2018. december 20., csütörtök

Karácsony előtti minden-napok

Szeretném átélni az áhítatot. Zilahy Ágnestől úgy tudom, a gazdaasszonynak ilyentájt a sütemény készítéstől fájt a feje, ez volt az ünnepi készülődés veleje, itt volt a legtöbb tennivaló - konyhai szinten, s bár a napok előrehaladtával a a dolgok sokszorozódtak, azért az asszony mércéje mégis a sütemények derékhada volt. Nos, ezt a családunkban az évtizedek alatt magam is így vettem észre, sütöttek  az anyáink, mamáink, hétszámra. (Legyen kínálónak az épp valamiért betérőnek,  küldjünk a szomszéd rászorulónak, óvodának, iskolának rendezvényre, gyereknek suliba, szóval a süti kell.)
Aztán persze jött az egészséges életmód, a kevesebb cukrot, kevesebb lisztet trend, ami a mai nap már ott tart, hogy zéró, satu...semmi...mert véged van...meghalsz...2-es típusú cukorbaj, stb.
És a tánti reszket...vagy mégsem(?), itt a karácsony, sütni kell. A trend még tartja magát, de már ott van mögötte a ...mi is? Tegyük- ne tegyük, csináljuk-e, kell-e ez még?
Én azt látom, ha kínálom a mézest, mindenki elveszi, az étlapon hiányolja, ha nincs desszert, nem baj, ha nem dizájnos, trendi, de süti az kell! Punktum!
Van már módszer glutén és laktózmentes sütikre is - így ünnepek táján, ha már ez a kérdés felmerül.
Szerencsére a Bodzás Vendégház repertoárját lehet alakítani ez irányba is, mert a nyáron eltett gyümölcsökből kalóriamentesen is előállítunk nassolni valókat, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, most épp a hagyományos mézes hűl...a napokban egyszerű dekorációt kapnak a sütik, amik egyrészt ajándékkísérők lesznek, de asztali kínálóként is szerepet kapnak.
A többi kép nappali fotó házunk tájáról karácsony előttről: ilyen a vidék 2018 télvíz idején, Karácsony előtt:













2018. december 8., szombat

Halmájkrém

Nincs reprezentatív felmérésem halfogyasztásunkról, pláne nincs a halbelsőségről. Eddig magam is úgy gondolkodtam egy hal felbontásakor, hogy ami kijön belőle, azt mennyire fogják imádni a cicák, és ez nem csak gondolat, hanem valós tapasztalat is volt. Sziszegve-sisteregve, egymáson átgázolva szokták szó szerint felfalni a halbelsőséget, közelharcot vívva a legfinomabb koncokért. Szóval ők egész biztosan tudják, hogy ez jó nekik, és ezért még küzdelmet is vállalnak a többi miákolóval.
Az embernek úgy vélem már szüksége van arra, hogy tudományos magyarázatokat kapjon arról, hogy miért érdemes neki elfogyasztani például a halmájat. Ha nincs erről alaposan meggyőzve, akkor eszébe sincs ezt a finomságot megenni - hozzáteszem, ma már.
Nos, a mai napig én is így voltam ezzel. Tegnap épp pisztráng beszerző körúton voltunk az ünnepek közeledtére tekintettel, így megindult a nyálelválasztásom egy kis füstölt pisztrángra, ami nem elérhetetlen vágyálom, hisz a füstölőnk és a füstöt képező anyagunk (gyümölcsfaforgács) rendelkezésre áll, "mindössze" a halat kellett beszereznünk hozzá, ami Sárosfőn adva van ilyentájt.
Nosza összeszedtük halszerető barátainkat egy kis téli autós túrára, így a füstölni való is beszerzésre került íziben!
Így fordulhatott elő, hogy a kb. 20 db pisztráng kibelezésekor a májat most félretéve magunknak, összejött egy maréknyi mennyiség ahhoz, hogy egy kevéske krémet előállítsak belőle.
Amire szükségem volt még ehhez:

- aprított hagyma
- olaj
- fokhagyma (1 gerezd ehhez a mennyiséghez)
- csipet bors, só
- citromlé

