Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

"Ménes-alapítás"

Az elmúlt hétvégén nagy munkában voltunk lovaink miatt, hisz szomszédainkkal azt beszéltük meg, hogy a négylábúakat összetereljük, és a mi kettő, valamint az ő három lovuk így egy ménest fog képezni. Az volt a tervünk, hogy lovaink így sokkal többet fognak mozogni, és barátnőm csikójának is nagyobb lehetősége lesz szocializálódni, hisz épp választási csikó már, s ahhoz, hogy az emberhez hozzászelídüljön, kell, hogy a ménesben kiharcolja majd a helyét. Így a fajtársai között most lesz egy kis box, viszont az embert így jobban elfogadja, ha egy kis zabocskával becserkészi. Szüksége is lesz az emberi kedveskedésre, hisz a "nagyok" rendre elzavarják az élelemtől, s az anyja is legtöbbször csak a saját fejét tömi.
A hadművelethez először is le kellett üttetnünk lovaink lábáról a patkót, nehogy az idegen lovakban kárt tegyenek. Persze az idegenség sem egészen helytálló, hisz barátnőm kancája egypár hónapig nálam volt tartásban, amíg ők építkeztek, így Kármen ismeri Malátát és Fügét, sőt Fügével igen jó barátságban is voltak.
Tehát pénteken megérkezett a patkoló kovács és megkörmölte lovainkat:
Szombaton aztán elindult az akció, két "kölcsön-lovas" segítségével lovaink átrándultak az 1 km-re lévő barátaink karámjaihoz. A találkozást a következő fotók próbálják bemutatni amatőr módon:

És aztán az összeeresztés képei:


Nagy-nagy vágtázásnak voltunk szemtanúi, nem győztem csattogtatni a fényképezőgépet, de hát sajnos, kevés a pontozható minőségű, még elmegy kategória.
Mindenesetre most Füge és Maláta szabadtartásban lesz egy-két hónapig, utána pedig mind az öt ló átjön hozzánk télire boxos tartásba.
Addig is rendbe kell tennünk az istállókat - meszelés, agyagpadozat kiszárítása - fel kell újítanunk a karámokat, új cölöpöket kell gyártanunk, a hibás vezetékeket pótolni, kijavítani, a villanypásztorok alatt kaszálni.
A kecsókat is új helyre kell költöztetnünk, hisz az ő istállójuk lesz a vendég-lovak szálláshelye.
Ugye, de szép a vidéki élet? Vajon, miért nem unatkozom sosem?

Megjegyzések

  1. Igen, szép a vidéki élet! Majd csak egyszer nekünk is kijut állandóra!

    VálaszTörlés
  2. Ha sikerül, és így lesz , feltétlenül számolj be az új életmódról,tapasztalatokról!

    VálaszTörlés
  3. De szeretném már én is állandóra megtapasztalni a hétköznapokat, mindennapokat vidéken!

    VálaszTörlés
  4. Jajaj, biztos, hogy sikerülni fog, de az még sok-sok év múlva lesz...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"