Egy csepp falusi élet

A nyúlhúsevés - húsevő körökben, természetesen - a kedvenc témám. Amióta étkezési céllal - is - tartom őket, folyamatosan érdekelnek a nyúlhús receptek, s vendégeim körében is próbálom népszerűsíteni ezt a kissé feledésbe ment remek húsféleséget. Európa más tájain miért olyan nagy kincs a nyúlhús, ami nálunk alig ismert az utóbbi egy-két évtizedben? Régebben persze tudták a falusi öregek, miért tartanak nyulat. A nyúl a legkritikusabb időkben is - háborúk - megette a zöldet, aztán utána húsával szolgálta a gazdáját. Szaporasága miatt szívesen tartották, és húsa a csirkehúsét is felülmúlta. - Itt most kizárólag háztáji húsféleségekről van szó, az iparilag előállított nálam nem beszédtéma... A Rita konyhája blogon előírt receptversenyen való részvétel ezért nálam nem volt kérdés. Blogomon egy-két nyúlrecept már előfordult - így ezekből mazsoláztam a versenyre. A határidő a mai nap volt, s ezúton kérem kedves blogolvasóimat, hogy a Rita konyhája Facebookos oldalán lájkolja receptemet, ...

Mi is az a puliszka vagy polenta , vagy görhe , tájegységenként változó elnevezéssel? Hát bizony egy tipikus szegényétel, amit legalább olyan egyszerű elkészíteni, mint amilyen laktató volt a szegények háza táján, az igen gyakori húsmentes napokon. S mivel ízesítésének csak a fantázia szab határt, ezért rengeteg féleképpen  készül, sósan és édesen, gyümölcsösen, juhtúrósan egyaránt. Sok vita folyik az alapanyagáról: kukoricalisztból vagy darából készítsük-e? Kutakodásaimban addigra jutottam, hogy az eredeti puliszka mindenképpen kukoricalisztből készül, a darás változat csak amolyan "kevertnek" fogható fel, aminek elkészítéséhez csak a lusta asszony fog hozzá:)) A kukoricalisztből készült puliszka elkészítése esetenként - főleg, ha nagy volt a család, márpedig még fél emberöltővel ezelőtt is nem az 1-2 gyerekes családok voltak többségben - komoly izomerőt vett igénybe, ezért gyakran készítette a férfinép, s talán innen eredetezhető a gyártás dicsfénybe emelése. (Ugyebár egy...

Ez a nagyon finom leves Húsvétkor lenne autentikus, nálam most került terítékre. Hozzávalók: 1 szál torma reszelve fél citrom leve 10 dkg zsiradék (vaj, margarin, zsír) liszt a rántáshoz fél liter tej 1 dl tejszín fél liter húsleves alap 1 ek. méz 2-3 zsályalevél só, bors szalonnakockák kisütve Elkészítése : A tormát megtisztítva lereszeljük és meglocsoljuk a citromlével, így közömbösítve picit a csípősségét. Felhevítjük a zsiradékot, és világos rántást készítünk a liszttel, amit felengedünk a húslével, tejjel. Felforraljuk, majd hozzáadjuk a tormát, sózzuk, borsozzuk, kevés mézet is adunk hozzá. Pár percig együtt rotyogtatjuk a hozzávalókat, és már kész is. Én a tejszínt a már kész levesbe csorgattam bele, azzal már nem főztem tovább. Tálalásnál szalonnakockával és zsályalevelekkel díszítettem. Fincsi volt! A receptet a Vidék Ízéből kölcsönöztem, mégpedig a 2009. évi áprilisi számból.

Egyre-másra nyílnak környékünkön az újra feléledő helyi piacok, termelői portékákkal, kézműves árukkal. Valószínűleg köszönhető ez annak is, hogy egyre több gyanús áru van a bevásárlóközpontok polcain, az információ pedig zúdul ránk a külföldről behozott, több száz, esetenként több ezer kilométeres utat megtevő "ennivalóról". Vajon miért is lehetséges, hogy az ily módon kosarunkban kerülő áru lényegesen kevesebbe kerül a helyben termelt élelmiszernél? Ma már tananyag lehetne a nemzeti mezőgazdaság tönkretétele és ezáltal a külföldi árunak nyílt terep biztosítása. A történet mélyreható elemzése nem ennek a posztnak a feladata, úgy gondolom, bőséges információhoz juthat bárki ebben a témában, de elég csak a józan "paraszti" eszünkre hallgatni és lehetőleg nyitott szemmel járni az országban, a világban, és a helyi termelői piacon is:))) A legújabb piac nyitás 2011. június 25-én lesz délelőtt 10 órakor Zirc-Aklimajorban . A MajorBolt és Majorpiac a zirci ciszterci apá...

