Egy csepp falusi élet

Ugyan még javában tél van, kemény éjszakai fagyokkal, alig fagypont fölötti hőmérséklettel napközben, azért a tavasz mégis a levegőben van: madarak csicsergése, és a lovak vedlése is jelzi... Oly jó elővenni szappangyártáshoz a tavaly leszárított csalánt (az illata ezerszer jobb, mint a gyógynövényboltié, hisz az is van...), vagy előkészíteni a következő gyártáshoz a szintén házilag gyűjtött bodzalevelet...ez már mind az életet, a tavaszt idézi...mégha jelenleg megfagyunk is... A kecskéktől még épp csak pár deci tejecskét merek "lopni", kell az ebben a hidegben a gidáknak is... Megmutatnám, hogy ebben a tavaszváró, mégis nagyon is télies időben milyen szappantermékeket álmodtam meg, remélhetőleg a jó időt megidézve: Készült gyöngyvirágos-mák szappan,(jó, ez már a májust csalogatná, az még odébb van..),, a kókusz nálunk időtálló, hisz onnan, ahonnan származik, pusztán a meleg és a csapadékos időjárás váltakozik..., és úgy tűnik: kedvenc lesz belőle: a kertek alján összegyűj

Szép gesztus egymás munkáját, internetes megnyilvánulásait kedves díjakkal honorálni: én is kaptam egy baráti ölelést Chiarától , amivel szép napot szerzett, és ezúton is köszönöm. Minden kedves olvasómnak javaslom, hogy nézzen át hozzá, hisz remekbe szabott kecsketejes szappanokkal találkozhat, magam is kipróbáltam portékáját, egy előző blogbejegyzésben fel is hívtam rájuk a figyelmet. A gondom már csak annyi, hogy tovább kellene adnom a díjat, vagy inkább ölelést, én viszont szeretném, ha minden blogtársam tudná, akiket szívesen olvasok, hogy bejegyzéseik olvasása, és néha a kommentek helyettesítik ezt az ölelést, tehát ezen a hideg, de napsütéses napon szívemre ölelem blogtársaimat. Nehéz lenne ötöt kiválasztani, az olvasottak közül, ezért a díjat inkább nem továbbítom.

Mi is tartunk két lovat - Malátát és Fügét , és vendégeink gyakran kérdezik, hogy mi célból. E bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni. Barlangrajzok is bizonyítják, hogy már az ősember is ismerte a lovat, igaz, kezdetben csak vadászott rá. A ló jóval később szegődött az ember szolgálatába, mint például a kutya vagy a szarvasmarha, vagy a kecske, és nélkülük egész máshogy alakult volna a történelem. A lovak szolgálták az embert háborúban, harci szekerek elé fogva vagy csatalóként és sajnos, ilyen eseményeken fogyatkoztak is szép számmal... Felgyorsították a népek vándorlását, segítették a hódítókat új területekre eljutni: mit is tehettek volna gyalog, lovak nélkül? Évezredekig a lovak vitték az utasokat, hátukon vagy kocsit húzva, ők repítették a híreket, szántották a termőföldeket, csépelték a búzát, málhát cipeltek, vagy épp szórakoztattak versenyeken, cirkuszban. Egyszóval ősidők óta jelen voltak és vannak a kultúrában. A gépesítéssel az élet sok területén feleslegessé vált

Ezen a szomorú, szürke vasárnapon eljött az ideje, hogy ezt a lélekvidámító bejegyzést közreadjam. Már karácsony óta időzítem, hisz az ajándékot, amiről most szó lesz, az ünnep előtt kaptam. Sokan-sokfélék vagyunk, ezt már vendéglátóként is megtapasztaltam, de hozzá is teszem, hogy én még eddig az emberek jó oldalával találkoztam, és sok valamikori vendégemmel hébe-hóba egy-egy levélváltás erejéig laza kapcsolatban is maradok. Jó pár vendégem annyira megszerette a házikó hangulatát és a környék csendes nyugalmát, hogy évente akár többször is visszajönnek hozzánk az év különböző szakában. A K. család tavaly Békéscsabáról, az ország másik feléről érkezett hozzánk nyaralni gyermekeikkel. Városiak lévén - de falusi gyökerekkel - érdekelte őket az állattartásunk, egész napi munkabeosztásunk, a sajtkészítés folyamata, a kecskék, a fejés stb. Természetesen meg is kóstolták finomságainkat, s egy ilyen alkalommal bemutattam a sajtprésemet, és említést tettem arról, mennyire szeretném, ha lenn

