Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2010

Nyúlragu almaszószban, traminivel

Kép
Variációk nyúlhúsra:
A raguhoz a húst most leszedtem a csontokról.
Zsíron puhára pároltam két fej hagymát, és két nagyobb golden almát, lereszelve. Ebbe a sűrű szószba tettem bele pirulni a kockákra vagdalt nyúlhúst (most csont nélkül). Fűszerként sót, borsot, csombort , egy kevés őrölt köményt és egy gerezd zúzott fokhagymát használtam.
A husi ebben a hagymás-almás-fűszeres lében puhult meg, az elfőtt levet somlói traminivel pótolgattam.
Kifőtt csigatésztával került az asztalra!

Vidám hétvége lovaglással, törköllyel

Kép
A jó idő meghozta a lovaglási kedvet barátainknál és nálunk is! Füge és Maláta is már napok óta futószáron edzve van, ma viszont Csillánál segédkeztünk Kármen belovaglásánál. Barátnőnk fia is kedvet kapott a futószárazáshoz, így sokrétű lovas tevékenység valósult meg a "tanyájukon", ahová  minket is meghívtak.
A hosszú tél, és a kevés munka meglátszott a lovakon, nagyon hamar kiizzadtak. Így a tréner javaslatára csak kevés körmunka, járás, ügetés, vágta volt előirányozva a négyszögben.
A jól végzett munka után kedélyes beszélgetés, és a tavaszi túrák tervezgetése volt soron, valódi törkölypálinka szürcsölgetése közben:

A boxerek most kikötve várták sorukat, mert közben házigazdánk a tyúkok új helyét készítette el, és bizony boxerek és tyúkok szabadon: nem a legkedvezőbb leosztás! (Ezt tapasztalatból tudjuk, egypár tyúkocska bánja a boxerek szabad életét...)
Természetesen az esti etetésnél, amikor már a tyúkólak készen álltak, a kutyák is szabadon élvezhették a  birtok örömeit!

Brokkolisaláta almával

Kép
Még mindig lányom határozza meg főétkeink tartalmát. Ez persze kedvez a böjti időszaknak és a köszvény-diétának is :) (Na jó, holnapra már bepácoltam a nyuszit vadasan...)

Ez a finom brokkolisaláta pedig a következőképpen készül:

A brokkolit sós vízben forrástól számítva pár percig főzöm. (Ress maradjon!) Az almát kicsumázom, héjastól kockákra vágom, és salátás tálban 2 evőkanálnyi citromlével meglocsolom, hogy ne barnuljon meg.
Az öntethez 4 evőkanál almaecetet, 1 gerezd zúzott fokhagymát, sót, 4 evőkanál olívaolajat és petrezselymet összekeverek, és ráöntöm az immár főtt brokkolival összekevert almához.
A tetejére pirítottam karácsonyról megmaradt mandulaforgácsot.
Illik hozzá a nem túl karakteres mozzarella sajt, de még a camembert is. (A kecskesajt nagyon elnyomná a zöldséges ízeket, szerintem...)

Februári tavaszias hétköznap

Kép
Ez a kép fogadott tegnap reggel, háttérben a gannai Esterházy Mauzóleum sziluettje (csak egy kis fekete kupola látszik)

 És pár órával később, már a reggeli kávé elfogyasztása után:
Közben kialakult a napirend, az állatok körüli teendők is elvégezve. Ottó bá meghozta traktorjával a következő hónap szénabáláit a lovaknak, kecskéknek: csupa pezsgés ez a mai nap! Úgy vártam már!
 A nap is hétágra sütött, igazi tavaszias nap volt a mai! Tájak, portrék: remélem, mindenki örömére:
Maláta fara látszik a letakart szénabála mellett: vágyódva nézgelődik: vajon az idén is kizöldül végre? A háttérben jól látszik a Bittva menti égeres, már szépen pirosodik.
Egy kattintás arról, miért is nincs nálam házikert. (A talaj nagyjából mindenhol ilyen)
Puló, Gitta kecsó és a háttérben egy tyúkocska egy célt tűzött ki maga elé: mi lehet a bödönben? Puló győzött! (Egyébként savóval átitatott búzadara maradványokat talált, amit a tyúkudvarban osztottam szét)

