Karácsonyi emlék
Szép volt a szentesténk, egyszerű, fenyőillatú, békés, és vidám is. Azon kívül, hogy munkás is volt, hisz fel kellett készítenünk a vendégházat a másnapi vendégeink érkezésére, a háromnapi ünnepi menüsorra lélekben és fizikailag is összegyűjtöttem a tennivalókat.
Mindezeken felül mégis jutott időm egy kicsit elmélázni a régi gyerekkori karácsonyi emlékeken
Túlzás lenne azt mondani rám, hogy múltba révedő lennék, alig-alig tudok előbányászni az emlékezetemből régi történeteket, annyira a mában élek. Az osztálytalálkozóinkon is csak ámulok, amikor előkerülnek a diákcsínyek, sztorik innen-onnan, aztán ahogy a valamikori diáktársak belemerülnek az előadásba, nálam is felderengenek az emlékek, de nagyon sok rárakódott "kövületet" kell lefejtenem róluk, mire kristálytisztán előttem van egy-egy régi megtörtént eset.
Így volt ez most karácsonyestén is, és valahogy lemállott a sok por-pókháló erről az emlékről. Talán tíz-tizenkét éves lehettem, tesóimmal mindig nagy kutakodásban voltunk a karácsony előtti napokon, keresgéltük anyu dugihelyeit, ahová az ajándékokat rejtette. No, nem volt nagy a lakásunk, így nagyon leleményesnek kellett anyunak lenni, hogy három kíváncsi gyerektekintet elől elrejtse a rejtenivalót.
Ezen a karácsonyon azonban felfedeztük a könyvcsomagjainkat, kifejezetten előttem van a Tamás bátya kunyhója. Nagy izgalommal vártam, hogy karácsonykor majd kézbe vehessem. Anyunak nem volt nehéz az ajándékvásárlás nekem, mert faltam a könyveket, jöhetett szinte bármi. Nem volt nálam boldogabb ember karácsonykor, ha 2-3 könyvet kaptam! És még ezen felül is volt ajándék, nem győztünk csomagot bontogatni! A többire persze már nem emlékszem...
Lezajlott a szentestei gyertyagyújtásos-csillagszórós családi örömködés, a nagy gonddal asztalra tálalt lakoma elfogyasztása után alig vártam, hogy "belebújhassak" az új könyveimbe.
Itt még megjegyzem, hogy emlékeimben anyu mindig nagyon mívesen, sokféle ünnepi étellel rakta tele a karácsonyi asztalt, mindhárom napra külön-külön főzött, és hiába volt maradék az előző napról, másnapra akkor is új menüt pakolt az asztalra. És mindezt három műszakos ápolónőként, akinél nem feltétlenül volt karácsonykor szabadság vagy szabadnap.
És persze hogy fáradt volt, és sokszor nyűgös is, mi akkor ezt talán fel se fogtuk.
Ezen a karácsony éjen viszont itthon volt anyu, hisz ő ébresztett fel minket valamikor késő éjjel, hogy van még ajándék a karácsonyfa alatt! Volt is nagy meglepetés, hisz az ajándékdömpingben valahogy a fa alatt maradt kibontatlanul egy tollaslabda szett! Ez ugrott be anyunak, amikor már ő is lefeküdt.
Így ezen a karácsonyon kétszer is örvendezhettünk egymásnak, az ajándékoknak és Karácsony varázsának!
Mindezeken felül mégis jutott időm egy kicsit elmélázni a régi gyerekkori karácsonyi emlékeken
Túlzás lenne azt mondani rám, hogy múltba révedő lennék, alig-alig tudok előbányászni az emlékezetemből régi történeteket, annyira a mában élek. Az osztálytalálkozóinkon is csak ámulok, amikor előkerülnek a diákcsínyek, sztorik innen-onnan, aztán ahogy a valamikori diáktársak belemerülnek az előadásba, nálam is felderengenek az emlékek, de nagyon sok rárakódott "kövületet" kell lefejtenem róluk, mire kristálytisztán előttem van egy-egy régi megtörtént eset.
Így volt ez most karácsonyestén is, és valahogy lemállott a sok por-pókháló erről az emlékről. Talán tíz-tizenkét éves lehettem, tesóimmal mindig nagy kutakodásban voltunk a karácsony előtti napokon, keresgéltük anyu dugihelyeit, ahová az ajándékokat rejtette. No, nem volt nagy a lakásunk, így nagyon leleményesnek kellett anyunak lenni, hogy három kíváncsi gyerektekintet elől elrejtse a rejtenivalót.
Ezen a karácsonyon azonban felfedeztük a könyvcsomagjainkat, kifejezetten előttem van a Tamás bátya kunyhója. Nagy izgalommal vártam, hogy karácsonykor majd kézbe vehessem. Anyunak nem volt nehéz az ajándékvásárlás nekem, mert faltam a könyveket, jöhetett szinte bármi. Nem volt nálam boldogabb ember karácsonykor, ha 2-3 könyvet kaptam! És még ezen felül is volt ajándék, nem győztünk csomagot bontogatni! A többire persze már nem emlékszem...
Lezajlott a szentestei gyertyagyújtásos-csillagszórós családi örömködés, a nagy gonddal asztalra tálalt lakoma elfogyasztása után alig vártam, hogy "belebújhassak" az új könyveimbe.
Itt még megjegyzem, hogy emlékeimben anyu mindig nagyon mívesen, sokféle ünnepi étellel rakta tele a karácsonyi asztalt, mindhárom napra külön-külön főzött, és hiába volt maradék az előző napról, másnapra akkor is új menüt pakolt az asztalra. És mindezt három műszakos ápolónőként, akinél nem feltétlenül volt karácsonykor szabadság vagy szabadnap.
És persze hogy fáradt volt, és sokszor nyűgös is, mi akkor ezt talán fel se fogtuk.
Ezen a karácsony éjen viszont itthon volt anyu, hisz ő ébresztett fel minket valamikor késő éjjel, hogy van még ajándék a karácsonyfa alatt! Volt is nagy meglepetés, hisz az ajándékdömpingben valahogy a fa alatt maradt kibontatlanul egy tollaslabda szett! Ez ugrott be anyunak, amikor már ő is lefeküdt.
Így ezen a karácsonyon kétszer is örvendezhettünk egymásnak, az ajándékoknak és Karácsony varázsának!
milyen ismerős :) :)
VálaszTörlésGyönyörűek az ilyen emlékek :-)
VálaszTörlés