Pitypang méz

Látta valaki a Napot? Felőlünk úgy eltűnt, hogy múlt szombat óta nem láttuk :(
Pedig az idő is konszolidálódott valamicskét, mintha lassan-lassan melegedne, bár minden napra jut egy jó zápor.
Ezért valami szívderítővel készültem, úgyhogy bemutatom a pitypang-mézemet. Még kimondani is jólesik ezt a szót, hogy P i t y p a n g!! Virágjának sárgája szívderítő, ha lenne napsütés, kaszálni lehetne a környékünkön.
De most csak befelé fordul, és várja a szebb időket...Csakúgy, mint mi.
Azonban két marékkal sikerült szednem, ennyiből készült ez a finomság.

 Nem nagy trükk az elkészítése, arra azonban ügyelni kell, hogy a szirmocskákat zöldje nélkül csipkedjük ki, mert különben kesernyés lesz.
Ehhez a mennyiséghez mindössze 6-7 dl vizet forraltam, és kb. 20 dkg zselés cukorral felfőztem. Belekarikáztam egy fél citromot, és a másik fél citrom levét, és beletettem a virágszirmokat. Egy teljes napig fedő alatt, hűvös helyen tároltam, majd leszűrtem, és a levet újból felforraltam, tiszta, felmelegített üvegekbe töltöttem, celofánnal, és tetővel lezártam, negyedóráig fejtetőre állítottam, majd helyükre kerültek az üvegek, fogyasztásig. A zselésítő cukornak köszönhetően kocsonyás lesz az állaga, tehát akár kenhető is.
Ami nem fért az üvegekbe, az természetesen kóstolóként elfogyott, így elmondhatom, hogy a pitypangnak ebben a formában nincs túl karakteres íze, azonban jó ízlelőbimbókkal rendelkezők felfedezhetik a kellemes virágízt, és természetesen a napocskát, ami sárgára festette a szirmokat!
Így lett hát megidézve ebben a posztban az egy hete eltűnt Nap :))