A krém nagyon egyszerűen állt elő: az olajon megfonnyasztottam a hagymát, fokhagymát, hozzákevertem a halmájat, pár percig együtt dinszteltem őket, alaposan átforgatva, hogy mindenütt átsüljön. Legvégül sóztam-borsoztam, és a tűzről levéve, lehűtött állapotban krémessé tettem a botmixerrel. Pár csepp citromlét kevertem hozzá, és már kentem is a kenyérkére.
A halmájnak nem volt halíze, ha valakit ez tartana távol az elkészítésétől. Az hogy mennyi omega ezt meg azt tartalmaz és az mennyire fontos a szervezetünknek mindenki gyűjtse ki a netről, ha erre van szüksége.
Én azt javaslom, hogy bátran álljunk neki eddig ismeretlen ízek előállításának is, meglepődhetünk derekasan, hogy eddig mennyi finomságot hagytunk ki az étrendünkből.

2018. november 27., kedd

Búcsú a kerttől

Legalább is az idei évre biztosan. Az elmúlt napokban szétszedtem a veteményest körülölelő dróthálókat, összegyűjtöttem a kitámasztó karókat felszedtem minden zöldséget - a karalábén és a sóskán kívül - ami még nyúleledelként hasznosítható volt. A várható fagyra tekintettel leeresztettem az öntözővizet, összegereblyéztem az avart.

Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.



Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyósokat fogjuk fejleszteni, és ültetünk néhány gyümölcsfát még a meggyek mellé.
Mindenesetre érdekes módon, néhány zöldségem nem bánta a szorgos kezek hiányát: a sárgarépa és a cékla soha nem látott méretűre nőttek - na jó, a céklát még időben átpalántáztuk új ágyásokba, így kétökölnyi darabokat húzkodtam fel a földből. A tavaly téli alapos betrágyázás azért meghozta a gyümölcsét.
Itt például egy utolsó a paprikák közül:

Nehézség a kertművelésünkben, hogy a telek laza talajú, még mindig sok benne a kiálló gyökér, s méreténél fogva nagyobb géppel nehezen megközelíthető. A telek egyik oldalán egy sűrű nyáras, a másikon pedig háromméteres "szakadék" a Bittvához...A kézzel csákányozáshoz segéderőt pedig nemigen találni.

Mondjuk málnát még az elmúlt héten is csipegettem a bokraimról, már ugyan savanyúak voltak a szemek, mégis oly jó volt "begyűjteni" őket.

Végül is nem volt hiábavaló az idei kertészkedés sem: a kompótok, lekvárok sorakoznak a kamrapolcon, a fagyasztóban pedig még lesz sóska, spenót, zöldbab és szárazbab is a téli elemózsiákhoz. Mostanában kezd elfogyni a kerti vöröshagymám, van még pár levesre - és vadasra való sárgarépám, s a cékla talán egész télen kitart.
A karalábé maradékát még bent hagytam a földben, a leveleiből még egy darabig etetem a nyuszikat.

 

És nézzétek, az egész Édenkertem egy csodás  tyúkhúr-erdő, fantasztikus téli vitaminnal ellátva a madársereget! Mi is ehetnénk belőle, nem is értem, miért nem vonult még be a konyhámba a tyúkhúr-saláta?





