Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Új lakók a Bodzás-farmon

Cukor és Falat: a két cukorfalat kecskegida a legújabb vendégeink állatsimogatónkban.
Húsvétra többszörösen visszatérő vendégeink gyermekei örömére, akik talán nálunk láttak először gidát, és azóta a rabjai lettek e gyönyörű állatfajnak.
Ritától úgy tudjuk: a gyerekek mehetnek akárhány állatkertbe, de se a zsiráf, se a víziló nem olyan érdekes és szeretnivaló, mint a kecske. (Megjegyzem: egyetértünk, bár a minifarmon még vizílovat és zsiráfot sem tartottunk...) Mint két eléggé ütődött állattartó, esetleg befogadnánk még két alpakkát,  állítólag ők is nagyon jól tűrik az emberi simogatást, és megbékélnek az emberi faj szeretet-megnyilvánulásaival...Szerintem, párban ők is elférnének a Bodzás-birtokon, így ha tudtok olyanról, aki feladta a gyapjútermelést és szabadulni akar max. két alpakkától, vegyétek fel velünk a kapcsolatot.
Most azonban itt pár fotó az új lakókról, gyönyörködésre:
Ismerkedünk minden határvonallal...

Nincs is jobb, mint friss szénabálán tombolni

Jajj, de finom...

Gyere Cukor, siessünk! Együk meg mindet a lovak elől!...

Megjegyzések

  1. Lám csak, lám!:-)Nem csak mi vagyunk visszaesők!:-)
    Amúgy nagyon aranyosak. Nekünk ,ég nincsenek gidáink, a mieink sokára fognak még elleni. Már alig várom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó újra átélni a kisgidákkal való törődést, és nap mint nap látni a bűbájos cseperedésüket. Amúgy nem térünk vissza a kecsketartáshoz, csak ideiglenesen vannak nálunk...

      Törlés
  2. Gyönyörűek! Úgy szerettem volna én is megkecskésedni, de minél többet tudtam meg róluk, annál inkább jöttem rá, hogy nem nekünk valók, így másoknál nézegetem őket. Jó simogatást hozzájuk és jó idegeket is. :)

    VálaszTörlés
  3. Bizony, a kecsketartást jól meg kell gondolni, de szerintem így van ez bármely más állat tartásával is. Az egyik legfontosabb kérdés eldöntése az, hogy haszonállatot tartsunk-e, vagy állatbarátot. Mi most ez utóbbi mellett tettük le a voksot. A kettőből csak egy gidát tartunk meg az állatsimogatónkban. Barátai a lovak lettek, és a szabadon közlekedő nyuszipár. Szívesen átkéretőzik a baromfiudvarba is a tyúkok-kacsák közé:))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"