2019. október 28., hétfő

A be nem avatkozás művészete

Az ember az állataival való törődés során felvette azt a szokást, hogy gondoskodjon róluk, úgy mint a családjáról, gyermekeiről. Belőlük is a legtöbbet szeretné kihozni, szintén úgy, mint a gyerekeiből, nekik legyen a legjobb, kapják meg a legtöbbet, hogy felnőttként a saját lábukon megállva a lehető legboldogabb életet élhessék.
De vajon az évezredesen felhalmozott tudás eljuttatott-e minket oda, hogy tudjuk azt, mi jó egy kacsának, libának, tyúknak, sertésnek, marhának, kecskének, lónak?
Megtanultuk, illetve az emberi jólét attitűdjeit vetítettük ki rájuk, hogy enni kell nekik adni, és biztosítani a területet, az érzelemdús, természethez legközelebb álló környezetet. A gondoskodásunk visszaigazolásképpen belül elfogadjuk azokat az "emberi" dolgokat-képeket, hogy az állatunk szépen gyarapodik, kikölti a tojásokat, szép a szőre-tolla, stb. S ha táplálékunkért tartjuk őket, akkor fontos követelmény, hogy minél több és étkezési szempontból tartalmas húst termeljenek számunkra. Ehhez még háztáji körülmények közt is - úgy gondolhatjuk - be kell avatkoznunk a gazdaságosság címkéje okán. Pedig nem!
A legértékesebb szerintem az, amikor semmiképpen sem avatkozunk bele a természet törvényeibe, és a tyúk, kacsa alól  kikelt tojásokból elfogadjuk azt a törvényszerűséget, hogy csak az életképes fog előbújni és megmaradni. Ez nagyon nem a tömegtermelés, és a mindenkit-mindenképpen kiszolgálás törvénye. Ez a be nem avatkozás törvénye, amihez  kell egy olyan fajta szemlélet, hogy az élet él, és élni akar, de a lehető legkevesebb energiapocsékolással.
Még a nyár elején 13 tojásból kikeltek a kacsáim, némi veszteséggel. A tojások előző napi töredezettsége, és a tojókacsa viselkedése alapján arra gondoltam, hogy talán segítenem kellene a költésben. Úgy tudtam, fontos, hogy a kacsa tollazata a költés ideje alatt folyamatosan nedves lehessen, ehhez biztosítottam a fürdési lehetőséget, ezzel segítve, hogy a tojások héját is puhán tarthassa, és így a kiskacsák azt könnyedén feltörhessék.
Mégis úgy gondolom, ezek a szempontok az ember részéről csak azóta fontosak, amióta gazdaságossági szempontok vezérlik az állattartást. A kacsa igenis tudja, hogyan oldja meg a problémát. De ha évezredesen próbáljuk a megoldást emberi kézbe venni, akkor lehet, hogy a kacsát leszoktatjuk a saját faja fennmaradásának megoldásairól.
Ne adja'isten, hogy a kacsa átadja a teremtést az ember kezébe! Mi pedig bízzunk benne, hogy ők majd megoldják a szaporulatot, ezzel is hozzájárulva a természet körforgásához, és háztáji állattartóként is elfogadjuk, hogy nem minden egyed életképes, így az sem biztos, hogy minden költetésünk gazdaságos lesz.
Tudom, ez a gondolkodás szembemegy a modern kori eredményesség-szemlélettel, ahol az eredményességet a befektetett energia és a megtérülés hozama határozza meg - legfőképpen pénzben kifejezve.
Ma még nem divat az élni és élni hagyni szemlélet, a jó és követendő állattartó  mindig bőséggel szolgálja a fogyasztót, aki jobb, ha nem tudja, minek árán élvezi a vastag csirke- és libamellet.
Nyárelőn így  annak örvendeztem, hogy a már nem is várt kacsaköltés nagyon is pozitívan zajlott le,  10 kiskacsa tollazata száradt a mamája alatt. Persze három hónap múltán a létszám kissé megcsappant egy váratlan rókatámadás miatt...hát így jártunk. Nem mondom, hogy nem bosszantó az ilyen, de  a szabad legelés bizony kockázatos. Régen épp az aprójószág felügyelete volt a legkisebbek házi feladata, ami ma már nem megoldható.
Olvasom, hogy kutatólaboratóriumokban már kísérletek zajlanak az ehető hús előállítására, mondván, hogy így a természet megújulhat, nem lesz szükség óriási legelőkre, kaszálásra - lecsökken az emberi és gépi munka, megmarad egy csomó ivóvíz stb. stb. mindenki gondolja végig, milyen világ is lesz-lenne.