2018. november 14., szerda

A fény tápértéke

Hetek óta tart a csodás őszi időjárás, a délutánra 20 fok fölé emelkedő hőmérséklet szinte nyárias, s bár a korai sötétedés elég erős lehűlést is hoz, azért ez igen-igen jót tud tenni a kedélyünknek.
A poszt apropója egy nemrég olvasott cikk a Peak oldaláról, ami a fényt, mint tápanyagot boncolgatja - na jó, ne hegyezzük ám ki a témát a fényevésre, meg egyéb - szerintem - ökörségre.
Azt írja, a biológiánk a Nap, a Hold és az évszakok ciklusai szerint alakult ki, ezért mindannyiunkban ketyeg egy belső óra, amely a fizikai, mentális életünkre, viselkedésünkre hatással van. A növényeket, az állatokat és a Föld élő szervezeteit elsősorban ezek a fényviszonyok irányítják.
Ennek egyik igen pozitív jele, hogy napsütötte nyári, tavaszi napokon az emberek sokkal optimistábbak, jobban érzik magukat, egymással segítőkészebbek, míg a sötét, komor napok szezonális érzelmi zavarokat okoznak szinte mindenkinél.
Az otthoni elektromos világítás nem tudja kiváltani a természetes, napfény okozta jó közérzetet. Régen az emberek a tüzet használták fényforrásként, a meleg sárga, piros fénynek ez természetes formája. A világ és benne az ember tevékenysége azonban nagyot fordult, feltaláltuk az elektromosságot, és ezzel meghosszabbítottuk a "nappalokat", azonban ki tudja, hogy többek között ezzel is nem járultunk-e hozzá az emberek egyre több mentális problémájához?
Mindenesetre, aki a hosszú őszi-téli estéken inkább a kályha vagy a kandalló tüzének (és melegének) fényénél akarja meghosszabbítani a nappalokat, kis öreg vendégházunkban megteheti.
Gyertek a Bakonyba, sétáljatok, túrázzatok egy jót, akár négylábú kedvenceitekkel is, s utána hallgassátok a fahasábok ropogását a kandallóban. A jó közérzet biztosítva lesz:))
Komorkodni ráérünk majd akkor, ha végérvényesen megérkezik a tél.

2018. november 11., vasárnap

Őszi lovasélet

Ebben a gyönyörű aranyló novemberben "hadra" van fogva Füge és Maláta is. Az időjárás nagyon is csábít a lóháton erdőjárásra, poroszkálásra-vágtára a bakonyi dombokon, sárgálló erdőkben.
S addig, amíg a lovak jó kezekben vannak, mi a szabadidőnkben új munkálatokba fogtunk a vendégház körül, de erről majd kicsit később írok bővebben.


2018. október 19., péntek

Idén kétszáz éves a gannai Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplom


Idén érkezett elkészültének kétszáz esztendős jubileumához a gannai Szent Kereszt Felmagasztalása-plébániatemplom. A nagy múltú épület amellett, hogy plébániatemplomként szolgál a helyiek számára, több mint félszáz Esterházynak is nyughelyet biztosít.
Petrik Iván pápai főlevéltárostól megtudtuk, az Esterházy család tatai uradalmi levéltárában található egy költségkimutatás a gannai Szent Kereszt Felmagasztalása-plébániatemplom és az Esterházy-sírbolt építéséről. Ebből jól követhető az építkezés menete, mely 1812-ben az előkészítési munkákkal indult, majd 1813-ban következett a kivitelezés megkezdése. A munkákat Charles Moreau francia építész tervei alapján végezték Josef Czehmaister és Franz-Josef Engel építőmesterek segítségével, valamint Josef Klieber szobrász közreműködésével.
A felső templomteret 1816-ban szentelték fel, tehát ekkor már állt az épület, és a kupola is elkészült – folytatja Petrik Iván. Ettől kezdve itt tartották a miséket, igaz, ekkor még egy ideiglenes faoltár állt a templomban. A ma is látható márványoltárt csak évekkel később, 1821-ben helyezték el itt.

Ismertek a ceremónia részletei

Az altemplom felszentelése 1818-ban történt meg, lényegében ekkor fejeződött be az építkezés. Ismertek a ceremónia részletei is: Matarényi Gábor pápai főesperes, csóti plébános szentelte fel az épületet, mellette pedig jelen voltak a környékbeli plébánosok, a pápai Esterházy-uradalom vezető tisztségviselői, a pápai huszárezred tisztjei. Nagygannáról 225 lakos, Kisgannáról pedig 90 lakos látogatott el a jeles eseményre, a grófi család azonban nem volt jelen. Petrik Iván hozzátette, ismeretes az is, hogy a későbbi években, 1818 és 1822 között további utómunkálatokat végeztek a templomnál, többek között díszítést és tereprendezést.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen Gannán kapott helyet a templom. A főlevéltáros szerint azért, mert az építtető család nem más volt, mint az Esterházyak ifjabb fraknói grófi ága, akiknek Pápa, Ugod és Devecser régiójában, Tatán, Cseklészen, illetve Mezőlakon voltak uradalmaik. Olyan helyet kerestek e birtokok valamelyikén, ahol egyrészt egyébként is építkezésre kerülne sor, másrészt pedig valamelyik uradalmi központjukhoz, azaz kastélyukhoz is közel esik. Így merült fel a devecseri plébániatemplom felújításának lehetősége, de a helyszín felmérése után elvetették ezt az ötletet, hiszen itt eleve alkalmazkodni kellett volna a már meglévő épülethez.
Ezt követően merült fel Ganna lehetséges helyszínként.