Az ősz szenzációs diótermését igyekeztem egy fincsi nassolni valóba összeállítani, és a fonott kosárkámban tárolt diót bontogatva az alábbi receptet álmodtam meg: Kb. 30 dkg dióbelet forró vízben pár percig főzök, majd lecsurgatom és lehűtöm. Kevés sóval, 2-3 evőkanál mézzel összekeverem, és sütőben rövid ideig átsütöm, 220 fokon. Nagggyon fincsi édesség lesz belőle! "A vén diófa áll magában, lombja sárgul, barnul - majd lehull. Termése szívja még erejét, majd a dió is a földre hull. Avar és termés ott lent is egyek, mig fel nem szedik szorgos kezek. Elválnak ekkor, zörrenve köszön a levél, légy jó, ízletes, pici dió! Alszik a fa, de bent töri a diót a kéz, kalács készül, abban lesz töltelék ma még." A verset erről a linkről hoztam: amator.nws.hu/ vers /060928dio.html

Még mindig nem tudok sajtgyártáshoz elegendő tejet fejni a két kecskétől - egész pontosan csak egytől, Tincsőtől, mivel Ibit a két gidácska kifosztja teljesen...Így megvásárolom a szomszéd falu tehenészetének tejét és abból próbálom a termékskálámat bővíteni. Most túrót gyártottam belőle. A Wikipédia az alábbiakat közli velünk a túróról: A túró egy lágy aludttejrögökből álló, fehér színű tejtermék , mely a lefölözött aludttej felforralása után kicsapódó kazein . Íze kissé savanykás. Leszűrése után puha, fehér darabkákból áll, sokféleképpen feldolgozható. Tehén - vagy juhtejből készítenek túrót. Élettani szempontból a túró értéke hasonló a többi ‎tejsavbaktérium-kultúrával előállított tejtermékéhez . Alacsony ‎zsírtartalma miatt viszonylag sok magas biológiai értékű ‎ fehérjét , valamint kalciumot és foszfort is tartalmaz, alacsony energiatartalma miatt mindenkinek – különösen ‎idősebb embereknek és fogyókúrás étrenden lévőknek – ‎javasolt a fogyasztása. A túró rendkívül könn

A dolog mindössze két napos, és sajnos, nem értem, mi történhetett, hisz legutolsó bejegyzésemen kívül semmit nem ügyködtem a bloggerben. Ha valaki járt már így, és tudja a megoldást, kérem segítsen nekem! Így tehát Kovászos kenyerem című bejegyzésemhez ezúton írok választ a kommentelőimnek. Mindenkinek nagyon köszönöm az érdeklődést és a buzdítás, és megígérhetem, hogy még sűrűn fogok próbálkozni, többféle liszttel és többféle lisztből készült kovásszal, viszont élesztő nélkülivel. Megpróbálom úgy felfogni a parasztkenyér fogalmát, hogy száz évekkel ezelőtt még bizonyára nem ismerték az élesztő gombákat, vagy ha igen, erre még nem épült rá egy ipar:))) A kenyereket - olvasmányaimból ez derül ki - kemencékben sütötték, de olvastam forró hamuról is... Így továbbra is várom az ötleteket szellősebb kenyérke elkészítésére. A dagasztást kipróbálom még hosszabban, kb 40 percre elnyújtani. Még annyit, hogy előírás szerint mindent szobahőmérsékleten végzek, tehát liszt és kovász, valamint a

Látom jó pár bloggertársamnál, hogy szebbnél szebb kovászos kenyerek vannak "sülőben", s mivel közeledik a második Kocsonyafesztivál a szomszéd településen, - kiegészítve idén parasztkenyér készítéssel - hát idehaza most én is gyúrok...! Nem a legkönnyebb és pláne nem a leggyorsabb módja a kenyérsütésnek a kovászos. Magának a kovásznak többféle elkészítési módja ismeretes - gyorsabb és kevésbé gyors kivitelben -, lisztektől függően is. Kedves bloggertársam bejegyzését ajánlanám olvasásra, aki összegyűjtött a kovászról sok-sok információt erről, úgyhogy hajrá, ajánlom mindenkinek kipróbálásra! A kovászos kenyér készítésénél azt tartottam szem előtt, hogy lehetőség szerint a leginkább őseinkre emlékeztető módon próbáljak kenyeret sütni, ami persze nem könnyű, hisz iparilag előállított lisztjeink vannak, és még ha mellőzzük is a kenyérsütőgép dagasztóprogramját, a kisütésnél kemence híján már komoly akadályokba ütközhetünk. A sparheltem ugyan fatüzeléses, ám a sütőrész beállí