Céklaleves almával

Kép
Próbálunk böjtösen étkezni. Nagy segítségünkre van ebben Zsófi lányunk, aki nem tudom milyen nevű diétát tart a formája megőrzése érdekében. Csak azt látom, hogy nem eszik meg mindent, amit ebédre elérakok, plusz a bevásárlólistára eddig nem túl gyakran használt élelmiszerek is felkerültek (brokkoli, cékla, feketeretek, mozzarella!!! - nálam, akinél nap, mint nap itt a kecskesajtok sokfélesége -. Hiába, lányomnál nincs túl nagy népszerűsége.
A mai levesemet ezért nagy érdeklődéssel fogadták, s elfogyasztása után kb. ilyen megjegyzéseket zsebeltem be: "Legközelebb is ilyen legyen!" "Ne változtass a recepten semmit!" Diéta ide vagy oda, hát én híztam!

A recept pedig a következő:

Végy legalább 3 db céklát, és egy kornyadozó almát- így tél végén!
Kettébe vágva ,olajjal meglocsolva, sóval, borssal fűszerezve 170 fokon legalább 40 percig - puhulásig - sütni kell. Utána meghámozzuk, daraboljuk, és hagymával, egy kis zellerrel összepirítjuk, majd felengedjük húslével, vagy…

Wass Albert: Tavasz-várás

Kép
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett.

Azt hiszem ennél szebben nem tudnám leírni azt a gyönyörűséget, ami most házunk táján-vidékünkön látható. A szemkápráztató napsütés még a tócsákat is felitatta, pedig reggel - ugyan fagy volt - arra gondoltam, hogy ha ez a jég felolvad, búvárruhában kell közlekednem az istállók környékén. De az igazi tavaszi szél és a napsütés megoldotta a helyzetet.

Ez pedig névnapi "csukrétám", és ezúton is köszönöm minden kedves Olvasómnak a jókívánságokat!

Kecske gomolya

Kép
A sajtos szakkönyvek nagy kedvenceim már vagy három éve, amióta házi sajtkészítéssel is foglalkozom. Igazából hobbinak indult, aztán ahogy vendégeimtől sok pozitív visszajelzést kaptam,szívesen csinálok már eladásra is. Persze, nem kell itt piaci mennyiségekre gondolni, ahhoz kecskelétszám is kellene, én azonban nem kívánom a lányokat sokasítani. E pár állatféleségből épp csak annyit tartok, hogy falura jövő városi családok ismerkedhessenek velük, ha akarnak.
Mostanában gyakran forgatom a sajtkészítés szakirodalmát, mindig fel kell frissíteni a miérteket és a hogyanokat, s most különösen nagy kedvet érzek az újításokhoz, kísérletezésekhez. Természetesen a sajtos fórumokat is olvasgatom,  levelezek  egy-két sajtossal az országban. Naplót vezetek az elvégzendő és a végrehajtott kísérletekről, a tapasztalatokról.
A napokban kecske gomolyát készítettem, amihez 4 liter tejet használtam fel. 30 fokra langyosított tejhez 1,5 ml oltót adtam és vártam az alvadást. A hőmérséklet méréséhez borsz…

"Van" nekem egy kecském, tudod-e...?

Kép
Igazából, ugye, három, de most csak az egyikről szeretnék mesélni.
Ő a Tincső nevet kapta nálam a "keresztségben", méghozzá azért, mert a szoknyájából arra gondoltam, hogy ő egy igazi hungarikum, azaz tincses kecske. Nemrég óta van tudomásom arról, hogy van egy ilyen őshonos magyar kecskefajta, aminek a hosszú szőrzet a jellegzetessége. Tincsőnek csak a hátsó lábain nőtt hosszabbra, és fajtakalauzokat áttanulmányozva rá kellett jönnöm, hogy ő is a magyar parlagi fajták közé tartozik, így hát nem csörgedezik egyedi vér az ereiben.
Ettől persze még ugyanolyan kedves kecske lehetne (hehehe, mennyi e!), mint a többi. Ő azonban mégsem olyan. Vele már a kezdeteknél voltak gondok, amik csak kevéssé szűntek azalatt a másfél év alatt, amióta nálunk van.
Ajándékba érkezett Tincső tavalyelőtt azzal a szépreményű bajor tenyészbakkal, akiről már írtam, hogy nem sikerült vemhesítenie a lányokat, s aki szégyenben hagyott a szomszéd falubeli kecskéknél is, ahová továbbadtuk. (Akkor persze m…

