Egy csepp falusi élet

Az ötlet TücsökBogáré, s a recept is hellyel-közzel úgy készült, ahogy nála. Kipróbáltam, hogyan áll össze a tészta folyadék nélkül (folyós állaga csak a tojásnak volt). A jó zsíros házi túrónak köszönhetően nagyon kellemes, kissé tömör tészta alakult ki, ami a sütés és a formából való kiborítás után felszelve épp csak kicsit mutatott "sületlen" formát. Értem ezalatt, hogy az állaga inkább tömör volt, mint morzsalékos. És lássuk a receptet:   25 dkg liszt 25 dkg túró 25 dkg porcukor 25 dkg vaj 3 tojás 1 teáskanál sütőpor 1 evőkanál beáztatott mazsola  1 citrom reszelt héja (A kivastagított hozzávalóktól különbözik kicsit az említett recepttől) Az alapanyagokat összekeverem, szépen kidolgozom, és a kivajazott, kimorzsázott kuglóf formába öntöm. 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm. (Sütőtől függően 50 perc - 70 perc is lehet) Porcukorral meghintve tálalom. Hétvégi vendégeim a körözöttes reggelijükhöz kaptak kóstolót ebből a kuglófból, vajjal és ház...

Jó ideje elkezdődött a médiában a "parlagfű-őrület", a gyógyszercégek, és az alternatív módszerek is nap mint nap ellátnak minket hasznos reklámokkal, "vedd és próbáld ki" szerekkel. Magam is parlagfű allergiás vagyok évtizedek óta és mint ilyen, fogékony minden információra. Sajnos, a gyógyszerek nálam ellenkező hatást váltottak ki, így inkább a természetes módszerek felé kacsingatok. Még a parlagfű evést is kipróbáltam, nem mondom, jó keserű...Talán ezért is hagytam abba a próbálkozást vele. 20 éve nem szedek semmilyen gyógyszert sem erre a betegségre. Nekem eddig a legjobban bevált módszer a gyömbér rágcsálás és a csalántea -kúra volt ebben a kritikus szezonban. A csalán nagyon sok helyen egymás mellett nő a parlagfűvel: ki tudja? - Talán a jó Isten egymás mellé teremtette az allergént és a gyógyszerét is:))) Kecském is van, a kecsketejivás azonban rajtam nem segített, sőt, abban a szezonban, amikor csak ezzel próbálkoztam, rendkívül heves tüneteim voltak, így...

Ez a kép fogad a falu határában, szemet gyönyörködtetően, megnyugtatóan. Nyár eleje van, minden pompázik, a Somló is a helyén van (.)) ), Öröm ide kikerekezni és rövid időre elfelejteni a világ és szűkebb környezetünk gondjait. A fényképezőgépem a régi, és én sem tanultam meg művészi fotókat készíteni, csak álmodozom róla, hogy a vidék életét, történéseit olyan képekkel kommentáljam, mint egyik kedvenc vidéki élettel foglalkozó weboldalamon, az Agro Habitat Rural oldalain is látható. (Pedig a táj és az "infrastruktúra" adva van hozzá, csak belőlem hiányzik a képi láttatás - no és kis részben a technikai feltételek...:)) A kora reggeli fotózás után nekiálltam dolgozni...

Oly régen próbálkozom már e poszt megírásával. Egy asztalosműhely munkái között időről-időre megjelennek a születéssel és elmúlással kapcsolatos famunkák is, úgy mint a bölcső és a fejfa is. Egyes műhelyek ráállnak e viszonylag folyamatos munkát adó termékek gyártására, mások - mint mi is - időnként kapunk ilyen megbízásokat. A fa nem időt álló: rendszeres gondoskodást, ápolást igényel. Talán ez az oka annak, hogy világunkban a kő, a márvány, előkelőbb helyet kapott a sírkertekben. És így volt ez akár az ókorig visszamenőleg is, hisz a hieroglifák nagy része is kőbe - és nem fába volt vésve. A bölcső persze nemigen készülhet kőből, viszont nagyon rövid a használati ideje, hisz csupán a baba felüléséig jelent biztonságos közeget. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy hosszú évtizedekre kiesett a forgalomból, hisz a gyermekvállalásnál-nevelésnél is fontos szemponttá vált a kifizetődés. Márpedig egy újszülött fekhelyénél az a kifizetődő, ha minél tovább használhatja a gyermek, s így vál...