Egy csepp falusi élet

A szalontüdő valamikor nemcsak a szegények eledele volt, még alig száz éve is egy valamire való korcsma étlapján ott volt a helye. Ma nagyítóval kell keresni azokat az éttermeket, amiknek az étlapján ez fellelhető, de nemcsak éttermekből, hanem a mindennapok asztaláról is eltűnt ez az étel. Hozzáteszem, méltánytalanul, hisz ízvilága gazdag - elkészítésében ahány ház, annyi szokás - és a felhasznált belsőségből igazán jóízű, tartalmas, laktató étel készülhet. Nemcsak a mindennapokra. Talán a modernkori szárított állateledel-biznisz dolgozza fel a sertés-, marha-, borjútüdőt és szívet, hogy a húsboltok, bevásárlóközpontok húspultjain is csak elvétve találkozom velük. Én most megmenteném az utókornak e fincsi étek receptjét blogomon keresztül is, és bemutatom: én ma hogyan készítettem. Kihangsúlyoznám, hogy ma, mivel elképzelhető, hogy holnapután nem így csinálom:)) Szalontüdő a mai napon Hozzávalók: - kecsketüdő és szív kb. 70 dkg (az eredeti recept borjútüdőt ír) - 1 ek. zsír -...

A tél nem nagy kedvenc nálam, megviselnek a rövid nappalok, hosszú esték, az, hogy lényegesen rövidebb időbe kell belesűríteni a ház, és az állatok körüli teendőket, és késő délutánra, estére hagyni azt, amit a lakásban is el lehet végezni. Azonban amikor a havazást ilyen gyönyörű napsütés kíséri, akkor elolvad minden rosszkedvem, felpezsdülök tőle, és teli energiával végzem még a napi "robotot" is. Bogi kutyámat nélkülözöm most, mert pár napja újra tüzel - ki érti ezt? Alig három hónapja  is ugyanezeket a tüneteket fedeztem fel nála - vércseppek, Leó és az összes utcabeli kutya meg van őrülve, egész napos nyüszítést hallgatok, és hallgattam augusztusban is. Kiskutyák azonban októberre nem születtek, viszont most újból ivarzik ez a kis lánykutyus. Van valaki, aki tud erre magyarázatot? Fiatal, júliusban volt egyéves a Bogi, tehát az első ciklusait éljük. Arra gondoltam, hogy pulival kellene fedeztetni, ezért átvittem a szomszédba - na jó, egy utcahosszal távolabbra -, ahol...

Ezen a hétvégén került sor falunkban a Betlehem felállítására, amin a falu apraja-nagyja megjelent és segédkezett. Ilyenkor az asszonyok aprósütivel, forralt borral kedveskednek a munkát végzőknek, ám a nézelődők, netán falubeli vendégek is kaphatnak a "kínálóból". A hangulat kiváló volt, így a jászol és a három királyok beállítása is gyorsabban ment:)) Most pedig idézem Molnár V. József Kalendáriumából az ide vonatkozó részt: "A régi ember gondolkodásában, szakrális gyakorlatában az esztendő adventtel kezdődött. Advent adta elejét az egyházi évnek is. A Nap ilyenkor alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, a rontást hozó sötét napok, de egyben a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. A hajdani falu népe a sötétség adta szorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazó rosszat a karácsonyi készület rítusaival oldotta, zavarta el. Az ember testéből, lelkéből, s a rábízottak sokaságából is űzte a gonoszt, hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarata okán, hogy a jószág a...

Mivel a vendégforgalom most a hétvégékre korlátozódott, több időm jut sajtjaim ízesítésének, elkészítési módjainak kísérletezésére. Ez egy csodálatos hobbi, s mivel a munka dandárját - élményeimet, próbálkozásaimat az interneten is megosztom, ezért rám találnak olyan sajtosok is, akik bizonyos területeken már előbbre járnak, mint én, s magánlevelezés útján megosztjuk egymással tapasztalatainkat. És épp ettől csodás ez a terület, hogy én még nem találkoztam olyan sajtossal, aki ne akarna a másiknak segíteni, jó szándékkal, tudással, ötletekkel. És ha magam járok utána a terület "nagyjainak", akkor is segítőkészséggel találkozom. Szeretnék neveket is megemlíteni, úgymint "sajtos Ferit" Körösladányból: nekem  - és sokunknak - ő az etalon, Pettenkoffer Vikit a Bácshegyről - Balatonfelvidék -, Nagyné Rózsát Polgárdiból, aki az Index sajtos fórumának egyik motorja, és legújabb sajtos barátnőm, Judit a Tisza mellékéről, akivel lovas témában is megértjük egymást. Remélem, s...