Korábban fatemplom állt a faluban

A település adottságai kedvezőnek bizonyultak, hiszen közel esett a pápai kastélyhoz, az új plébániatemplom építése pedig már a 18. század vége óta aktuális volt itt. – 1793-ból maradt fenn az első ismert kérvény, amelyben a gannai plébános új plébániatemplom építését kéri. Korábban fatemplom állt a faluban, ehelyett kellett egy szilárd szerkezetű templomot építeni. Ganna mellett szólt az is, hogy itt nem felújításról, hanem egy teljesen új templom építéséről volt szó, hiszen a korábbi fatemplomot elbontották. Nem kellett tehát alkalmazkodni egy már álló épülethez, azaz maradéktalanul megvalósíthatták az építtető és a tervező elképzeléseit – hangsúlyozta Petrik Iván.
A pápai főlevéltáros a templom különlegességeire is felhívta a figyelmet. A gannai Szent Kereszt Felmagasztalása-plébániatemplom építészeti előképe a római Pantheon. Nem annak kicsinyített mása, de a hangsúlyos kupolaszerkezet, a kupola belső díszítőfestése – ami a Pantheon kupolájának a belső díszítését idézi – bizonyítja, hogy van köze egymáshoz a két épületnek. További érdekesség a kettős funkció, hiszen az épület plébániatemplom és családi temetkezőhely is egyben.

Petrik Iván kiemelte, Európában egyedülállónak számít az altemplom kerek oltárára helyezett kettős korpuszú kereszt is. Így két irányba lehet misézni egyszerre: az élőkért és a halottakért. Emellett 1863-ban IX. Pius pápától a templom mindkét oltára kiváltságot kapott: mindazok, akiknek a lelki üdvéért misét mondtak ezeknél az oltároknál, teljes bűnbocsánatban részesültek.

Kiemelt jelentőséggel bír

Nagy Ottótól, Ganna polgármesterétől megtudtuk: a plébániatemplom – vagy ahogy sokan emlegetik, az Esterházy-mauzóleum – kiemelt jelentőséggel bír a településen, mindemellett pedig az Esterházy család több mint félszáz tagjának biztosít nyughelyet az altemplom kriptája.
Tavaly pályázati támogatás útján megújult a templomba vezető külső feljáró egyik oldala. A rekonstrukcióra 4,4 millió forintot nyert el az Emberi Erőforrások Minisztériumától a helyi katolikus egyházközség. Az épület kétszáz éves voltát tekintetbe véve azonban bőven lenne még tennivaló.
A cikk a veol. október 18-i számában jelent meg.

2018. szeptember 25., kedd

Kerti betakarítás,terményfeldolgozás

A szeptember közepéig elhúzódó nyár a Bittva-parti kertecskénk terményein is meglátszik - óriásiak a céklák, tombol a paprika, félkarnyiak a répák...nos, pedig nyár közepén bizony magára lett hagyva a kert a rengeteg vendéglátói feladat miatt. Ebből kifolyólag gazos is, emberes csalánok, kerti margaréták nőnek benne - hát ez persze nem példamutató, viszont a termény mindentől függetlenül gyönyörű.

 És jelenleg nem kevés munkát ad: a lecsóhoz a paradicsomot persze vásárolnom kell, a hagymákat már felszedtem, és folyamatos a kifejtő bab eltárolása télire. Másodvetésben karalábét és bimbós kelt vetettem, azok is szépen levelesednek már, ha nem éri őket korai fagy - a Bittva mellett ez sajnos bőven belefér - akkor október végére szedhető lesz mindegyik szerintem. Ha mégsem tudnak beérni, a nyuszik akkor is boldogok lesznek a bőséges levélterméstől.
A sóska is ad folyamatosan friss leveleket a hétköznapi főzelékeinkhez, már csak a pipiknek kéne intenzívebben tojni, hogy rántotta is legyen feltétnek.
És a másik csoda, az új kedvenc a MÁLNA, még naponta biztosítja a maréknyi friss gyümölcsöt...imádom.

