Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Megszaporodtunk!


Örömmel értesítem minden kedves olvasómat, hogy Ibike topkecském október 26-a reggelre virradóra gyönyörű, mosolygós bakgidának adott életet!
Már egy-két napja kezdett furcsán viselkedni az én Ibikém, reggelente nem vágtázva hagyta el az istállót, hanem csak amolyan "öregesen", alig evett valamit, és többnyire kereste a szélárnyékos helyeket. A tőgye a földet verte, s széltében is olyan tekintélyesre nőtt, hogy csak vonszolta maga után. Ezekből a jelekből már az ellés közeledtére gyanakodtam, és vasárnap már el sem hagyta az istállót, úgyhogy tudtuk: új élet(ek) van(nak) születőben!
Az új gidácskát Imrus névre kereszteltük. Ibike hétfő reggel, amikor bementem hozzájuk, szinte nevetve fogadott, és elégedett morgás hagyta el a bendőjét. Örömömben össze-vissza ölelgettem, amit megadóan tűrt, és kedvesen nyalogatta a fülemet, nyakamat. Annyira meghatódtam, hogy el sem hiszitek! Láttam már egypár állat újszülöttjét, de bátran állíthatom, hogy a kecskegidánál bájosabb nincs! Sajnos, a fotókon nem igazán tudom visszaadni ezt a gyönyörűséget, azért két képet felrakok mutatóba.
Most azonban megszaporodtak a napi dolgaim, hisz Ibike tőgyén nekem is könnyítenem kell, hiszen az egy gida nem tudja leszívni azt a hatalmas mennyiségű tejet, amit a tőgy termel, és vigyázni kell a tőgygyulladás miatt. Végre újból használatba vehettem a fejőállást, és a "védőfelszerelések" is nap mint nap kéznél vannak. (Langyos víz, tiszta ruha, olajos törlő, Betadine).
Most már csak Gitta vemhességét kell figyelemmel kísérnem, a pásztorom szerint pár nappal Ibike után vemhesült. Rajta azonban még nincsenek "előjelek", de ez adódhat abból is, hogy ő még csak először fog gidának életet adni.
Remélem, nála is minden szépen-rendben lezajlik majd, ha itt lesz az ideje!

Megjegyzések

  1. Hát ezek a kecskék nagyon jó fejek! Valóban nagyon édes ez a pici, alig várom már, hogy nekünk is legyenek, persze majd csak a leköltözés után.

    VálaszTörlés
  2. Ó, látom készült már fotó is. Aranyos. Lehet dögönyözni(is).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"