Sitke - a "legfrissebb" kisgida
Az utóbbi tíz nap eléggé sűrű volt, le is vagyok maradva a friss információkkal. Várat magára az egy héttel ezelőtti útibeszámoló az Őrségből, és Sitke születéséről is csak négy nap késéssel adok hírt.
Hiszen épp ez az, ami miatt tele vagyok aggodalommal, hisz a kicsi Sitke nem éppen hagyományos módon jött a világra. Gitta kecském előhasi lévén egyáltalán nem mutatott semmi jelet az ellésre. A pásztoremberem - aki őrizte őket a nyájban - ugyan állította, hogy Ibike után pár nappal vemhesült, de hát nem ez lett volna az első melléfogása. (Az előzményeket most nem részletezném).
Október 29-én azonban - ez egy rendkívül borongós őszi nap volt - Gitta mégis új gidának adott életet, azonban mivel semmi jele nem volt az ellésnek - se a viselkedésében, se nem volt kitőgyelve, ezért majd egy órán keresztül észrevétlen maradt az ellés a szemerkélő, hideg esőben. Mi a lányommal a vendégházat takarítottuk, amikor jött a telefon Feritől, hogy szaladjak, mert kisgida fekszik a sárban.
Szaladtam lóhalálában, és a pici életkét azonnal száraz szalmával dörzsöltük, az istállóba fél méter magasan szalmát szórtunk, és futottam az infralámpáért. Nagyon csöpp volt Sitke, de mindenáron élni akart! Gitta nagy nyugalommal feküdt mellette a porban, s szemmel láthatóan nem igazán volt tisztában a teendőivel. Egyszer-kétszer megnyalogatta a nyivákoló Sitkét, aki amilyen picurka volt, már lábra is állt, igaz imbolygott, elzuhant, de újra felkelt, és már ment is volna az anyja tőgyéhez, ámde ezt is meg kellett tanulnia, hogy az anyjának melyik felén található az életet adó előtej. Hosszú ideig Gitta melle között döfködött, mindenáron ott próbálta megtalálni a tejecskét. Sok-sok eredménytelen kísérlet után azonban siker koronázta a keresgélést. A következő probléma csak ekkor adódott. Én is Gitta lábai közé nyúltam, és szomorúan éreztem, hogy alig-alig van valami a tőgyecskében. Talán mivel ilyen picurka Sitke és nem született testvére, az első napokban esetleg elég lesz a mennyiség. Mindenképpen meg kell várni, hátha beindul a tejelválasztás Gittánál. Azóta eltelt négy nap, Sitke szinte folyamatosan szívja az anyját, így a tőgy a mai napig is csak puha zacskó. Azonban Sitke nem elégedetlen, sokat pihizik az infralámpa alatt, a többi idejét a cicin tölti. Pár nap múlva azonban valószínűleg megnő a tejigénye, és ha Gitta nem tud eleget termelni, akkor bizony át kell térnünk a mesterséges táplálásra. Ibi nem engedi maga alá, pedig négy gidának való tejmennyisége van. Ma fejtem le tőle cumisüvegbe, és megpróbáltam Sitkét megcumiztatni, azonban csak sivalkodott. Valószínűleg még nem igényli a pótlást...
Egy-egy órácskára már elhagyják anyjukkal az istállót és ismerkednek a birtokkal. Jaj, ha látnátok, milyen aranyosak!
Sajnos, képpel is csak talán egy hét múlva szolgálhatok, mert a Panasonicom felmondta a szolgálatot.
Az Őrségről is hamarosan írok majd...
Hiszen épp ez az, ami miatt tele vagyok aggodalommal, hisz a kicsi Sitke nem éppen hagyományos módon jött a világra. Gitta kecském előhasi lévén egyáltalán nem mutatott semmi jelet az ellésre. A pásztoremberem - aki őrizte őket a nyájban - ugyan állította, hogy Ibike után pár nappal vemhesült, de hát nem ez lett volna az első melléfogása. (Az előzményeket most nem részletezném).
Október 29-én azonban - ez egy rendkívül borongós őszi nap volt - Gitta mégis új gidának adott életet, azonban mivel semmi jele nem volt az ellésnek - se a viselkedésében, se nem volt kitőgyelve, ezért majd egy órán keresztül észrevétlen maradt az ellés a szemerkélő, hideg esőben. Mi a lányommal a vendégházat takarítottuk, amikor jött a telefon Feritől, hogy szaladjak, mert kisgida fekszik a sárban.
Szaladtam lóhalálában, és a pici életkét azonnal száraz szalmával dörzsöltük, az istállóba fél méter magasan szalmát szórtunk, és futottam az infralámpáért. Nagyon csöpp volt Sitke, de mindenáron élni akart! Gitta nagy nyugalommal feküdt mellette a porban, s szemmel láthatóan nem igazán volt tisztában a teendőivel. Egyszer-kétszer megnyalogatta a nyivákoló Sitkét, aki amilyen picurka volt, már lábra is állt, igaz imbolygott, elzuhant, de újra felkelt, és már ment is volna az anyja tőgyéhez, ámde ezt is meg kellett tanulnia, hogy az anyjának melyik felén található az életet adó előtej. Hosszú ideig Gitta melle között döfködött, mindenáron ott próbálta megtalálni a tejecskét. Sok-sok eredménytelen kísérlet után azonban siker koronázta a keresgélést. A következő probléma csak ekkor adódott. Én is Gitta lábai közé nyúltam, és szomorúan éreztem, hogy alig-alig van valami a tőgyecskében. Talán mivel ilyen picurka Sitke és nem született testvére, az első napokban esetleg elég lesz a mennyiség. Mindenképpen meg kell várni, hátha beindul a tejelválasztás Gittánál. Azóta eltelt négy nap, Sitke szinte folyamatosan szívja az anyját, így a tőgy a mai napig is csak puha zacskó. Azonban Sitke nem elégedetlen, sokat pihizik az infralámpa alatt, a többi idejét a cicin tölti. Pár nap múlva azonban valószínűleg megnő a tejigénye, és ha Gitta nem tud eleget termelni, akkor bizony át kell térnünk a mesterséges táplálásra. Ibi nem engedi maga alá, pedig négy gidának való tejmennyisége van. Ma fejtem le tőle cumisüvegbe, és megpróbáltam Sitkét megcumiztatni, azonban csak sivalkodott. Valószínűleg még nem igényli a pótlást...
Egy-egy órácskára már elhagyják anyjukkal az istállót és ismerkednek a birtokkal. Jaj, ha látnátok, milyen aranyosak!
Sajnos, képpel is csak talán egy hét múlva szolgálhatok, mert a Panasonicom felmondta a szolgálatot.
Az Őrségről is hamarosan írok majd...
Nagyon vártam, hogy mikor lesz fénykép, de már értem, miért nincs. Pedig Imrus is annyira helyes!!
VálaszTörlésMilyen jó ilyenkor egy gondoskodó gazda! Hogy született ez a név: Sitke?
VálaszTörlésRápasszolt at icike-picike-kicsike szavakra, és ahogy ránéztem, ez a név jutott elsőre eszembe. Nem szoktam sokáig gondolkozni a névadáson: Szöllő neve is úgy ugrott be, hogy belenéztem a szemébe, és mintha két zöld szőlőszemet láttam volna...Hát így...
VálaszTörlés