Ma a szárnyasok vannak porondon. Nem járnak túl jó idők a madarakra. Ez az időszak a vedlés,átalakulás időszaka,  s ebben az időszakban a tojástermelés visszaesik. A parasztasszony ilyenkor előveszi a nagykést, és úgy dönt, nem eteti tovább a tyúkot, több hasznot hoz a fagyasztóban üldögélve. Nálunk is megritkítva van az állomány, férjemuram azonban úgy döntött: Asszony! Hagyd a maradék gyönyörű szárnyasokat élni, nem szekírozlak tovább azzal: hány tojás került ma a spájzba? Ha kell, megveszem a konyhára valót a Spárban! (Ilyen a modernkori főemlős, főleg, ha városból származik, és ha megrögzött állatbarát!) Jó, de mit mondok a vendégnek? Kapirgálós tyúktojást ígérek, a nagyüzemivel becsapnám. A piaci tojás sem ugyanaz, mint nálam, hisz aki eladásra termeli a tojást, az ugyanúgy "tömörítve, táppal etetve tartja" a jószágot, hisz így hoz rövid időn belül hasznot. Ha én kimennék a piacra a tojásaimmal, 100 forintnál kevesebbért nem érné meg eladni őket. Ez az ára annak, hogy ...

Kicsit elmaradtam e bejegyzéssel, hisz már a hivatalos átadás is legalább két hete megtörtént. Pályázati és önkormányzati forrásból - most már úgy kell írni, hogy az uniós normáknak megfelelő - játszótér készült a Bittva patak partján. Játszótér persze eddig is volt, de játékai elavultak, balesetveszélyessé váltak. Most a játszótér szép kerítéssel körbe van véve, és egyébként is: a hangulatos terepen valóban szép, szemet gyönyörködtető, mozgásra csábító játékok kerültek kihelyezésre, pihenőhelyekkel a megfáradt szülőknek. Itt biztosan nyugodtan magára lehet hagyni a kicsiket, ha a szülő esetleg egy könyvvel a kezében lecsücsülne, vagy csak elmélkedne magában. A faszerkezetek gondosan lecsiszolva - nehogy gyermekeink felsértsék bőrüket mindenféle faszilánkokkal - festésük, felületkezelésük talán még ehető, nyalható anyagból is van, hiszen uniós. Persze leesni itt is lehet bármelyik szerkezetről, de hát a szülő azért van ott, hogy erre figyeljen. Mindentől nem tud megvédeni még egy ily...

Már több, mint egy éve írom falusi naplómat, vendéglátásunkról, életünkről, és az egyik legfontosabb és leggyakrabban készített ételünk még fel sem került a blogba. Az alábbi képen bemutatott remekmű - bár a fotója is az lenne! - tegnap vendégem asztalán landolt, és az utolsó pillanatban - sűrű elnézés kérések közepette csináltam róla ezt az esetlen fotót. Szerencsére J. - visszatérő kedves vendégem - nem vette zokon okvetetlenkedésemet, sőt, a dísztököt még ő tette a tányér mellé "koreográfiának". Hát az esti lámpafény sokat ront az összhatáson, talán majd egyszer lesz sikerültebb kép is. Kedves J.! Tudom, hogy kérted a husi receptjét, ám annyira sajtoztunk a búcsúzkodásnál - J. mind a hétféle kecskesajtomból vitt haza! -, hogy elfeledkeztünk a receptről. Hát íme, nagyon egyszerű, és ha egy-két trükköt betartunk, fenséges ízű húst varázsolhatunk az asztalra. Az egyik trükk, hogy a húst hüvelykujjnyi ( női!) szeletekre vágjuk, és jól besózzuk mindkét oldalát. A másik ...