Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...

Megszaporodtunk!


Örömmel értesítem minden kedves olvasómat, hogy Ibike topkecském október 26-a reggelre virradóra gyönyörű, mosolygós bakgidának adott életet!
Már egy-két napja kezdett furcsán viselkedni az én Ibikém, reggelente nem vágtázva hagyta el az istállót, hanem csak amolyan "öregesen", alig evett valamit, és többnyire kereste a szélárnyékos helyeket. A tőgye a földet verte, s széltében is olyan tekintélyesre nőtt, hogy csak vonszolta maga után. Ezekből a jelekből már az ellés közeledtére gyanakodtam, és vasárnap már el sem hagyta az istállót, úgyhogy tudtuk: új élet(ek) van(nak) születőben!
Az új gidácskát Imrus névre kereszteltük. Ibike hétfő reggel, amikor bementem hozzájuk, szinte nevetve fogadott, és elégedett morgás hagyta el a bendőjét. Örömömben össze-vissza ölelgettem, amit megadóan tűrt, és kedvesen nyalogatta a fülemet, nyakamat. Annyira meghatódtam, hogy el sem hiszitek! Láttam már egypár állat újszülöttjét, de bátran állíthatom, hogy a kecskegidánál bájosabb nincs! Sajnos, a fotókon nem igazán tudom visszaadni ezt a gyönyörűséget, azért két képet felrakok mutatóba.
Most azonban megszaporodtak a napi dolgaim, hisz Ibike tőgyén nekem is könnyítenem kell, hiszen az egy gida nem tudja leszívni azt a hatalmas mennyiségű tejet, amit a tőgy termel, és vigyázni kell a tőgygyulladás miatt. Végre újból használatba vehettem a fejőállást, és a "védőfelszerelések" is nap mint nap kéznél vannak. (Langyos víz, tiszta ruha, olajos törlő, Betadine).
Most már csak Gitta vemhességét kell figyelemmel kísérnem, a pásztorom szerint pár nappal Ibike után vemhesült. Rajta azonban még nincsenek "előjelek", de ez adódhat abból is, hogy ő még csak először fog gidának életet adni.
Remélem, nála is minden szépen-rendben lezajlik majd, ha itt lesz az ideje!

Megjegyzések

  1. Hát ezek a kecskék nagyon jó fejek! Valóban nagyon édes ez a pici, alig várom már, hogy nekünk is legyenek, persze majd csak a leköltözés után.

    VálaszTörlés
  2. Ó, látom készült már fotó is. Aranyos. Lehet dögönyözni(is).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"