Egy csepp falusi élet

Kezdünk belelendülni a fafaragásba és persze a Karácsony is közeledik:)) Nagyon sok ötletet, tippet kapunk tőletek arról, hogy hányféle sütimintázóra, különféle nyomófákra, tortadekorálókra lenne szükségetek... Előbb-utóbb mindenre sort fogunk keríteni, most egy olyan mintázót mutatok be, ami akár helyi sajátosságként is érdemes a figyelemre, hisz sváb asszonyok készítenek hasonlóval kekszeket, és hát Ganna bizony sváb falu. A kvircedli tehát egy sokáig elálló, ropogós kekszféle, ami az idő múltával felpuhul, így hosszú távon is élvezhető édesség készíthető a nyomófával. Íme e szépséges portéka: Közzéteszek egy receptet is "kvircedlire" Hozzávalók: 1 egész tojás 5 tojás sárgája 25 dkg kristálycukor 38 dkg finomliszt 1 dkg szalalkáli reszelt citromhéj A kristálycukrot az egész tojással és a sárgákkal  habosra kikeverjük. Összekeverjük a szalalkálival, egy fél citrom reszelt héjával, és a liszttel. A tésztát előbb sima nyújtóf

Évek óta kapom az érdeklődéseket így karácsony táján, hogy gyártunk-e ünnepi motívumokkal ellátott kekszmintázókat. (Ugyanígy persze húsvétkor is:)) . Nos, hát íme, elkészült az első széria ebben a témakörben! Karácsonyfa, angyalka, gyertya, üstökös, hópihe, szalagos ajándékdoboz, rénszarvas, szaloncukor...hogy csak egypárat említsek a motívumainkból. De beszéljen helyettem e két kép!

Mint egyik előző posztomban írtam is, nálunk évtizedekig nem volt az étlapon libahús. Márton-nap - mint olyan - nem tartozott a megünneplendő napok közé, pláne nem liba-torral. Szent Mártonról is csak hellyel-közzel hallottunk, azt viszont tudtuk, hogy ezidőtől a régi korok embere szelíd böjtöt tartott karácsonyig, betartva a természet és a saját szervezete jelzéseit: vess le magadról minden fölösleget, szabadulj meg a lerakódott, elfáradt-elszáradt dolgoktól. Azonban Márton nap még a kicsapongásé, egy utolsó duhaj élvezkedés, eszem-iszom, tobzódás a javakban, a finomságokban! Az én libám így készült, Kriszta útmutatása alapján, mégis sok saját ötlettel. 4,5 kilós libáim voltak, úgyhogy mindjárt kettő tollazásának vágtunk neki...Hááát...Nem mondom el, mennyi ideig tartott. Mondják, hogy léteznek kopasztógépek...Kicsit elgondolkoztam ezen... Forró víz - nem lobogó, szódabikarbóna: hallottuk a jobbnál-jobb ötleteket. Szárazon tollazás, amíg megy, majd csak utána a forró víz. No, egy

Lassan közeledik a Karácsony, egyre többet törjük a fejünket az ünnepi menün, a lehetséges sütemények során, illetve az ajándékokon. Portánkon is egyre nagyobb az érdeklődés kekszmintázóink iránt, és megnőtt az internetes rendelések száma is. Sokan keresnek használható recepteket e gyönyörű termék mellé, így most összegyűjtöttem Nektek egypárat, azzal a szándékkal, hogy hozzászólásaitokban Ti is tegyétek közzé a már kipróbált receptjeiteket! Így egy kisebb recept-lapozgatót nyitnék ezen a felületen, remélem, mindenki örömére:)) Lássuk az első recept-csokrot! Egyszerű linzertészta 3 rész liszt 2 rész vaj 1 rész porcukor 1 tojássárga (elhagyható) csipet só A vajat kissé meglágyítjuk, elmorzsoljuk a lisztben, majd jöhet a só, porcukor és esetleg a tojássárga. Összegyúrjuk, egy fél órát pihentetjük, majd kinyújtjuk és mintázzuk. 180 fokon 8-10 perc alatt megsül. Mogyorós keksz 40 dkg liszt 15 dkg porcukor 10 dkg darált mogyoró 25 dkg puha margarin 1 tojássárga pici

Évtizedek óta nélkülözöm a kacsa- és libahúst - férjem faksznija miatt. A csirkét, tyúkot is csak olyan elővigyázatossággal tudom feltálalni neki, hogy se bőre, se aprórésze ne legyen látható - levesből nyakat, fejet, lábat eltávolítok.. Most azonban kardot rántottam és libáért kiáltottam! Hogy néz ki egy falusi vendéglátás kacsa és liba nélkül? Így hát megérkeztek a Bodzás-birtokra az első vízimadarak: kacsák név nélkül, de a libák anyakönyvezve lettek, szóval Liba Leontin és Lúd Lipót immár körünkben éldegél, és várja a karácsonyi ünnepeket... Márton napra nem ők lesznek felszolgálva vendégeinknek.