Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2015

2015-2016!

Kép
"Esztendő borul esztendőre Az új az ót eltemeti.Ki búsul ezen? Csak a dőre  A bölcs mindezt csak neveti."  (Benedek Elek) (Az állatok rettenetesen szenvednek-félnek a robbantásoktól, petárdáktól. Csak emiatt legalább tíz kutyás barátunk akarta nálunk eltölteni a szilvesztert...) Jövőre is sok szeretettel várlak Benneteket az Egy csepp falusi élet oldalain és vendégként Gannán!

Karácsonyi emlék

Szép volt a szentesténk, egyszerű, fenyőillatú, békés, és vidám is. Azon kívül, hogy munkás is volt, hisz fel kellett készítenünk a vendégházat  a másnapi vendégeink érkezésére, a háromnapi ünnepi menüsorra lélekben és fizikailag is összegyűjtöttem a tennivalókat. Mindezeken felül mégis  jutott időm egy kicsit elmélázni a régi gyerekkori karácsonyi emlékeken Túlzás lenne azt mondani rám, hogy múltba révedő lennék, alig-alig tudok előbányászni az emlékezetemből  régi történeteket, annyira a mában élek. Az osztálytalálkozóinkon is csak ámulok, amikor előkerülnek a diákcsínyek, sztorik innen-onnan, aztán ahogy a valamikori diáktársak belemerülnek az előadásba, nálam is felderengenek az emlékek, de nagyon sok rárakódott "kövületet" kell lefejtenem róluk, mire kristálytisztán előttem van egy-egy régi megtörtént eset.  Így volt ez most karácsonyestén is, és valahogy lemállott a sok por-pókháló erről az emlékről. Talán tíz-tizenkét éves lehettem, tesóimmal mindig nagy kutakodásba

Karácsony 2015.

Kép
Szép Karácsonyt kívánok minden hűséges olvasómnak. Egy szusszanásnyi idő múlva újra jelentkezek híradásokkal házunk tájáról. Katt a képre a nagyításhoz!

Citromkrémes kekszek

Kép
Az idei adventi készülődésben is elkészítem karácsonyi kekszeinket kakaós és gyömbéres változatban. A már megszokott linzer recepttel és kekszmintázónkkal készülő sütijeimet az idén egy nagyon pikáns citromkrémmel ragasztom össze, íme a receptje: - 50 g kukoricakeményítő - 125 g porcukor - 300 ml víz - 2 citrom leve, héja - 2 tojássárgája  Az összetevőket közepes lángon kell sűrű krémmé főzni. Pár óra hűtés után kenhető. Javaslatom: csak a tésztamennyiség felét mintázzuk a kekszmintázóval. Összeragaszthatunk kétféle színű kekszet is, így még mutatósabb.    Szépséges adventi készülődést, és jó sütögetést kívánok mindenkinek, akinek már van gannai kekszmintázója, akinek még nincs, az ne késlekedjen beszerezni!  

Hangol a gannai Mikulás...

Kép
Hangol a gannai Mikulás...Kár, hogy azt a képet nem tudom felrakni, amin rázza a loboncát, és láthatatlan gitárját pengeti a Led Zeppelin őrjítő ritmusára...Ugye, mindenki érzi a RITMUST??? A további fotókat a képzeletbeli hangulat lecsendesítésére teszem fel:

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v

Jércetojás

Kép
Gondolom, nem vagyok egyedül azon baromfitartókkal, akik ezidőtájt valódi izgalommal várták-várják kb. májusi kelésű csibéik eredmény produkálását, a beléjük fektetett idő és gondoskodás tojásokban megjelenő megtérülését. Ez így persze egy nagyon haszonelvű nézőpont, de hát mi nem az? A róluk való gondoskodás- törődés legalább kellemes elfoglaltság, a baromfiudvarban való nézelődés - jó időben üldögélés - mindig üdítő, és a szárnyasokról kialakított képünket folyamatosan változtató. Csak ezáltal nyerek én is majdhogynem biztos képet az állomány közérzetéről, tulajdonságairól, s így tudom kiszűrni, rendszerezni azt, hogy mikor, mely egyedeknél válik szükségessé a különleges gondozás - elkülönítés - illetve kik lesznek a soron következő vágóállatok. A felnövekvő jércék közül a kiskakas többletet már likvidáltam...Fefével nem jutottunk dűlőre abban a kérdésben, hogy az ő kedvence Tarka-kakas és az általam totális befutónak számító vörös fiatal kakas közül ki kerüljön a fagyóba, ezért min

Ősz a kertben

Kép
Immár elérkezett az ideje, hogy végleges búcsút mondjak kertemnek az idei évre, mert akárhogy is nézem, itt már nem terem "babér":)) A másodvetésnek elvetett borsó persze épp virágzik, és majdnem sikerült neki hüvelyeket fejleszteni...A patakparti hidegebb klíma azonban nem kedvez már a másodvetésnek, ezt a jövőre nézve is figyelembe kell vennem. Az idei első évünkben  nagyon későn kerültek ki a palánták a veteményesbe. A nyári csúcsmeleg mindennek nagyon kedvezett ebben a hűvös-nedves közegben, azonban az október elejei első talaj menti fagyok tönkretették az uborkát, a cukkinit, a paprikát és a paradicsom levélzetét is, hiába volt napközben kellemes, tavaszias az idő. És talaj menti fagy csak itt a patakparton volt, a falu fentebbi részein nem. Szóval úgy kell elképzelnem a jövő tavaszi veteményezést, hogy jóval korábban biztos nem fogok tudni ültetni, ugyanezen okok miatt. A patakparton tavasszal is később melegszik át úgy a föld, hogy ne érje kár a magokat, palántákat.