Zelleres krumpligombóc

Kép
Egyszerű, mindennapos leveseinket is feldobhatjuk egy izgalmas levesbetéttel. Most is egy ilyet mutatok be, igazából elkészítése hosszasabb, mint maga a leves.
Kilónyi krumplit héjában megfőzünk, majd még melegen lehéjazzuk és áttörjük. Ha kihűlt adunk hozzá kb. 30 dkg lisztet, egy evőkanál búzadarát, egy kis sót, 1 egész tojást, egy púpos evőkanál zsírt és vágott zellerlevelet
Picit pihentetjük hűtőben, én éppen addig, amig a levest elkészítettem. A képen egy "mezei" zöldséglevesbe kerül a gombóc, ami így néz ki gömbölyítés előtt:

Amikor a zöldségek megpuhultak a levesben, gombócokat formálok a krumplis tésztából, és belefőzöm a levesbe. Nem kell neki sok idő, hamar feljön a leves tetejére, és már kész is.

Ragyogó februári vasárnap!

Kép
Végre egy igazi kirándulni való vasárnap! Remélem, sokfelé volt hozzánk hasonló, gyönyörű, szikrázó havas hétvége, és sokan kimerészkedtek a fűtött lakásból a jó levegőre. Igazi szánkózni, síelni való idő volt! A falu szélén kellemes dombok várják a tél szerelmeseit. Sajnos, a sífelvonó már rég nem üzemel, pedig ma bőven lett volna jelentkező rá!

Mindennapi kincseink

Kép
Amikor sok-sok évvel ezelőtt falura költöztünk, még jó darabig városias életformánk volt. Nem voltak állatok, kert, gazdálkodás, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Megjegyzem, még mindig a gyakorló kategóriába tartozom, de sasolok, érdeklődöm, és persze csinálom.
A kert volt az első, amibe belevágtunk, közösen, családdal, nagymamákkal, akik jöttek és segítettek. Ők még gyerekkorukban falun éltek - már mindegyikük városi - sokat láttak, tapasztaltak, azt nem lehet kitörölni, amiben egyszer sokáig éltek, még ha gyerekként is.
Azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy agyagos, kavicsos, törmelékes földünkben csak verejtékezve terem meg az a kis vetemény, amit ültettünk. Persze óriási volt az öröm, amikor az első répát, hagymát kihúzkodtuk a földből! De bizony, ahogy osztottunk-szoroztunk, rájöttünk, hogy munka mellett, hétvégén ráérve ezen a terméketlen földön nem sokra megyünk. Sajnos, korszerű talajjavító beruházásra nem tellett. Így hát a földművelést feladtuk: maradjon az iparosság…

Kocsonya-parádé

Kép
Vasárnap résztvettünk Noszlopon az 1. Kocsonya-parádén, amit a szervezők nem titkolt szándékkal rendszeressé szeretnének tenni. Összefogott az Önkormányzat, a Lucullus Gasztronómiai Vállalkozás és több alapítvány, hogy ez a nívós rendezvény létrejöhessen.
Mi egy héttel korábban a Lucullusban vacsoráztunk és itt bukkantunk a fesztivál szóróanyagára, s szinte azonnal elhatároztam, hogy benevezünk. A jelentkezési határidő ugyan már lejárt, de ez engem nem tántorított el, s mint kiderült, igazam volt. Szívesen vették jelentkezésünket.
Aztán idehaza elkezdődött a fejtörés, hogy mivel is induljunk. Lehetett húsos és vega variációk közt választani, és csak a zöldséges-gyümölcsös kocsonyáknál volt megengedett a mesterséges kocsonyásító anyag.
Rövid töprengés után egy rozmaringos nyúlgerinc kocsonya elkészítése mellett döntöttünk.
Biztos, ami biztos, már pénteken nekiálltam a versenymű elkészítésének. Jól tettem. A kocsonyalé zavaros maradt. Másnap egy újabb adagnak álltunk neki, akkor már pár…