Ma erre a zenére pihentem ki a gyönyörű, de munkás hétvégét. Hallgassátok lehunyt szemmel, és csodázzatok: http://youtu.be/MIPrmEQ4G4Y

Asztalos dolgainkról nem szoktam sűrűn írni, mindig úgy terveztem, hogy azt majd egy különálló blogban. Csak hát az internetes munkára jut a legkevesebb idő, főleg így nyáron, amikor sokáig kint lehet dolgozni, és az állatok esti ellátása is jócskán elhúzódik az estébe. Ezt a munkát mégis megemlítem, mert annyira szép lett, és olyan szívesen bíbelődtem rajta. Egy szomszédos faluba készült az ajtó, ahol a tulajdonos a parasztház minden még használható elemét próbálja megmenteni, így került hozzánk a ház négy bejárati ajtaja felújításra. A feladat a régi festék lecsiszolása, lemaratása, a megrongálódott díszek felújítása, és az egész felület patinázása. Nos, ez így elmondva 4 sor, viszont az összes alig létező szabadidőmet felhasználva, Zsófi segítségével is több, mint három hét lett belőle. Az eredmény viszont szerintem gyönyörű, és a tulajdonos is nagyon elégedett volt!

Lement a bodzaszezon, legalábbis a virágé, és én csak most készítek bejegyzést az idei bodzaszörpömről, vagyis ivólevemről. De hát két hete úgyis minden bejegyzés a bodzáról szólt, úgyhogy most talán érdekesebb leszek:))) Annál is inkább, mert az idei bodzavirág gyűjtésemet almával készítettem el, és valljuk be, ez már egy óriási változtatás a hagyományos receptekkel szemben!:)) Lássuk, hogyan is bolondítottam meg ezt az egyszerű innivalót: 25 db bodzavirág tányér 3 liter víz 1 kg kristálycukor 1 evőkanál citromsav 1 egész citrom felkarikázva 2 db alma lereszelve képezte az összevegyíteni valókat, azaz a vizet először a cukorral felforraltam, majd langyosra hűtve öntöttem az üvegekbe előkészített virágokra illetve reszelt almára. A citrom és a citromsav is az üvegekben várta a nyakon öntést. 24 órát lefedve hűvös, sötét helyen tároltam (kamra), másnap átszűrve és jól behűtve fogyasztható! Egypár napig eláll, azután kissé erjedni kezd és úgyis finom!

Nos, a fenti kép nem túrógombóc pirított morzsában, bár kétségtelenül sok a hasonlóság. Vannak helyek - pl. Franciaországban, úgy tudom - nincs is külön fogalom a túróra, az is a sajt fogalmába tartozik. A sajtgolyókat lágy kecskesajtból készítettem úgy, hogy a kész sajtot villával megtördeltem, és kevés tejszínnel formázhatóvá gömbölygettem. A sajtgolyók belsejébe likőrbe áztatott mazsolát nyomkodtam, és a sajtocskákat darált dióba meghempergettem. Friss tavaszi salátákhoz, könnyű halételekhez ajánlanám egy kellemesen áttetsző rosé bor társaságában, például a Pántlika Pincészet (Dörgicse) Zweigelt Roséja szerintem kitűnő választás lenne...

Lassan két éves blog fennállásom óta alighanem még egyszer sem ajánlottam blogot olvasóimnak, pedig rengetegre fel lehetne hívni a figyelmet. Bízom azonban abban, hogy az oldalsávban szereplő kedvencek is elég átkattintást eredményeznek, és tőlem is szereztek már e blogok olvasót maguknak. Kriszti blogjára azonban azért is szeretném felhívni a figyelmeteket - azon kívül, hogy csodás ékszereket készít, és remek fotós! -, mert blogomat és vendégházunkat úgy reklámozta egy posztban, hogy még csak nem is szólt róla. Teljesen véletlenül bukkantam a bejegyzésre. A májusi lovas majálison egymás mellett árultuk portékáinkat, és természetesen egy Lakota-fülbevalóval lettem gazdagabb, hegyi kristályból készült kövekkel. Imádni való darab, nagy kedvencem most a nyáron, áttetsző csillogása jól mutat a lebarnult bőrömön. (Valaki le is fotózhatná...:))) Kukkantsatok be hozzá, érdemes!

Próbálkoztam már kb. tavaly ilyenkor kurkumás, azaz természetes ételszínezékes sajt előállításával. Akkor csak a sajt külső felszínét kenegettem meg olajban elkevert kurkumával. Mi tagadás, az eredmény eléggé meglepő volt:))) Csakúgy, mint a mostani, ami picit másképp készült, ugyanis az olajos kurkumát most beleforgattam a sajttésztába is. Díszítésnek mentalevelet préseltem bele. Egyelőre még érlelem, felvágás után is készítek majd róla fényképet.