Egy csepp falusi élet

Sokan érdeklődtetek már kis gidák után, hát kérem szépen megszülettek, Tincsőnek hármas ikrei lettek! Ráadásul mindegyik kislány, azaz kecskéknél ez gödölyét jelent. (Bár a gödölye szó - amennyire én tudom - az épp ivarérett nőivarú egyedet jelenti. Kecskéknél ez 4 hónapos kortól már lehetséges, ami nem egyenlő azzal, hogy ennyi idős nőstény kecskét már befogunk a tenyésztésbe...) Szóval házi használatra mi jerkéknek mondjuk őket, ami pedig a bárányoknál szokás, de hát faluhelyen ezt nem minősítik olyan szigorúan, mint a szakkönyvek. A kislány kecskének minden kecsketartó- vagy tenyésztő örül, hiszen ők ellik a gidákat, és ezután őket lehet fejni. Évszámra ők hozzák a több hasznot. Bakot magam sem tartok és tartok meg, évek óta kölcsönkecskével oldom meg a szaporulatot, akit 3-5 hétig tartok magamnál, illetve anyáimnál. A jellegzetes bakkecske szagot így nem kell folyamatosan élveznem, bár ez is csak az üzekedés időszakában olyan "mélyreható". Szóval a kis jerkék sorsáról ...

Nem szokásom egy nap két bejegyzést készíteni - fotóm sincs, minden homályos - ám legöregebb kecsómnál, Ibikénél két kis gida megszületett...Már kezdtem aggódni, hogy szénahasa van a drágámnak, de két, egészséges kisgida mekeg az istállóban, úgy nézem, bakocska és jerke az új jövevény... Félméteres szalma pluszban, és az infralámpa remélem kellő meleget biztosít ebben a jégveremben az apróságoknak! Az első egy-két nap sorsdöntő, izguljatok értünk! A hétvégére már melegebbet ígérnek az időjósok...

Még áprilisi a történet, csak most adom közzé. Eddig még soha nem sikerült szemtanúnak lennem a gidaszaporulatoknál. Igazából csak utólagosan jöttem rá kecskéim viselkedésének tanulmányozásakor, hogy mik voltak az előjelek, amik a születést megelőzték. Így Gitta viselkedésére már időben sikerült felfigyelnem, s ugyan az ellés közelítő ideje is kiindulópontként szolgálhatott, mégis az anya viselkedése hívta fel a figyelmemet a közelgő ellésre. Olvastam én arról, hogy nyugtalanság, meg gyakori vizelési inger, de igazából Gitta hasán látható intenzív mozgás, és a helykeresés volt a mérvadó. Valóban sokat jött-ment, mellső lábaival kapart. Behúzódott a szekér alá, hisz védett helyet keres az anya a szüléshez. Mivel a szekér alja minden kecskémnek kedvenc tartózkodási helye kérődzés alatt, Gitta durván kizavarta onnan az épp ott tartózkodókat. Első gidáját is itt hozta világra, valószínűleg ez az emlék is megmaradhatott benne. Azonban közelgett az este, a kecskéket betereltem alvóhelyükre,...

Ma ugyan lovakról akartam írni, de Tincső beelőzött, és két kisgidát pottyantott az udvaron, úgyhogy szeretném bemutatni őket, és nagyon-nagyon boldog vagyok, mert kicsit féltem tőle, hogy Tincsőről is bebizonyosodik valami allűr - olyasmi, hogy nem lehet "gyereke", hisz őt is azzal a bizonyos bajor tenyészbakkal kaptuk ajándékba - tudjátok, aki nem tudott gidákat csinálni a kecskelányaimnak - és hát volt némi fenntartásom, még a saját szememnek se nagyon akartam hinni, amikor úgy tíz napja a tőgyét megnövekedni láttam. De hát a természet nem téved, Tincsőkém boldog anya, és pár órás intenzív nyalogatás után olyan fényesre vikszolta a kicsiket, hogy a napra lehet nézni, de rájuk alig :)) Egyikük bakocska, másikuk gödölye: gyönyörű ikerpár!

Írtam már róla, hogy kedves masinám bedöglött, így kb. két hétig nem tudtam fotózni, pont most, amikor kisgidák színesítik napjainkat! Sitkéről még nem készült fotó, pedig immár ő is lassan egyhetes, és boldogan ismerkedik az udvar lakóival, és megannyi játéklehetőségével! Itt éppen a tamariskámnak estek neki csapatostul: Sitkéről elmesélem, hogy talán élete harmadik napján elveszett! Csak naplementekor vettem észre, hogy nincs Gitta mellett. Az összes kecskét betereltem az istállóba, csak Gittát - az anyját - hagytam elől, hátha a mekegésével hazahívja. Gitta recsegett is ezerrel, azonban Sitkének hűlt helye volt. Körbejártam az udvart, a műhely környékét, benéztem az összes létező farakás mögé, kerestem azokat a helyeket, ahová elképzeltem, hogy megbújhatott, de hiába, nem került elő. Az anyja mekegésére sem, pedig legalább egy órán keresztül próbálkoztunk, amíg beesteledett. Az abrakos tároló környékén friss vérnyomokat vettem észre, és mivel utoljára nagyjából ezen a helyen láttam ...

Az utóbbi tíz nap eléggé sűrű volt, le is vagyok maradva a friss információkkal. Várat magára az egy héttel ezelőtti útibeszámoló az Őrségből, és Sitke születéséről is csak négy nap késéssel adok hírt. Hiszen épp ez az, ami miatt tele vagyok aggodalommal, hisz a kicsi Sitke nem éppen hagyományos módon jött a világra. Gitta kecském előhasi lévén egyáltalán nem mutatott semmi jelet az ellésre. A pásztoremberem - aki őrizte őket a nyájban - ugyan állította, hogy Ibike után pár nappal vemhesült, de hát nem ez lett volna az első melléfogása. (Az előzményeket most nem részletezném). Október 29-én azonban - ez egy rendkívül borongós őszi nap volt - Gitta mégis új gidának adott életet, azonban mivel semmi jele nem volt az ellésnek - se a viselkedésében, se nem volt kitőgyelve, ezért majd egy órán keresztül észrevétlen maradt az ellés a szemerkélő, hideg esőben. Mi a lányommal a vendégházat takarítottuk, amikor jött a telefon Feritől, hogy szaladjak, mert kisgida fekszik a sárban. Szaladtam lóh...

Örömmel értesítem minden kedves olvasómat, hogy Ibike topkecském október 26-a reggelre virradóra gyönyörű, mosolygós bakgidának adott életet! Már egy-két napja kezdett furcsán viselkedni az én Ibikém, reggelente nem vágtázva hagyta el az istállót, hanem csak amolyan "öregesen", alig evett valamit, és többnyire kereste a szélárnyékos helyeket. A tőgye a földet verte, s széltében is olyan tekintélyesre nőtt, hogy csak vonszolta maga után. Ezekből a jelekből már az ellés közeledtére gyanakodtam, és vasárnap már el sem hagyta az istállót, úgyhogy tudtuk: új élet(ek) van(nak) születőben! Az új gidácskát Imrus névre kereszteltük. Ibike hétfő reggel, amikor bementem hozzájuk, szinte nevetve fogadott, és elégedett morgás hagyta el a bendőjét. Örömömben össze-vissza ölelgettem, amit megadóan tűrt, és kedvesen nyalogatta a fülemet, nyakamat. Annyira meghatódtam, hogy el sem hiszitek! Láttam már egypár állat újszülöttjét, de bátran állíthatom, hogy a kecskegidánál bájosabb nincs! Sajnos...