Kovászos kenyér

Kép
Én már nem tartozom azok közé, aki a heti sütésű kovászos kenyéren nőttek fel - pedig éveim száma nem kevés:)) Anyukámék életében ez még így volt, de az én gyerekkorom már egy óriási változást hozott kenyérügyben: megjelentek a gyárak és az ott tömegével előállított kenyér és péksütemények. Egymás mellett persze még sokáig megvoltak a helyi pékségek is, a nagy háromkilós kenyereikkel, amikre előjegyzést vettek fel a hét bizonyos napjaira,  de csakúgy, mint manapság a kis sarki fűszeresek, szépen-lassan bezártak, nem tudták felvenni a versenyt a tömegtermékkel.  Emlékszem, mi is mennyire örültünk a gyári fehérkenyérnek, főleg, ha Erzsébet kenyeret hozott anyu a boltból. Ennek csodás, vajas íze volt! Hát így...Nem tudom, az akkori gyári kenyerek milyen receptúrával készültek, és a mostaniak előállításáról sincs sok fogalmam. Némelyikük kritikán aluli és talán nem járok messze az igazságtól, hogy tömörségre, ízre, állagra már egészen más, mint negyven éve - és ez nem nosztalgia, kérem

Vendégeink kutyákkal

Kép
Az utóbbi hetekben, hétvégeken több kutyás vendégünk is volt a házikóban, és várunk többeket is a következő hetekben. Vizslák, - drótosak is, keverékek, labradorok, most épp bischon és később  Európa bajnok szibériai husky és egy szamojéd volt a vendégük, remek gazdikkal. Bogi és Tücsök mindig nagy izgalommal szaglássza az újonnan jövő négylábúakat, és túlzás lenne azt mondani, hogy barátságtalanok lennének a vendégekkel. Gyakoribb az, hogy kutyás vendégekhez kevésbé költöznek le, valószínűleg ilyenkor megsértődnek, hogy nem ők vannak elsősorban simizve vendégeink által. Ez főleg a nagyobb testű kutyákkal érkezőkre vonatkozik, a kisebbekkel könnyebb a barátkozás. Elkísérik vendégeinket sétáikra, ahol  többnyire felvezetőként szerepelnek: "gyertek csak utánunk, mi majd mutatjuk az utat":))) Ha lemaradnak a vendégek, mindig lelassítanak és bevárják őket. Ezeket a sztorikat vendégeink elmeséléseiből és a vendégkönyvünk bejegyzéseinek történeteiből tudjuk. Ez a vendégkönyv már

Kovásszal, alakorból...

Kép
Mindig készülök a nagy kovászos projektre. Mintha a vendégeim részéről is lenne egyfajta elvárás a házi péksütemények elkészítésével kapcsolatban: kérdezik, hogy kovásszal készült-e a kenyérke, a bagett? Mert az ám a valami, az az igazi, az ŐSI. Ez talán az ötödik próbálkozásom volt a saját nevelésű kovászommal. Gondolom, nap, mint nap kéne gyakorolni a tökéletes állag és élvezhetőség eléréséig. Ha ősanyáink hetente egyszer sütöttek nagyobb mennyiségű kenyeret, akkor annak még a hatodik-hetedik napon is ehetőnek kellett lennie. Ez az alakorból (ősbúzából) készült kenyérke viszont csak aznap és még talán másnap volt ehető, de így is nehéz, ragacsos és savanykás volt. Hallottam már ezeket a kifejezéseket a kovásszal készült kenyerekre, és ettem már gyári készítésűt is bajor rozskenyérből, aminek hasonló volt az ízvilága. Nem lesz kedvencem, az biztos...

Pulykapipék - az új lakók

Kép
Csak mert pulykáink még nem voltak... Várok minden gyakorlott pulykatartót ötletelésre! Mivel a putty-puttty-puttyra élénk pitty-puttyogással válaszolnak, ezért a nevük (ha általánosságban használjuk) putyerka, ha pedig külön-külön személyeskedünk velük, akkor a vörösnyakú - aki talán kakas - Putyin , a kisebbik - aki talán tojó - a Plutyka. Ezzel a névadással nagyjából az öröklétük is biztosítva van a Bodzás-udvarban, hacsak nem híznak meg szép 15 kilós kövérre, hogy a nyálam csordulna el egy jó kis pulykasültre. - Ne aggódjatok, ez a veszély nem nagyon fenyeget. Így újabb gyönyörűségekkel gazdagodott hobbi udvarunk, és tényleg, most már komoly zenei élmény átmenni a tyúkudvarba, annyiféle madárhang örül nekem:)) Azért nem árt, ha nagyjából viszek magammal ilyenkor egy petrence tyúkhúrt, vagy egy kis konyhai hulladékot sárgarépa- és krumplihéj formájában... Putyin és Plutyka - két putyerka Egyelőre tart az ismerkedés a tyúkokkal... Lehet ám segíteni a fóli