Egy csepp falusi élet

Esős-hűvös május, lovakkal a sárban, és virágok közt Bugaccal, buksisimogatással. Nyugdíjas baráti társaságot vártunk kóstolóra. Voltak sajtok, disznótoros és roston sült pisztráng is. Meg cékla kuglóf. Valami készül a Bodzás Vendégház tájékán... Májusi pompában a jezsámen Lemenő napsütésben fürdik a kert Misu cicánk a padlástérben - ő még Bubunk unokája, aki nemrég költözött át a túlvilágra. Kacsahűsölő az eperfa alatt. Elindult a befőző szezon: először kakukkfű szárítmány készült a fűszerkertből konyhámba. Túl vagyunk az első bodzaszörpökön - a sok eső nemigen kedvezett az ízvilágának -, és készül a fenyőrügy-akácszörp is. Remélem, csodás lesz!

Még sosem gondoltam úgy a vendégházunkra és a hozzánk érkezőkre, mint egy vidéki kalandra. Pedig az, nagyon is! Erre most Piri és Dani ittléte mutatott rá erőteljesen, hisz jó kis kaland volt mindkettőnknek a hétvégi kiruccanásuk Gannára. Nagyon fiatal - huszonéves - fővárosi, értelmiségi  házaspár - Piri és Dani - elindultak a Bakonyba vonattal, busszal, teljesen mindegy volt, hogy esetleg két lábbal érnek a szálláshelyükre, hozzánk, a Bodzásba . Összes felszerelésük egy túrazsákba csomagolva, GPS nélkül. Nem kérték, hogy menjünk eléjük, viszont a gannai buszjárat előtt egy jót fürdőztek a  pápai termálban , s mosolyogva, teli kalandvággyal érkeztek meg hozzánk, a "lesz, ahogy lesz" érzésével. A foglalás persze megtörtént előzetesen és a félpanzió rendelése is, kicsit utolsó pillanatosra hagyva azt a nem elhanyagolható kérdést, hogy van némi laktóz intolerancia, így a krémleves, a gyümölcsleves, a tejszínes borda kérdőjelessé vált, de megnyugtattak minket, hogy erre is van...