Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2010

Elfeledett étkeink - A szalontüdő

Kép
A szalontüdő valamikor nemcsak a szegények eledele volt, még alig száz éve is egy valamire való korcsma étlapján ott volt a helye. Ma nagyítóval kell keresni azokat az éttermeket, amiknek az étlapján ez fellelhető, de nemcsak éttermekből, hanem a mindennapok asztaláról is eltűnt ez az étel. Hozzáteszem, méltánytalanul, hisz ízvilága gazdag - elkészítésében ahány ház, annyi szokás - és a felhasznált belsőségből igazán jóízű, tartalmas, laktató étel készülhet. Nemcsak a mindennapokra. Talán a modernkori szárított állateledel-biznisz dolgozza fel a sertés-, marha-, borjútüdőt és szívet, hogy a húsboltok, bevásárlóközpontok húspultjain is csak elvétve találkozom velük.
Én most megmenteném az utókornak e fincsi étek receptjét blogomon keresztül is, és bemutatom: én ma hogyan készítettem. Kihangsúlyoznám, hogy ma, mivel elképzelhető, hogy holnapután nem így csinálom:))

Szalontüdő a mai napon

Hozzávalók:

- kecsketüdő és szív kb. 70 dkg (az eredeti recept borjútüdőt ír)
- 1 ek. zsír
- 2 fej v…

Első hó és napsütés

Kép
A tél nem nagy kedvenc nálam, megviselnek a rövid nappalok, hosszú esték, az, hogy lényegesen rövidebb időbe kell belesűríteni a ház, és az állatok körüli teendőket, és késő délutánra, estére hagyni azt, amit a lakásban is el lehet végezni.
Azonban amikor a havazást ilyen gyönyörű napsütés kíséri, akkor elolvad minden rosszkedvem, felpezsdülök tőle, és teli energiával végzem még a napi "robotot" is.
Bogi kutyámat nélkülözöm most, mert pár napja újra tüzel - ki érti ezt? Alig három hónapja  is ugyanezeket a tüneteket fedeztem fel nála - vércseppek, Leó és az összes utcabeli kutya meg van őrülve, egész napos nyüszítést hallgatok, és hallgattam augusztusban is. Kiskutyák azonban októberre nem születtek, viszont most újból ivarzik ez a kis lánykutyus. Van valaki, aki tud erre magyarázatot? Fiatal, júliusban volt egyéves a Bogi, tehát az első ciklusait éljük.
Arra gondoltam, hogy pulival kellene fedeztetni, ezért átvittem a szomszédba - na jó, egy utcahosszal távolabbra -, ahol …

Adventi készülődés a faluban

Kép
Ezen a hétvégén került sor falunkban a Betlehem felállítására, amin a falu apraja-nagyja megjelent és segédkezett. Ilyenkor az asszonyok aprósütivel, forralt borral kedveskednek a munkát végzőknek, ám a nézelődők, netán falubeli vendégek is kaphatnak a "kínálóból".
A hangulat kiváló volt, így a jászol és a három királyok beállítása is gyorsabban ment:))

Most pedig idézem Molnár V. József Kalendáriumából az ide vonatkozó részt:

"A régi ember gondolkodásában, szakrális gyakorlatában az esztendő adventtel kezdődött. Advent adta elejét az egyházi évnek is. A Nap ilyenkor alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, a rontást hozó sötét napok, de egyben a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. A hajdani falu népe a sötétség adta szorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazó rosszat a karácsonyi készület rítusaival oldotta, zavarta el. Az ember testéből, lelkéből, s a rábízottak sokaságából is űzte a gonoszt, hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarata okán, hogy a jószág az is…

Kecskesajt svájci mintára

Kép
Mivel a vendégforgalom most a hétvégékre korlátozódott, több időm jut sajtjaim ízesítésének, elkészítési módjainak kísérletezésére. Ez egy csodálatos hobbi, s mivel a munka dandárját - élményeimet, próbálkozásaimat az interneten is megosztom, ezért rám találnak olyan sajtosok is, akik bizonyos területeken már előbbre járnak, mint én, s magánlevelezés útján megosztjuk egymással tapasztalatainkat. És épp ettől csodás ez a terület, hogy én még nem találkoztam olyan sajtossal, aki ne akarna a másiknak segíteni, jó szándékkal, tudással, ötletekkel. És ha magam járok utána a terület "nagyjainak", akkor is segítőkészséggel találkozom. Szeretnék neveket is megemlíteni, úgymint "sajtos Ferit" Körösladányból: nekem  - és sokunknak - ő az etalon, Pettenkoffer Vikit a Bácshegyről - Balatonfelvidék -, Nagyné Rózsát Polgárdiból, aki az Index sajtos fórumának egyik motorja, és legújabb sajtos barátnőm, Judit a Tisza mellékéről, akivel lovas témában is megértjük egymást. Remélem, …

Állattörténetek III.

