Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2015

Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Ősz a kertben

Kép
Immár elérkezett az ideje, hogy végleges búcsút mondjak kertemnek az idei évre, mert akárhogy is nézem, itt már nem terem "babér":)) A másodvetésnek elvetett borsó persze épp virágzik, és majdnem sikerült neki hüvelyeket fejleszteni...A patakparti hidegebb klíma azonban nem kedvez már a másodvetésnek, ezt a jövőre nézve is figyelembe kell vennem. Az idei első évünkben  nagyon későn kerültek ki a palánták a veteményesbe. A nyári csúcsmeleg mindennek nagyon kedvezett ebben a hűvös-nedves közegben, azonban az október elejei első talaj menti fagyok tönkretették az uborkát, a cukkinit, a paprikát és a paradicsom levélzetét is, hiába volt napközben kellemes, tavaszias az idő. És talaj menti fagy csak itt a patakparton volt, a falu fentebbi részein nem. Szóval úgy kell elképzelnem a jövő tavaszi veteményezést, hogy jóval korábban biztos nem fogok tudni ültetni, ugyanezen okok miatt. A patakparton tavasszal is később melegszik át úgy a föld, hogy ne érje kár a magokat, palántákat....

Kovászos kenyér

Kép
Én már nem tartozom azok közé, aki a heti sütésű kovászos kenyéren nőttek fel - pedig éveim száma nem kevés:)) Anyukámék életében ez még így volt, de az én gyerekkorom már egy óriási változást hozott kenyérügyben: megjelentek a gyárak és az ott tömegével előállított kenyér és péksütemények. Egymás mellett persze még sokáig megvoltak a helyi pékségek is, a nagy háromkilós kenyereikkel, amikre előjegyzést vettek fel a hét bizonyos napjaira,  de csakúgy, mint manapság a kis sarki fűszeresek, szépen-lassan bezártak, nem tudták felvenni a versenyt a tömegtermékkel.  Emlékszem, mi is mennyire örültünk a gyári fehérkenyérnek, főleg, ha Erzsébet kenyeret hozott anyu a boltból. Ennek csodás, vajas íze volt! Hát így...Nem tudom, az akkori gyári kenyerek milyen receptúrával készültek, és a mostaniak előállításáról sincs sok fogalmam. Némelyikük kritikán aluli és talán nem járok messze az igazságtól, hogy tömörségre, ízre, állagra már egészen más, mint negyven éve - és ez nem nosztalgi...