Egy csepp falusi élet

A tegnapi napot autószervizekben töltöttük, műszaki előtti generálozás miatt, de ahogy lenni szokott, történtek nem várt események is. (Immobiliser cserbenhagyott minket az akkucsere után...) S mivel e problémák miatt egész nap távol voltunk a "ranch"-től, elmaradt a napi főzés is, amit ma bepótoltam. Először a mai kenyérkémet mutatnám be, ami már hagyományosan dagasztással, élesztővel készült - rendebejött a csuklóm! -. Annyi az érdekessége, hogy felhasználtam benne egy adag gluténmentes lisztet. Az, hogy van a konyhámban ilyesmi annak köszönhető, hogy vannak olyan vendégcsaládjaim, akiknek lisztérzékenyek a gyermekei - vagy saját maguk - ezért kitanultam ennek a diétának az elkészítését, és rendszeresen tartok itthon gluténmentes lisztet is. A kenyér összetevői: 50 dkg BL 55 liszt 20 dkg gluténmentes liszt 2 ek. zabpehely 1 ek. olaj 1 dl kecsketej (ez nálam mindig kéznél van, de másfajta is jó) 4 dl langyos víz 3 dkg élesztő só, őrölt kömény Szép lágyra kidolgoztam a tész

A tegnapi nyáriasan meleg, napsütéses nap után fura volt a reggeli szürkeség, köd és nyirok. Azért gyorsan elkattintottam egy-két képet. Az idő tehát tökéletesen kedvező volt konyhai teendőkhöz. Napmátka oldalán olvastam különféle gasztroajándékokról, és a házi vegeta elkészítése megmozgatta a fantáziámat, annál is inkább, mert a hozzávalók rendelkezésemre álltak. Húsdarálón ledaráltam az összes hozzávalót (sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, paprika, kelkáposzta, szárított vargánya), és egy tepsin kiterítve a sparhelt sütő részébe tettem be. A mennyiség azonban olyan tekintélyes volt, hogy egész napos kevergetés, forgatás után sem szikkadt meg a darált zöldség. Így férjem ötlete alapján tiszta terítőkre kiterítettük a konyhaasztalra, és beállítottuk mellé a "propellert". Ezzel a módszerrel egy este, és egy délelőtt alatt porszerűvé száradt az anyag, és sóval való összekeverés után mehetett az üvegekbe. Felhőlány blogján olvastam egy kenyérreceptet, amit

Szerencsére, folyamatosan vannak vendégeink hétvégéken a Bodzásban, ez nagyon jó! Olyan klassz, ha városi emberek, családok a kipihentek nyugalmával távoznak tőlünk! Ilyenkor persze van tennivalóm bőven, hisz egyre többen kérik az étkezést is, vagy csak a reggeliket. Amennyire tehetem, igyekszem teljesen háztáji menüsorokat kiajánlani, a lehető legkevesebb "műhozzávalóval". Erre a hétvégére is készítettem egy kis kifli-költeményt kínálónak, aminek az érdekessége abban rejlik, hogy a kiflik belseje kecskesajttal és sült szalonnával volt megtöltve. Frissen valami mennyei volt, hát még az illat, ami belengte a konyhámat... Ibikémtől pedig már folyamatosan gyűjtöm a friss tejecskét, s egyre több sajtfélét tudok kipróbálni. Erre a hétvégére azonban elfogyott az oltóm, és a sajtkultúrám szavatossága is lejárt, így savó-sajtot készítettem citromsavas "oltással". Az eredmény a képeken (már jócskán fogyott belőlük...) És még a sajtprés alatt. Ezen a hétvégén kaptam barátnőmt

Anavi Ádám: Az ősz marasztalása Megyünk a csillogó avarban, görgetve lábolunk bokáig. Szép hosszú ősz - kopottak álma, maradj meg nékünk még sokáig. Hadd játsszanak tarlón a fürjek, virulj kalinka, még ne kókadj! Termékeny ősz, az elmúlt nyárért szerelmeseknek még adós vagy. Sok lány számítgat bő szüretre, hogy megvegyék az új kelengyét, cukrozd meg fényeddel a szőlőt, hogy mustja édesebb legyen még. Ne hagyd: a faggyal cinkosult szél a fákat csupasszá cibálja. Maradjon fenn a jegenyének csúcsán a lombos bóbitája. Csikésszenek kamasz legénykék hegyoldalon, gyümölcsös kertbe, célozzák le a bújt diókat, amit karó meg szél se vert le. Hadd vívjanak meg érte bottal, ha összekapnak tán egy körtén. - ...A fák lerongyolt páholyukból irigykednek e harsány csörtén. Hát készüljünk rá...Hiszen, ha jön a tél, hiába is rejtőzünk. Megyünk a csillogó avarban. - Ne hagyj el még, szép hosszú őszünk.

