Egy csepp falusi élet

Épp előző nap futottunk össze lovaink volt bértartójával, aki már messziről azzal fogadott minket: hogy- hogy nem volt még az idén lószökés? Nagy mellénnyel meséltük, hogy biz'a az idén résen voltunk,  többször váltottunk legelőt, és a villanypásztort is sokkal gyakrabban ellenőriztük, blablabla. Én ugyan már mondtam az embernek, hogy át kéne vinni őket a szomszéd üres telekre, mert ott van még némi rágnivaló. Persze a mi legelőnkön is vannak buja zöldek, azonban valamiért azokat a növényeket-fűféléket Malátáék nem kedvelik. Ebből kifolyólag le is trágyázzák rendesen. Aztán a ló onnan már nem fog enni, ahová odakulázott. Így van ez rendjén. Azt is megfigyeltem, hogy tele a legelő zsenge tyúkhúrral, azt se szeretik a lovak. Valószínűleg nem véletlen a növény elnevezése, mivel a tyúkok meg tarajba kapnak érte. Szó mi szó, esteledvén nekikészülődtem a lovak abrakadagjának kimérésére, és indultam füttyenteni a lovaknak...ám füttyöghettem, hívogathattam őket nevükön, se nem láttam, se...

...hogy az idén szépen, méltósággal jöttél, sok-sok gyönyörűséggel örvendeztettél meg, nem voltál szélsőséges, hanem csupa béke és derű, még a múlandóságban is. Úgy, ahogy azt elvárjuk Tőled. Szépségesen ápolgattad lelkemet, és hagytál időt felkészülni a télre, a hideg napokra. Úgy gondolom, amit tehettem, megtettem. Állataim, növényeim - és jómagunk is készen állunk a következő évszakra, lelkileg és remélem, erőnlétileg is:)) Azt mondják, igen kemény tél várható, főleg januárra-februárra. Ha télen tél van, az persze nem meglepő, azért esedezek, hogy ha tényleg lesz nagy-nagy hideg, minél előbb elmúljon és várhassuk a következő kikeletet:)) Ámen. Valószínűleg utolsó híradás képekben a csodálatos őszről, és a még ma is színpompás virágokról házunk tájáról: Begónia kővályúban Árvácska a kerti padon Begónia minden mennyiségben ...és a csodás futómuskátlik Ilyen még mindig az utcafrontom

Általában nem ajánlom ki vendégeimnek a langallót reggelire, inkább olyankor veszem elő, ha például kisgyerekes család érdeklődik vacsora után, hisz a langalló a gyerekek körében legalább olyan népszerű, mint például a pizza. (Arról ne is beszéljünk most, hogy különbözik-e a kettő tésztája:)) Azonban nem így volt ez régen, hiszen a szakajtóban hagyott kenyértésztából másnap az asszonyok épphogy reggelit sütöttek, s mikor a gyerekek felkeltek, már kész is volt az illatos langalló, amit a szegényebbek fokhagymával dörzsöltek be, esetleg tejföllel is meglocsolták, gazdagabb családoknál még sült szalonna is került a tetejére. Ezt a tésztát ilyenkor átdagasztás után kinyújtják, kikent sütőlemezre teszik, villával megszurkálják, vizes ecsettel átkenik a tetejét, és előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütik. Az én konyhámban most önálló fogásként, gazdagon megpakolva készült ez az ősi ínyencség, amely tulajdonképpen a világ minden táján megtalálható, és különféle neveken a nemzet...