Házi vegeta és egyéb nyalánkságok
A tegnapi nyáriasan meleg, napsütéses nap után fura volt a reggeli szürkeség, köd és nyirok. Azért gyorsan elkattintottam egy-két képet.
Az idő tehát tökéletesen kedvező volt konyhai teendőkhöz. Napmátkaoldalán olvastam különféle gasztroajándékokról, és a házi vegeta elkészítése megmozgatta a fantáziámat, annál is inkább, mert a hozzávalók rendelkezésemre álltak. Húsdarálón ledaráltam az összes hozzávalót (sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, paprika, kelkáposzta, szárított vargánya), és egy tepsin kiterítve a sparhelt sütő részébe tettem be. A mennyiség azonban olyan tekintélyes volt, hogy egész napos kevergetés, forgatás után sem szikkadt meg a darált zöldség. Így férjem ötlete alapján tiszta terítőkre kiterítettük a konyhaasztalra, és beállítottuk mellé a "propellert". Ezzel a módszerrel egy este, és egy délelőtt alatt porszerűvé száradt az anyag, és sóval való összekeverés után mehetett az üvegekbe.
Felhőlány blogján olvastam egy kenyérreceptet, amit azért próbáltam ki, mert napok óta rendetlenkedik a csuklóm, és a dagasztást fájdalmas nyillalások kísérik, s az említett recept inkább csak a hozzávalók összekeverését írja elő. A hozzávalók:
3x 2,5 dl liszt (én BL 80-al dolgoztam ki)
1,5 x 2,5 dl víz
ízlés szerint só
fél tk. szárított élesztő
Nokedlisűrűségű lesz a tészta, s ezt rekordhosszan: 14 órán keresztül kelesztjük. Másnap a tésztát átforgattam, alaposan beliszteztem, és 250 fokra előmelegített sütőben, jénaiban (tetővel) 50 perc alatt megsütöttem. Fél óra után a tetőt levettem, hogy szépen piruljon, kérgesedjen a teteje. Én kenyérsütésnél mindig rakok a sütőbe legalulra egy tányérka vizet.
És íme, az eredmény:
A cipócska nem tartott sokáig, férjemnek gyerekkori emlékeit sikerült vele felidéznem - a mama kenyere... -. Lehet, hogy a jól bevált kenyérreceptet lecseréljük...?
Az idő tehát tökéletesen kedvező volt konyhai teendőkhöz. Napmátkaoldalán olvastam különféle gasztroajándékokról, és a házi vegeta elkészítése megmozgatta a fantáziámat, annál is inkább, mert a hozzávalók rendelkezésemre álltak. Húsdarálón ledaráltam az összes hozzávalót (sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, paprika, kelkáposzta, szárított vargánya), és egy tepsin kiterítve a sparhelt sütő részébe tettem be. A mennyiség azonban olyan tekintélyes volt, hogy egész napos kevergetés, forgatás után sem szikkadt meg a darált zöldség. Így férjem ötlete alapján tiszta terítőkre kiterítettük a konyhaasztalra, és beállítottuk mellé a "propellert". Ezzel a módszerrel egy este, és egy délelőtt alatt porszerűvé száradt az anyag, és sóval való összekeverés után mehetett az üvegekbe.
Felhőlány blogján olvastam egy kenyérreceptet, amit azért próbáltam ki, mert napok óta rendetlenkedik a csuklóm, és a dagasztást fájdalmas nyillalások kísérik, s az említett recept inkább csak a hozzávalók összekeverését írja elő. A hozzávalók:
3x 2,5 dl liszt (én BL 80-al dolgoztam ki)
1,5 x 2,5 dl víz
ízlés szerint só
fél tk. szárított élesztő
Nokedlisűrűségű lesz a tészta, s ezt rekordhosszan: 14 órán keresztül kelesztjük. Másnap a tésztát átforgattam, alaposan beliszteztem, és 250 fokra előmelegített sütőben, jénaiban (tetővel) 50 perc alatt megsütöttem. Fél óra után a tetőt levettem, hogy szépen piruljon, kérgesedjen a teteje. Én kenyérsütésnél mindig rakok a sütőbe legalulra egy tányérka vizet.
És íme, az eredmény:
A cipócska nem tartott sokáig, férjemnek gyerekkori emlékeit sikerült vele felidéznem - a mama kenyere... -. Lehet, hogy a jól bevált kenyérreceptet lecseréljük...?
Nagyon szép lett! Rusztikusan kirepedezett a teteje... hmmmm. Örülök, hogy ízlett! :)))
VálaszTörlésGyönyörű lett a kenyér! Már én is nézegettem ezt a receptet, lehet, hogy hétvégén megsütöm:)
VálaszTörlésSziasztok, jöttem nézni, hogy mi újság "ügyességfalván"?
VálaszTörlésKellemes nálad lenni! :-) http://orsegiparaszthazunk.blogspot.com/2009/11/kellemes.html
VálaszTörlésFelhőlány: Köszönöm a receptet, már a fejemben van, hogyan fogom "überelni"...
VálaszTörlésSofia: ne ijedj meg a nokedlisűrűségtől, bátran tedd bele a jénaiba. Én kézzel dolgozom.
Péter bácsi: örülök, hogy hallunk rólad, gyere gyakrabban!
Annamarie: jaj, de jó, hogy a célomat visszaigazolva látom!