Írtam már róla, hogy kedves masinám bedöglött, így kb. két hétig nem tudtam fotózni, pont most, amikor kisgidák színesítik napjainkat! Sitkéről még nem készült fotó, pedig immár ő is lassan egyhetes, és boldogan ismerkedik az udvar lakóival, és megannyi játéklehetőségével! Itt éppen a tamariskámnak estek neki csapatostul: Sitkéről elmesélem, hogy talán élete harmadik napján elveszett! Csak naplementekor vettem észre, hogy nincs Gitta mellett. Az összes kecskét betereltem az istállóba, csak Gittát - az anyját - hagytam elől, hátha a mekegésével hazahívja. Gitta recsegett is ezerrel, azonban Sitkének hűlt helye volt. Körbejártam az udvart, a műhely környékét, benéztem az összes létező farakás mögé, kerestem azokat a helyeket, ahová elképzeltem, hogy megbújhatott, de hiába, nem került elő. Az anyja mekegésére sem, pedig legalább egy órán keresztül próbálkoztunk, amíg beesteledett. Az abrakos tároló környékén friss vérnyomokat vettem észre, és mivel utoljára nagyjából ezen a helyen láttam

Ahogy ígértem - igaz, csaknem két héttel később - írok pár sort őrségi kirándulásunkról. Ganna Önkormányzata minden évben szervez az "aktív" lakosságnak is egy autóbuszos kirándulást. (gyermekeknek nyáron tábor, nyugdíjasoknak is programok, kirándulások stb). Idén az Őrséget választottuk: Őriszentpéter, Szalafő, Magyarszombatfa volt az úticélunk. Az időjárás szomorú volt, néha csepergő esővel, borús éggel, egyébként a hangulatunkat ez nem tudta elrontani. Már az odafelé vezető úton megállapítottuk, hogy a szubalpin klíma meglátszik a tájon: itt még minden üde zöld volt. Ahogy egyre beljebb értünk az Őrség nevű tájegységbe, úgy alakult bennem a hangulata. Nem hasonlítható vidékünkhöz, de az eddig látott más magyar tájegységekhez sem (Dunakanyar, Balaton-felvidék, Bakony) Idegenvezetést kaptunk az őrségi építészetből, az itt jelenlévő fazekas-kultúrából, tökmagolaj-gyártásból. Szalafőn pedig megtekintettük a tanyák "szeres" elrendezését, ahol az egymás melletti lankák

Az utóbbi tíz nap eléggé sűrű volt, le is vagyok maradva a friss információkkal. Várat magára az egy héttel ezelőtti útibeszámoló az Őrségből, és Sitke születéséről is csak négy nap késéssel adok hírt. Hiszen épp ez az, ami miatt tele vagyok aggodalommal, hisz a kicsi Sitke nem éppen hagyományos módon jött a világra. Gitta kecském előhasi lévén egyáltalán nem mutatott semmi jelet az ellésre. A pásztoremberem - aki őrizte őket a nyájban - ugyan állította, hogy Ibike után pár nappal vemhesült, de hát nem ez lett volna az első melléfogása. (Az előzményeket most nem részletezném). Október 29-én azonban - ez egy rendkívül borongós őszi nap volt - Gitta mégis új gidának adott életet, azonban mivel semmi jele nem volt az ellésnek - se a viselkedésében, se nem volt kitőgyelve, ezért majd egy órán keresztül észrevétlen maradt az ellés a szemerkélő, hideg esőben. Mi a lányommal a vendégházat takarítottuk, amikor jött a telefon Feritől, hogy szaladjak, mert kisgida fekszik a sárban. Szaladtam lóh