Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Ősz a kertben

Immár elérkezett az ideje, hogy végleges búcsút mondjak kertemnek az idei évre, mert akárhogy is nézem, itt már nem terem "babér":))
A másodvetésnek elvetett borsó persze épp virágzik, és majdnem sikerült neki hüvelyeket fejleszteni...A patakparti hidegebb klíma azonban nem kedvez már a másodvetésnek, ezt a jövőre nézve is figyelembe kell vennem.
Az idei első évünkben  nagyon későn kerültek ki a palánták a veteményesbe. A nyári csúcsmeleg mindennek nagyon kedvezett ebben a hűvös-nedves közegben, azonban az október elejei első talaj menti fagyok tönkretették az uborkát, a cukkinit, a paprikát és a paradicsom levélzetét is, hiába volt napközben kellemes, tavaszias az idő. És talaj menti fagy csak itt a patakparton volt, a falu fentebbi részein nem.
Szóval úgy kell elképzelnem a jövő tavaszi veteményezést, hogy jóval korábban biztos nem fogok tudni ültetni, ugyanezen okok miatt. A patakparton tavasszal is később melegszik át úgy a föld, hogy ne érje kár a magokat, palántákat. Így jobban meg kell válogatnom, mit is fogok ültetni, minek fog kedvezni ez az "éghajlat".
Zsófival lebontottuk a kerítést, eltettük télire a cölöpöket. 
A sárgarépát felszedtem, viszont a földben maradt még némi cékla - ők is hamarosan sorra kerülnek, a szintén másodvetésű feketeretek, és meglátjuk, mi lesz a karfiolból, mert rózsákat nem látok a levélzet közt...Viszont ők nagyon jól elvannak ezen a klímán. Kapor is árválkodik még valamennyi, talán ennek a növénynek sem árt a hidegebbre forduló idő. - Rengeteget fagyasztottam és szárítottam belőle, nekem nagy kedvencem a kapor!
Ha találnánk embert-gépet, ami meg tudna fordulni ezen a szűk területen, felszántatnánk a kiskertem háromszorosát, melynek egyharmadára pár gyümölcsfát ültetnék. A két meggyfából egy nem eredt meg, viszont a csicsókám óriásira nőtt, és az első terméseket már szedegetem a földből. Kíváncsian várom, hogyan fog elszaporodni a telekhatáron. Persze segítek neki: a kigyűjtött gumók egy részét negyedelem, és ledugdosom a földbe, hogy terjeszkedjen és legyen minél több belőle. Téli reggelik remek zöldsége!
Első csicsóka termésem

Sárgarépa: zöldje a nyusziké lett, de a lovak is szerették


Virágzik a borsó



 És egy kis gombatanoda: felismeri valaki?

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"