Olajos hal házilag
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW0lAp2l74VvZJzF5mozAUaIYQZEL8NojVNyWfphYMz00SVQRAMvX_sBF-7-M463x0ln9GcH53UPAFW_4YI_5p9StY2hwncybGKvQPI1do3pDbvNZ1_-bIeUPPDwQtesCFHK8QoHomVvw/s1600/2012.11.16.+050.jpg)
Mi nagyon szeretjük a halat, tudom, a magyar embert nem tartják nagy halevőnek. Pedig állítólag a régmúltban több tenger is mosta határainkat (?), így azt kell gondolnom, hogy valamikor ez bizonyára nem így volt. Akár a tengeri, akár a folyami, vagy a patakból kihalászott halacska mindenképp az étlapon kellett lennie ősanyáinknál is. Most nem mennék ilyen messzire, hisz valamikor másképp kellett a hal tartósításáról is gondoskodni, mint ma. Mai receptem - nem a sajátom - épp azt próbálja bemutatni, hogy egy egyszerű keszeget is hogyan lehet viszonylag hosszú távon fogyasztásra alkalmassá tenni. Magunk ugyan nem vagyunk horgászok, de családunkban, baráti körünkben sokan hódolnak e csodás hobbinak, így néhanapján hozzájutunk egyszerű tömegtermékhez (keszegfajtákhoz), néha izmosabb falatokhoz, például pontyhoz is. Most a nagyon-nagyon szálkásnak tartott keszegek egy olyan eltevési módját mutatom be, amivel több hétre is halas ennivalót tudunk az asztalra tenni - annak, aki szereti a ha