Első hó és napsütés

A tél nem nagy kedvenc nálam, megviselnek a rövid nappalok, hosszú esték, az, hogy lényegesen rövidebb időbe kell belesűríteni a ház, és az állatok körüli teendőket, és késő délutánra, estére hagyni azt, amit a lakásban is el lehet végezni.
Azonban amikor a havazást ilyen gyönyörű napsütés kíséri, akkor elolvad minden rosszkedvem, felpezsdülök tőle, és teli energiával végzem még a napi "robotot" is.
Bogi kutyámat nélkülözöm most, mert pár napja újra tüzel - ki érti ezt? Alig három hónapja  is ugyanezeket a tüneteket fedeztem fel nála - vércseppek, Leó és az összes utcabeli kutya meg van őrülve, egész napos nyüszítést hallgatok, és hallgattam augusztusban is. Kiskutyák azonban októberre nem születtek, viszont most újból ivarzik ez a kis lánykutyus. Van valaki, aki tud erre magyarázatot? Fiatal, júliusban volt egyéves a Bogi, tehát az első ciklusait éljük.
Arra gondoltam, hogy pulival kellene fedeztetni, ezért átvittem a szomszédba - na jó, egy utcahosszal távolabbra -, ahol kan pulikutyát tartanak, és van kennel is, hogy más kutya ne férkőzhessen a párocskához.
Hát, majd meglátjuk. Persze nem túl szerencsés január végére kiskutyát vállalni...
Most azonban egy pár képen bemutatom a mai csodás fényeket, és ragyogást! 
A tyúkjaimat látnotok kellett volna reggel, az ólajtó kinyitásakor! Egymagamban akkorát nevettem rajtuk, hogy ihaj! Reggel már  tülekednek az ajtóban mire megyek nyitni és szinte belerepülnek az arcomba, alig tudok odébb menni úgy, hogy nekem ne rebbenjenek. A kiskakas már ordít, kukorékol az ólban, tudatja a nagyvilággal, hogy neki már hajnalban a kelő napot kellene üdvözölnie, szóval csoportosulás van az ajtóban, mint ma is. Ám amikor meglátták a húszcentis havat, elhallgattak, nem győzték a fejüket nyújtogatni, forgatni: hát ez micsoda? Milyen napra ébredtünk? Szemlátomást töprengtek, hogyan lehetne megközelíteni a kukoricás edényeiket. Lapátoltam nekik utakat az udvarban, de volt amelyik még órák múlva is az ólajtóban nézegetett és nem tudta, mitévő legyen...