Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van...
Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki.
Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz.
Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló!
Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü.
No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel.
"Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma nektek?
Mert ez a leves nem a hagyományos, paprikás módon készül, és nem tejföllel, hanem sok-sok friss házitejjel! -Nehézkes beszerzés esetén megalkudhatunk egy jobb minőségű, nagyobb zsírtartalmú dobozossal is.
A Bodzás Vendégház étlapján ALAP és TURBÓ változatát is lehet rendelni, a TURBÓ változathoz (krémesítve, vargányával)elnavigálom a kedves Olvasót Duende oldalára, nála szebben én sem tudnám ezt a levest leírni!.