Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Kovászos kenyér

Én már nem tartozom azok közé, aki a heti sütésű kovászos kenyéren nőttek fel - pedig éveim száma nem kevés:))
Anyukámék életében ez még így volt, de az én gyerekkorom már egy óriási változást hozott kenyérügyben: megjelentek a gyárak és az ott tömegével előállított kenyér és péksütemények. Egymás mellett persze még sokáig megvoltak a helyi pékségek is, a nagy háromkilós kenyereikkel, amikre előjegyzést vettek fel a hét bizonyos napjaira,  de csakúgy, mint manapság a kis sarki fűszeresek, szépen-lassan bezártak, nem tudták felvenni a versenyt a tömegtermékkel. 
Emlékszem, mi is mennyire örültünk a gyári fehérkenyérnek, főleg, ha Erzsébet kenyeret hozott anyu a boltból. Ennek csodás, vajas íze volt!
Hát így...Nem tudom, az akkori gyári kenyerek milyen receptúrával készültek, és a mostaniak előállításáról sincs sok fogalmam. Némelyikük kritikán aluli és talán nem járok messze az igazságtól, hogy tömörségre, ízre, állagra már egészen más, mint negyven éve - és ez nem nosztalgia, kérem szépen! 
Viszont van lehetőségünk nekünk is a békebeli ízek elővarázsolására, még ha lappanghat bennünk némi kétely a vetőmagok tisztaságával, éghajlatunk szennyezettségével kapcsolatban, és persze kemence sincs már a háztartásokban, valamint jó pár évtizede megjelent a levegőssé tevő, sütést megkönnyítő élesztő.
A kovászos verziót mindenképpen akkor ajánlom, ha nem azonnali kenyeret kell sütnünk és persze több napja nevelgetjük már a saját kovászunkat. 
Ezért például a vendégeink reggelijében csak akkor tudom alkalmazni, ha jó előre tudom az ilyen irányú igényt. Erre ugyanis legalább két nappal elő kell készülni, kezdve a kovász felélesztésével.
Házi kovász készítéséről sok bloggerina ad útmutatást, én most az alábbi képeken Kisrumpf receptúrája alapján készült cipócskákat mutatok be.








És a Bodzás Vendégház reggelijében például egy ilyen csirkés-sajtos-barackos szendvicsben kerülhet vendégeink asztalára, a szeleteket tökmagolajjal meglocsolva:


Megjegyzések

  1. A pékkenyerek, azok nagy, kerek kenyerei gyermekkorom élményei, sosem lehetett olyan régi, hogy kiszáradjon, ehetetlen legyen. S a bolti is, nem emlékszem ezekre a szelhetetlen kenyerekre. Akkor még nem fogyasztói volt a társadalom, még a kenyérgyárak is minőségre mentek. Bár a pékeknél érthetetlen módon akkor is jobb volt. Az akkori pékeknél.

    VálaszTörlés
  2. Csak vigyorgok, Zsuzsa. Köszönöm!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"