Húsvétra többszörösen visszatérő vendégeink gyermekei örömére, akik talán nálunk láttak először gidát, és azóta a rabjai lettek e gyönyörű állatfajnak.
Ritától úgy tudjuk: a gyerekek mehetnek akárhány állatkertbe, de se a zsiráf, se a víziló nem olyan érdekes és szeretnivaló, mint a kecske. (Megjegyzem: egyetértünk, bár a minifarmon még vizílovat és zsiráfot sem tartottunk...) Mint két eléggé ütődött állattartó, esetleg befogadnánk még két alpakkát, állítólag ők is nagyon jól tűrik az emberi simogatást, és megbékélnek az emberi faj szeretet-megnyilvánulásaival...Szerintem, párban ők is elférnének a Bodzás-birtokon, így ha tudtok olyanról, aki feladta a gyapjútermelést és szabadulni akar max. két alpakkától, vegyétek fel velünk a kapcsolatot.
Most azonban itt pár fotó az új lakókról, gyönyörködésre:
 |
| Ismerkedünk minden határvonallal... |
 |
| Nincs is jobb, mint friss szénabálán tombolni |
 |
| Jajj, de finom... |
 |
| Gyere Cukor, siessünk! Együk meg mindet a lovak elől!... |