Éhes disznó makkal álmodik, avagy megidéztem Olaszországot :)

Kép
A "megidézéshez" pedig szükség volt egy kis képzelőerőre, plusz Limara tegnapi receptjére, ami egy kalácsszerűség, különlegessége a langyos vízben kelesztés.
Ebben a fagyos, szeles hidegben sokszor ábrándozunk a pár évvel ezelőtti olaszországi kiruccanásunkról, ahol a panzióbeli reggelik mindig tartalmaztak friss, házi süteményeket, lekvárokat, mézet. Kipihenten, az újdonság élvezetével mindig nagyon szívesen választottam a pármai sonka helyett ezeket az ínycsiklandó finomságokat!
Az itthoni hétköznapi reggeli nálunk sosem édes, mindegyikőnk nagy szerelmese a házi húsos reggeliféléknek. Kolbász, szalonna, töpörtyű, körözöttek, sonkák, vajkrémek, szóval ilyesmik.
De a mediterrán életérzés nem hagy nyugodni már napok óta, s mikor megláttam Limara "Vízen kullogóját", tudtam, hogy ezt meg kell próbálnom. És lőn! A receptet nem ismétlem, nem változtattam rajta semmit, a linken bárki utánanézhet, ha kedvet kapott hozzá. Betartottam Limara utasítását, és az egész pelenkát…

Levesbetét - söberli

Kép
Egyszerű étkeket eszünk, hétközben főleg. Ma egy levesbetét-újdonsággal gazdagítottam az egyszerű tejes burgonyalevest.
A söberli, vagy sós piskótatészta (Lajos Mari után) 2 tojásból 60 g lisztből, diónyi vajból, csipet sóból és borsból készül. A tojásokat illik szétválasztani, a fehérjét habbá verni és így keverni a masszához. Kivajazott, lisztezett kisebb méretű jénaiba öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben halvány rózsaszínűre sütöttem.

A tésztát kihűlés után felkockáztam, és külön tányérban kínáltam a leves mellé.

Fecskekutatás

Kép
A Bodzás Vendégház tagja a MME-nek. Az idei év fecskevédelmi év, ezért közzéteszem a MME idei felhívását, hátha segítőkre lelünk a blog olvasói között is! Vendégházunk az adó 1 %-át felajánlotta e nemes cél megvalósítására.http://www.mme.hu/hirek/959-az-mme-tamogato-partnereket-keres-a-geolokatoros-fecskekutatashoz-a-fecskevedelmi-evben.html


Az alábbiakban olyan fotókat mutatok be, amelyeket ugyan tavaly fényképeztem szerény minősítésű gépemmel, de bízom benne, hogy a madárbarát olvasóim szeretettel fogadják őket:

Kétszersült palacsinta

Kép
Látom, nemcsak nálunk került a hétvégi asztalra a palacsinta desszertként! :)
Amiért mégis közreadom a receptjét, hogy talán nem a leghétköznapibb módon van elkészítve.
Ezt a receptet édesanyámtól tanultam, és igazából máshol még nem ettem ilyet.
Mivel a palacsinta "kétszer sül", ezért valami sűrűbb töltelékkel kell megtölteni, a lekvár ebbe önmagában nem való. Én szinte mindig túrótölteléket készítek a következőképpen:

A túrót édesre keverem porcukorral és vaníliáscukorral, teszek bele langyos vízben áztatott mazsolát, reszelt citromhéjat, egy kevés tejfölt és egy tojás sárgáját.
A palacsintákat a hagyományos módon készítem és sütöm. A kisült tésztát megtöltöm a töltelékkel, és kivajazott, kilisztezett jénaiba fektetem, a tetejét leöntöm egy egész tojással elkevert poharas tejföllel (8 db palacsintához elég a két decis), és mehet az előmelegített sütőbe. Nagyjából 20 perc alatt szépen megpirul a teteje, ekkor van készen. Szeletelem és porcukorral meghintve tálalom.