Kép
Ma a szárnyasok vannak porondon. Nem járnak túl jó idők a madarakra. Ez az időszak a vedlés,átalakulás időszaka,  s ebben az időszakban a tojástermelés visszaesik. A parasztasszony ilyenkor előveszi a nagykést, és úgy dönt, nem eteti tovább a tyúkot, több hasznot hoz a fagyasztóban üldögélve.
Nálunk is megritkítva van az állomány, férjemuram azonban úgy döntött: Asszony! Hagyd a maradék gyönyörű szárnyasokat élni, nem szekírozlak tovább azzal: hány tojás került ma a spájzba? Ha kell, megveszem a konyhára valót a Spárban! (Ilyen a modernkori főemlős, főleg, ha városból származik, és ha megrögzött állatbarát!)
Jó, de mit mondok a vendégnek? Kapirgálós tyúktojást ígérek, a nagyüzemivel becsapnám. A piaci tojás sem ugyanaz, mint nálam, hisz aki eladásra termeli a tojást, az ugyanúgy "tömörítve, táppal etetve tartja" a jószágot, hisz így hoz rövid időn belül hasznot. Ha én kimennék a piacra a tojásaimmal, 100 forintnál kevesebbért nem érné meg eladni őket. Ez az ára annak, hogy a…

Új játszótér a faluban

Kép
Kicsit elmaradtam e bejegyzéssel, hisz már a hivatalos átadás is legalább két hete megtörtént.
Pályázati és önkormányzati forrásból - most már úgy kell írni, hogy az uniós normáknak megfelelő - játszótér készült a Bittva patak partján. Játszótér persze eddig is volt, de játékai elavultak, balesetveszélyessé váltak. Most a játszótér szép kerítéssel körbe van véve, és egyébként is: a hangulatos terepen valóban szép, szemet gyönyörködtető, mozgásra csábító játékok kerültek kihelyezésre, pihenőhelyekkel a megfáradt szülőknek. Itt biztosan nyugodtan magára lehet hagyni a kicsiket, ha a szülő esetleg egy könyvvel a kezében lecsücsülne, vagy csak elmélkedne magában. A faszerkezetek gondosan lecsiszolva - nehogy gyermekeink felsértsék bőrüket mindenféle faszilánkokkal - festésük, felületkezelésük talán még ehető, nyalható anyagból is van, hiszen uniós.
Persze leesni itt is lehet bármelyik szerkezetről, de hát a szülő azért van ott, hogy erre figyeljen. Mindentől nem tud megvédeni még egy ilye…

Mézes tarja - Bodzás módra

Kép
Már több, mint egy éve írom falusi naplómat, vendéglátásunkról, életünkről, és az egyik legfontosabb és leggyakrabban készített ételünk még fel sem került a blogba.
Az alábbi képen bemutatott remekmű - bár a fotója is az lenne! - tegnap vendégem asztalán landolt, és az utolsó pillanatban - sűrű elnézés kérések közepette csináltam róla ezt az esetlen fotót. Szerencsére J. - visszatérő kedves vendégem - nem vette zokon okvetetlenkedésemet, sőt, a dísztököt még ő tette a tányér mellé "koreográfiának".




Hát az esti lámpafény sokat ront az összhatáson, talán majd egyszer lesz sikerültebb kép is.
Kedves J.! Tudom, hogy kérted a husi receptjét, ám annyira sajtoztunk a búcsúzkodásnál - J. mind a hétféle kecskesajtomból vitt haza! -, hogy elfeledkeztünk a receptről. Hát íme, nagyon egyszerű, és ha egy-két trükköt betartunk, fenséges ízű húst varázsolhatunk az asztalra.
Az egyik trükk, hogy a húst hüvelykujjnyi ( női!) szeletekre vágjuk, és jól besózzuk mindkét oldalát. A másik trükk, …