöme zsírral készül, és használom az olívát, vajat is, az egyéb étolajak viszont tiltólistán vannak. A diéta követőinek nem megengedettek a gabonafélék (!), burgonya, rizs, hüvelyesek, és a paradicsom, padlizsán

Múlik a nyár, meleg van, sok a dolog. Írásra kevés idő jut, a fotómasina alig van nálam. Mostanában nem készültek fotók, pedig de hányszor volt olyan helyzet, ami megörökítést kíván! Azonban nem bosszankodom, hisz készülékem úgyis oly lassú, hogy a feledhetetlen pillanatok megörökítésére teljességgel alkalmatlan. Feltalálták már azt a masinát, ami a másodperc törtrésze alatt képes működésbe lendülni? (Bizonyára, csak megfizethetetlen...) Boginál lezajlott az első, valódi tüzelés. Úgy látszik, három hónappal ezelőtt - amikor magunkhoz vettük -, ugyanezekkel a tünetekkel csak az előjele volt az ivarérettségnek. Leó és a szomszéd kankutya májusban is ugyanúgy viselkedtek, mint most. Leó napokon keresztül nyüszített, és az orra folyamatosan Bogi fenekében volt. Bogi néha elszökdösött, vagy a szomszéd kutya tépte szét a kerítést, és marta össze Leó lábát a leányzóért vívott csatában. Sajnos, Leó már annyira öreg, hogy hiába él naphosszat Bogival, a fajfenntartás hevében már nem rúghat lab

Nem, mintha nem lenne elég saját állatállományunk - sehová se lehet menni addig, míg nem gondoskodunk gondoskodásukról, szóval, szinte soha, sehová - bocs, kislányom, néhanapján, ha Te bevállalod -, nos, most a következő vendégállomány népesíti be " Bodzafalvát "-: van egy bakkecskénk - Baki -, akinek hivatása a következő generáció rendezése kecskelányaimnál, és a jövő évi tejtermelés biztosítása ezáltal. Mostani gidáimnak is ő az apukája, így joggal bízom az elkövetkezendőkben. Egy bibi van: Baki is szereti a fiatal korosztályt, így nem győzöm tavaszi lánykáit menekíteni előle. Sajnos, egyelőre semmi jele sincs, hogy anyáim ivarzanának, holott tavaly ősszel, alig három héttel az ellésük után már beindultak Bakinak. Lehet, hogy korai volt a befogadása. Hiába szeretném én, ha téli gidáim lennének, ha a természet ennek ellene szól. Tavaly viszont a kecskenyájban már júniusban vemhesültek anyáim, ezért merészkedtem erre a lépésre. Persze lehetséges, hogy napokon belül beindul az

Mostanság nemhogy a faluból, de gyakran még az udvarból is csak a vendégek miatt lépek ki. Hiába sok a teendő: vendég is van, az állatok is adnak munkát, hisz újra kánikula van, naponta többször is rájuk kell néznem,ivóvizet cserélni nekik. A kecskéknek kaszáljuk a zöldet, hisz kaptunk megművelésre egyik falubeli gazdától pár négyszögölt, amit zabbal vetettünk be. Gépi megmunkáláshoz túl kicsi, így marad a kasza, a vasvilla és a talicska. Szerencsére nincs messze tőlünk. A következő képen kedvenceim lakmározása látható: Emitt pedig egy kép a kék színű legelőkről - még ugyan egy eső utáni időszakban fényképezve, és nem is túl sok látszik a lelógó szilvafaágak közt fényképezett kékségről... Nem, ez nem búzavirág , hanem mezei katáng , ami most ezerrel pompázik mindenfelé. Azt olvastam róla, hogy elmúlt századokban ennek a növénynek a gyökeréből készítették pörkölés és darálás után a cikóriát, ami kedvelt kávépótszer volt. A latin neve is utal erre: cichorium intybus. Emellett sal