Megpróbálkozom a friss hajtások felásásával szaporítani őket, hogy a következő években eltenni való is legyen belőlük.
Szerencsére két év kihagyás után újra terem az összes környező diófa, így a hullott termés összeszedése és feltörögetése is ad munkát esténként, ha már behúzódunk a kinti tennivalók elvégzése után.

Fűszerkertem terményeit is szárítgatom már, lesz bőven kakukkfű és bazsalikom is, lilafajta és citromos aromájú is. A rukkolának most kedvez az időjárás, sokkal vaskosabbak a levelei, mint nyáron voltak. A metélőhagyma is megtáltosodott, vasrag, kövér szálakat ad, kár, hogy leszedve hamar megsárgul. Ezért fűszervajba használom el, illetve kis zacskókban fagyasztóba is kerül belőle.

A legelőkön "izzik a galagonya", e csodás szívgyógyszert is gyűjtöm, lekvár készül belőle, a visszamaradt préshulladékot pedig sütőben alacsony fokozaton kiszárítva és megtördelve teának fogom használni télvíz idején.


Hát így telnek napjaink mostanság - közben azért kaptunk és lesz jövő héten is hétközi vendégünk, lesz főzés és már kezdődik a kandallószezon! Tüzifa a helyén, a szép melegben és jelenleg a tartós szélben csodásan szárad, jó lesz hallgatni a ropogását.

Őszi ablakdíszem

Következő posztomban írok majd az állatokról is.

2018. szeptember 14., péntek

Nyárutó - őszelő...

...színek, fények, zamatok, kincsek...
Csípős darált paprika - saját fűszerekkel

Dió, mogyoró
Konyharészlet

Yukka

Udvarrészlet nyár végén
Anyósnyelv vintage sámlin

Szilvásgombóc alapanyag

Idén végre lesz dió - és óriás cékla is

Nem cider - lekvár lett belőle

Szívlekvár galagonyából



2018. szeptember 1., szombat

Szeptember-esővel, mennydörgéssel

Remélem, ez nem nyárbúcsúztató, bár ma villámlás, mennydörgés is kijutott e nyugati országrészbe, jelesen a Bakonyaljára, ...délelőtt. Volt, amikor beugrottam a konyhába, akkorát dörgött az ég. A kutyuk is megjelentek, mindjárt csöndesebbre fordult a zápor. Így köszöntjük mi is a szeptembert, parlagfű ide- vagy oda,  esőcseppek az eresz alól....galambok szállnak tova, keresik a párt, szeretjük őket...Ha nem épp nyaraltok valahol, vagy túl vagytok az évnyitón, mit  jelent, mit hoz nektek az új évszak?
Mi felújításba kezdtünk, lesz majd infraszauna a Bodzás-vendégnek, keressük a pályázati lehetőségeket, bár lehet, ezeket nem nekünk találták ki - így marad a saját erő, bízzatok bennünk! Vagy netán aki tud, beszállhat a projektbe, beszámítjuk az itt-tartózkodásba!
Megjött a téli tüzelő, így nem maradunk energia nélkül a fagyos hónapokra sem, lesz elegendő tűzifa a kandallóhoz is, csak még fel kell dolgozzuk, fedél alá kell rendezzük...Hajrá, falusi fitness! Ugye, most még nehéz elképzelni, hogy maholnap fűteni kell? Még ebben a felhőátvonulásos-napsütéses időben is nagyon kellemes a levegő - én ezt szeretem legjobban - a zivatar meg kit zavar? :)))))







A szép esős fotók innen!
És eső utáni saját fotók a ház mellől is:










Szelíd módszerek lovaknál

A lovaknál is időről-időre eljön a  védettséget nyújtó oltások ideje különböző kórokozók, jelenleg épp az influenza és a takonykór  valamint...