Kalandok vidéken

május 12, 2019

Még sosem gondoltam úgy a vendégházunkra és a hozzánk érkezőkre, mint egy vidéki kalandra. Pedig az, nagyon is! Erre most Piri és Dani ittléte mutatott rá erőteljesen, hisz jó kis kaland volt mindkettőnknek a hétvégi kiruccanásuk Gannára.
Nagyon fiatal - huszonéves - fővárosi, értelmiségi házaspár - Piri és Dani - elindultak a Bakonyba vonattal, busszal, teljesen mindegy volt, hogy esetleg két lábbal érnek a szálláshelyükre, hozzánk, a Bodzásba. Összes felszerelésük egy túrazsákba csomagolva, GPS nélkül. Nem kérték, hogy menjünk eléjük, viszont a gannai buszjárat előtt egy jót fürdőztek a pápai termálban, s mosolyogva, teli kalandvággyal érkeztek meg hozzánk, a "lesz, ahogy lesz" érzésével.
A foglalás persze megtörtént előzetesen és a félpanzió rendelése is, kicsit utolsó pillanatosra hagyva azt a nem elhanyagolható kérdést, hogy van némi laktóz intolerancia, így a krémleves, a gyümölcsleves, a tejszínes borda kérdőjelessé vált, de megnyugtattak minket, hogy erre is van csodabogyó, így ha nincs, hát nincs laktózmentes tej, vaj és tejszín. Aztán persze lett, mert kevés dolog fordult elő vendéglátásunkban, amin már tényleg nem lehetett változtatni.
A kalandok sora folytatódott az állatfarmunkon, Piri és Dani gyermeki érdeklődéssel csodálkoztak rá a lovakra, a kiskacsákra, a nyulakra, galambokra. Minden érdekelte őket, ami a ház körül történik, a hulladékhasznosítástól kezdve az esővíz felfogásáig, a kertművelésig tudni akarták mit miért úgy csinálunk, ahogy. Élmény volt mesélni nekik életünkről, az itt történő dolgokról. Bugacot pedig egyenesen a barátjukká fogadták, sok-sok dögönyözést, simogatást kapott tőlük.
A főztjeimet nagy-nagy lelkesedéssel fogadták, kifejezetten keresték a helyi termékeket. Május lévén volt friss kerti zöldség, saláta a reggelihez, kóstoló a tél végén füstölt gannai stifolderünkből, házi sajtokból, s tyúkjaim kapirgálós tojása mindent vitt! A gyümölcsleves házi kompótból készült, és a medvehagymát is nemrég gyűjtöttük. Igazán bakonyi volt a bakonyi borda erdei gombákkal, de még az őzpörkölt is bakonyi alapanyagból készült.
A kalandok sora folytatódott a csurgókúti túrával, ahová csak elindultak, de meg nem érkeztek, viszont a Bakony rengetege enélkül is káprázatos volt - elmondásuk alapján, amit sok-sok nevetés és vidámkodás kísért.
A falusi vasárnapi mise újabb élmény. Az Esterházy temetkezési hely felfedezése egy másik, talán hosszabb jövetel célpontja lesz, csakúgy, mint a somlói borvidék és pálinkárium meglátogatása, mert valljuk és vallják ők is, hogy egy tájegységről akkor kapunk átfogó képet, ha megismerjük az itt élő embereket, szokásokat, gasztronómiát, a kikapcsolódási lehetőségeket. A helyi borok felfedezése is egy ilyen kalandos vidéki kirándulás keretei között igazán autentikus.
Várunk vissza Benneteket, folytatódjanak vidéki kalandjaitok!