képek innen




az alsó 3 kép saját

2019. október 19., szombat

Csicsóka krémleves erdei gombákkal

Igazi csemege a vadon termett növények kedvelőinek, és azoknak, akik élvezettel készítenek és fogyasztanak el saját kezükkel gyűjtött alapanyagokból készült ételeket.
Ez a krémleves is ilyen, a hozzávalókból az erdei gombák már egy ideje a fagyasztóban csücsültek, a csicsókát pedig magam ástam ki a két kezemmel a földből a Bittva parton, ahová pár éve ültettem. Tavaly érzésem szerint felszedtem a földből mindent, ám idén hatalmasra nőtt szárakkal jelezték, hogy vannak, virít a sárga virágjuk, s bár helyileg nem épp ott mutatkoznak, ahová ültettem őket, de hát a föld alatt szétterül a gyökérzetük, amin a rizómákat növesztik, így szinte kiirthatatlanok, akár erdőségeket is képezhetnek, ha nem tartjuk kordában őket. A kert végében, a senki földjén igazán nem bánom, ha némileg elterjednek, és néhanapján roppanós vitaminbombát áshatok fel a reggeli vajas kenyérhez, vagy most épp ehhez a leveshez.
A jó idő miatt a sárgarépákat is bent hagytam még a földben, ezekből vittem fel a konyhára pár szálat a csicsóka leveshez.
Az elkészítéséhez tehát a következőket használtam fel:

-  5 db kisebb-nagyobb csicsóka megtisztítva
- 2 szál ujjnyi vastag sárgarépa
- 2 db burgonya
- 1 db vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 marék erdei gomba
- petrezselyemzöld
- evőkanál zsír
- 1,5 liter csontlé
- 1 dl tejszín
- só, bors, kurkuma

Az olvasztott zsíron megfonnyasztottam a hagymákat, majd rádobtam a felkockázott zöldségeket. Pár perc pirulás után felöntöttem a csontlével, sóztam, fűszereztem, és fél óra alatt puhára főztem őket. Botmixerrel pépesítettem, majd újraforraltam, és a gombákat ekkor tettem bele. Puhulásuk után ment a levesbe a tejszín - ezzel már nem főztem. Tálalásnál friss petrezselyemmel szórtam meg.
Kedvelni fogják azok, akik a megszokott zöldségleveses ízek után mást is kipróbálnának.


2019. október 15., kedd

Szelíd módszerek lovaknál

A lovaknál is időről-időre eljön a  védettséget nyújtó oltások ideje különböző kórokozók, jelenleg épp az influenza és a takonykór  valamint egyéb betegségek ellen  kombinált formában.
Nálunk főleg Maláta nem túl orvosbarát, Jenő doktornak már a szagától is irtózik, nyugtalanná válik. Füge a birkább orvoslátogatáskor, vele viszonylag hamar lehet végezni egy sima intramuszkós oltással. (A vénás már nála sem egyszerű, de szerencsére erre igen csak ritkán kerül sor)
Az állatorvosunk a mai hadműveletre új technikát hozott: Maláta szemeit bekötöttük és Feri körbe-körbe sétáltatta az istállóban, így elvonva figyelmét - és látását - az orvostól, hogy csak a feladatra koncentráljon. Persze Feri előbb elszédült, mint Maláta - hihihi - de a módszer hatékonynak bizonyult, egy pillanat műve volt az oltás beadása, és Feri sem lett istálló tapéta. (Különösen, hogy alig egy hete meszeltem, így hófehéren ragyog még minden))
Arra gondoltam, hogy legközelebb bevetjük ezt a szelíd módszert Malátánál a lószállító kocsira felmenésnél is. Próba-szerencse!
Akit érdekel a téma, olvasgasson a szaktekintélyektől, például:



Falusi vakáció

Ugye, már tervezitek a nyarat, a kikapcsolódást, és várjátok a meleg nyári napsugarakat, a felhőtlen pihenést? Képzeljetek el egy takaro...

Népszerű bejegyzések