Egy csepp falusi élet

Az ember az állataival való törődés során felvette azt a szokást, hogy gondoskodjon róluk, úgy mint a családjáról, gyermekeiről. Belőlük is a legtöbbet szeretné kihozni, szintén úgy, mint a gyerekeiből, nekik legyen a legjobb, kapják meg a legtöbbet, hogy felnőttként a saját lábukon megállva a lehető legboldogabb életet élhessék. De vajon az évezredesen felhalmozott tudás eljuttatott-e minket oda, hogy tudjuk azt, mi jó egy kacsának, libának, tyúknak, sertésnek, marhának, kecskének, lónak? Megtanultuk, illetve az emberi jólét attitűdjeit vetítettük ki rájuk, hogy enni kell nekik adni, és biztosítani a területet, az érzelemdús, természethez legközelebb álló környezetet. A gondoskodásunk visszaigazolásképpen belül elfogadjuk azokat az "emberi" dolgokat-képeket, hogy az állatunk szépen gyarapodik, kikölti a tojásokat, szép a szőre-tolla, stb. S ha táplálékunkért tartjuk őket, akkor fontos követelmény, hogy minél több és étkezési szempontból tartalmas húst termeljenek számunkra...

Igazi csemege a vadon termett növények kedvelőinek, és azoknak, akik élvezettel készítenek és fogyasztanak el saját kezükkel gyűjtött alapanyagokból készült ételeket. Ez a krémleves is ilyen, a hozzávalókból az erdei gombák már egy ideje a fagyasztóban csücsültek, a csicsókát pedig magam ástam ki a két kezemmel a földből a Bittva parton, ahová pár éve ültettem. Tavaly érzésem szerint felszedtem a földből mindent, ám idén hatalmasra nőtt szárakkal jelezték, hogy vannak, virít a sárga virágjuk, s bár helyileg nem épp ott mutatkoznak, ahová ültettem őket, de hát a föld alatt szétterül a gyökérzetük, amin a rizómákat növesztik, így szinte kiirthatatlanok, akár erdőségeket is képezhetnek, ha nem tartjuk kordában őket. A kert végében, a senki földjén igazán nem bánom, ha némileg elterjednek, és néhanapján roppanós vitaminbombát áshatok fel a reggeli vajas kenyérhez, vagy most épp ehhez a leveshez. A jó idő miatt a sárgarépákat is bent hagytam még a földben, ezekből vittem fel a konyhára pá...

A lovaknál is időről-időre eljön a  védettséget nyújtó oltások ideje különböző kórokozók, jelenleg épp az influenza és a takonykór  valamint egyéb betegségek ellen  kombinált formában. Nálunk főleg Maláta nem túl orvosbarát, Jenő doktornak már a szagától is irtózik, nyugtalanná válik. Füge a birkább orvoslátogatáskor, vele viszonylag hamar lehet végezni egy sima intramuszkós oltással. (A vénás már nála sem egyszerű, de szerencsére erre igen csak ritkán kerül sor) Az állatorvosunk a mai hadműveletre új technikát hozott: Maláta szemeit bekötöttük és Feri körbe-körbe sétáltatta az istállóban, így elvonva figyelmét - és látását - az orvostól, hogy csak a feladatra koncentráljon. Persze Feri előbb elszédült, mint Maláta - hihihi - de a módszer hatékonynak bizonyult, egy pillanat műve volt az oltás beadása, és Feri sem lett istálló tapéta. (Különösen, hogy alig egy hete meszeltem, így hófehéren ragyog még minden)) Arra gondoltam, hogy legközelebb bevetjük ezt a szelíd módsze...