Egy csepp falusi élet

Látta valaki a Napot? Felőlünk úgy eltűnt, hogy múlt szombat óta nem láttuk :( Pedig az idő is konszolidálódott valamicskét, mintha lassan-lassan melegedne, bár minden napra jut egy jó zápor. Ezért valami szívderítővel készültem, úgyhogy bemutatom a pitypang-mézemet. Még kimondani is jólesik ezt a szót, hogy P i t y p a n g!! Virágjának sárgája szívderítő, ha lenne napsütés, kaszálni lehetne a környékünkön. De most csak befelé fordul, és várja a szebb időket...Csakúgy, mint mi. Azonban két marékkal sikerült szednem, ennyiből készült ez a finomság.  Nem nagy trükk az elkészítése, arra azonban ügyelni kell, hogy a szirmocskákat zöldje nélkül csipkedjük ki, mert különben kesernyés lesz. Ehhez a mennyiséghez mindössze 6-7 dl vizet forraltam, és kb. 20 dkg zselés cukorral felfőztem. Belekarikáztam egy fél citromot, és a másik fél citrom levét, és beletettem a virágszirmokat. Egy teljes napig fedő alatt, hűvös helyen tároltam, majd leszűrtem, és a levet újból felforraltam, tiszta, felm

Kíméletlenül beköszöntött csodás vidékünkre is az ítéletidő. Három napja esik egyhuzamban. Még most is. Pedig mára már "csak" szélviharokat ígért a meteorológia. Az is van. Kiszakította az udvarkapunkat, elvitte a mobil nyúlketrecet, szerencsére nyúl nélkül. - Kinek van lelke ilyen időben levegőztetni a kisnyulakat...? - Az állatokat persze ilyen időben is el kell látni, sőt! Mivel nincs legeltetés, udvari kosztolás, így többször is ki kell járni az istállókba szénáztatni, itatni. A kisgidáknak roppant furcsa a szűk hely egész nap, ugrálnak még a falra is! Szénát, szalmát hordani ilyen szélviharban nem épp leányálom. - Ugyan nem sok ilyen nap van egy évben, vagy akár egy évtizedben, de nem lehet megúszni, úgyhogy vidéki életre vágyó blogbarátnőim jól gondolják át az állattartást:) Amúgy még ilyenkor is csodás, nem cserélném vissza lakótelepre... És alul képes híradás környékünkről,  a most legnagyobb úrról, a VÍZ-ről: A játszótér is víz alatt van:

Még áprilisi a történet, csak most adom közzé. Eddig még soha nem sikerült szemtanúnak lennem a gidaszaporulatoknál. Igazából csak utólagosan jöttem rá kecskéim viselkedésének tanulmányozásakor, hogy mik voltak az előjelek, amik a születést megelőzték. Így Gitta viselkedésére már időben sikerült felfigyelnem, s ugyan az ellés közelítő ideje is kiindulópontként szolgálhatott, mégis az anya viselkedése hívta fel a figyelmemet a közelgő ellésre. Olvastam én arról, hogy nyugtalanság, meg gyakori vizelési inger, de igazából Gitta hasán látható intenzív mozgás, és a helykeresés volt a mérvadó. Valóban sokat jött-ment, mellső lábaival kapart. Behúzódott a szekér alá, hisz védett helyet keres az anya a szüléshez. Mivel a szekér alja minden kecskémnek kedvenc tartózkodási helye kérődzés alatt, Gitta durván kizavarta onnan az épp ott tartózkodókat. Első gidáját is itt hozta világra, valószínűleg ez az emlék is megmaradhatott benne. Azonban közelgett az este, a kecskéket betereltem alvóhelyükre,

 Az elmúlt időszakban kétszer is megkerestek osztálykirándulást szervező tanár nénik sajtkóstolós program szervezésével. Ez nagyon hálás feladat, és a tavalyi tapasztalatom is azt mondatja, hogy a gyerkőcök nagyon érdeklődők, s ki se fogynak a kérdezősködésből. A programban bemutatom háziállatainkat, s egy-két szóval ecsetelem a kecsketartást, a kecske jellemét. Most a gidaugrándozás felettébb felvidítja a társaságokat, hisz tényleg bűbájosak, ahogy a farakások tetején ugrándoznak! Az istállók, istállómunka, a szerszámok, a fejés eszközei: mind-mind bemutatásra kerülnek. Fejést pusztán azért nem mutattam eddig be, mert mindig kora délután érkeztek a csoportok. Ezután a konyhámba invitálom a gyerekeket, ahol a terített asztalnál fűszeres kecskesajt kóstolására (most éppen oregánós) volt lehetőség az idénynek megfelelő zöldkörettel (retek, uborka), és mindenkinek jutott bodzaszörp is. A konyhai edények, eszközök, a sajtkészítéshez szükséges oltó, sajtkultúra, sajtkések, vágószerszám

Heinrich Heine: Megjött a május Megjött a május íme, virágba borult a világ, felhőcske rózsaszíne a kéket üdén szeli át. Én ezekhez a színpompás sorokhoz csupán pár képet biggyesztenék, hisz végre-valahára beteríti a vidéket az üdezöldek sokasága, az ültetett, és a vadon növő növények virágzása. Roppan a fű a lábunk alatt, ahogy csatangolunk a határban és szívjuk be teli tüdővel a friss harmatos levegőt, s élvezzük a simogató napsugarat! Boldog kecskék legelésznek a friss zöldben, a kolompjuk messze hallatszik. Szeretem ezt a vidéket, a szelíd dombok közt, a Bittva-parton császkálni mindig nagyon megnyugtató. És végre a Bodzás külleme is kivirágzott, igaz a muskátlikra még várni kell, de ilyen jó esőzések után, mint ma is volt, hamarosan kipattannak a bimbók. Ezen az utolsó képen látható, hogy kompromisszumos megoldás született a muskátlitartók házatáján. Egyik előző bejegyzésemben bemutattam, hogy Bogi kutyánk előszeretettel szaladgál benne, és ejtőzni is nagyon szeret

Kedves szomszédasszonyomtól - aki egy ideje Svájcban él - kaptam ezeket a szerszámokat ajándékba. Húsvétkor itthon voltak a családjukkal, s mivel jól tudja, hisz vásárolja is tőlem őket, hogy a sajtkészítés a hobbim, és már régóta fájt a fogam professzionális sajtvágó- és szeletelő eszközökre. Igazán kedves gesztus volt tőle, hogy odakinn a messzi távolban ez eszébe jutott, és ezt ezúton is köszönöm neki. Azóta persze már kipróbáltam az eszközöket, gyári - ementáli sajton és a közelmúltban már Tincsőm tejéből készült zöldborsos kecskesajton is. Csodás volt ezekkel a szerszámokkal dolgozni! Nagyban megkönnyítí a sajtok tálalását, szervírozását a sajttálon.