Honnan jönnek és merre tartanak a nálunk költő fecskék?

Kép
    Július közepén a Bodzás udvarán már egészen más a fecskék hangja. A fiókák kirepültek, a vezetékeken egyre nagyobb csapatok gyülekeznek, mintha fontos tanácskozást tartanának. Pedig valójában az őszre készülnek. De az is lehet, hogy lesz még egy fészekalja, hisz a meleg, jó idő erre ösztönözheti őket. A nálunk költő füsti fecskék és molnárfecskék hamarosan hosszú utazás előtt állnak. Augusztus végétől szeptemberig útnak indulnak, és több ezer kilométert repülnek Afrika déli vidékei felé, ahol a telet töltik. Tavasszal aztán – elképesztő pontossággal – sokan ugyanahhoz a házhoz, ugyanahhoz az ereszhez térnek vissza, ahol előző évben is fészkeltek. A Bodzás és a mi házunk táján jelenleg is legalább 20 fecskefészekben cseperednek a fiókák. Nem véletlen, hogy a magyar néphagyomány különleges szeretettel tekint a fecskékre és a gólyákra. Bár nem "magyar madarak", mégis szinte hozzánk tartoznak. Évszázadokon át velünk éltek, a portákon nevelték fiókáikat, érkezésük a tavaszt, t...
Megjegyzés küldése

"Ménes-alapítás"

Az elmúlt hétvégén nagy munkában voltunk lovaink miatt, hisz szomszédainkkal azt beszéltük meg, hogy a négylábúakat összetereljük, és a mi kettő, valamint az ő három lovuk így egy ménest fog képezni. Az volt a tervünk, hogy lovaink így sokkal többet fognak mozogni, és barátnőm csikójának is nagyobb lehetősége lesz szocializálódni, hisz épp választási csikó már, s ahhoz, hogy az emberhez hozzászelídüljön, kell, hogy a ménesben kiharcolja majd a helyét. Így a fajtársai között most lesz egy kis box, viszont az embert így jobban elfogadja, ha egy kis zabocskával becserkészi. Szüksége is lesz az emberi kedveskedésre, hisz a "nagyok" rendre elzavarják az élelemtől, s az anyja is legtöbbször csak a saját fejét tömi.
A hadművelethez először is le kellett üttetnünk lovaink lábáról a patkót, nehogy az idegen lovakban kárt tegyenek. Persze az idegenség sem egészen helytálló, hisz barátnőm kancája egypár hónapig nálam volt tartásban, amíg ők építkeztek, így Kármen ismeri Malátát és Fügét, sőt Fügével igen jó barátságban is voltak.
Tehát pénteken megérkezett a patkoló kovács és megkörmölte lovainkat:
Szombaton aztán elindult az akció, két "kölcsön-lovas" segítségével lovaink átrándultak az 1 km-re lévő barátaink karámjaihoz. A találkozást a következő fotók próbálják bemutatni amatőr módon:

És aztán az összeeresztés képei:


Nagy-nagy vágtázásnak voltunk szemtanúi, nem győztem csattogtatni a fényképezőgépet, de hát sajnos, kevés a pontozható minőségű, még elmegy kategória.
Mindenesetre most Füge és Maláta szabadtartásban lesz egy-két hónapig, utána pedig mind az öt ló átjön hozzánk télire boxos tartásba.
Addig is rendbe kell tennünk az istállókat - meszelés, agyagpadozat kiszárítása - fel kell újítanunk a karámokat, új cölöpöket kell gyártanunk, a hibás vezetékeket pótolni, kijavítani, a villanypásztorok alatt kaszálni.
A kecsókat is új helyre kell költöztetnünk, hisz az ő istállójuk lesz a vendég-lovak szálláshelye.
Ugye, de szép a vidéki élet? Vajon, miért nem unatkozom sosem?

Megjegyzések

  1. Messzenéző Minyon2009. október 12. 11:26

    Igen, szép a vidéki élet! Majd csak egyszer nekünk is kijut állandóra!

    VálaszTörlés
  2. Bodzás Vendégház Ganna2009. október 12. 11:52

    Ha sikerül, és így lesz , feltétlenül számolj be az új életmódról,tapasztalatokról!

    VálaszTörlés
  3. Annamarie2009. október 12. 12:41

    De szeretném már én is állandóra megtapasztalni a hétköznapokat, mindennapokat vidéken!

    VálaszTörlés
  4. Messzenéző Minyon2009. október 13. 9:04

    Jajaj, biztos, hogy sikerülni fog, de az még sok-sok év múlva lesz...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk