Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Jércetojás

Gondolom, nem vagyok egyedül azon baromfitartókkal, akik ezidőtájt valódi izgalommal várták-várják kb. májusi kelésű csibéik eredmény produkálását, a beléjük fektetett idő és gondoskodás tojásokban megjelenő megtérülését. Ez így persze egy nagyon haszonelvű nézőpont, de hát mi nem az? A róluk való gondoskodás- törődés legalább kellemes elfoglaltság, a baromfiudvarban való nézelődés - jó időben üldögélés - mindig üdítő, és a szárnyasokról kialakított képünket folyamatosan változtató. Csak ezáltal nyerek én is majdhogynem biztos képet az állomány közérzetéről, tulajdonságairól, s így tudom kiszűrni, rendszerezni azt, hogy mikor, mely egyedeknél válik szükségessé a különleges gondozás - elkülönítés - illetve kik lesznek a soron következő vágóállatok.
A felnövekvő jércék közül a kiskakas többletet már likvidáltam...Fefével nem jutottunk dűlőre abban a kérdésben, hogy az ő kedvence Tarka-kakas és az általam totális befutónak számító vörös fiatal kakas közül ki kerüljön a fagyóba, ezért mindketten élvezhetik a jérceállományon való osztozkodást...legalább is egyelőre. Sokat fog számítani a kiválasztásnál, hogy kinek lesz ércesebb a hangja! Egyelőre még mutál mindkettő.
Kacsáimnál is névváltoztatást kellett eszközölnöm, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy az egyikük gácsér. Így Karolából Karesz lett. Ugyan a párzásukat még nem tudtam megfigyelni - a kacsák állítólag nagyon szemérmesek és éjjel aktívak alapvetően - azonban a felütött kacsatojás teljes bizonyosságot adott afelől, hogy Kinga termékenyítve van.. Azt pedig bizonyára nem tyúk követi el...bár ebben a mai világban sok furcsaság megesik.
Visszatérve a jércékra, a megmaradt - nem valami sok - tojó pár hete elkezdte a tojás lerakást, nagy-nagy örömömre. A jércetojás még némileg kisebb a kifejlett tyúktojásnál, de hamarosan elérik annak a méretét. Jó kis bújócskázást játszom velük, amikor próbálom kifürkészni tojáslerakó hajlamukat, hisz még nem feltétlenül az általam kialakított tojóhelyet választják ki maguknak. Persze figyelik az "öregebbeket", és talán hamarosan kialakul az a rend, hogy nem szétszórva, hanem nagyjából mindenki egy helyre rakja le a tojásait. Persze egy tyúk gondolkodását megérteni...?
Jércebarátság

Szemlélődés talajszint felett fél méterrel



Róluk lesz majd külön poszt is

Kiskutya és kispulyka ismerkedése


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"