Egy csepp falusi élet

Már régóta szeretnék fürjeket tartani, hónapok óta bújom a netet információk után, keresem a közelünkben élő fürjtenyésztőket. Sajnos, a legközelebbiek felhagytak vele, így kicsit messzebre kellett mennem kutakodni. Úgy gondoltam, egy kiállításon - ahol a fürjeket is reklámozták - találok megfelelő tenyésztőt. Így jutottunk el Csornára. Még sosem voltam díszmadár kiállításon. A teremben lévő hatalmas mennyiségű madár - papagáj, kolibri, pinty, s ki tudja, még mifélék - akkora hangzavart csinált, hogy lüktetett a fejem tőle. Az alábbi csodás kakadu párhoz már cirka hatszázezerért hozzá lehetett jutni: Sajnos azonban fürjet nem találtunk egyet sem. Egy szervezőtől megtudtuk, hogy ő évekig tartott fürjet, akkor nem kellett senkinek sem. Most pedig mindenki fürjet keres. Egy következő posztban elmesélem, hogyan lett fürjem, és mik az első tapasztalatok. Addig is gyönyörködjetek a csodaszép foltos fürjtojásban, ami csúcselede!

Még talán nincs is fent az Ételeink menüben kecskés étel. A közösségi médiában már terjeng egy-egy ilyen főztömről készült fotó, vendégeink által. Több éves tapasztalatból merem most már elmondani, hogy a kecskehús nagyon finom, a hagyományos ízekhez szokott ízlelőbimbóknak sem kell agyafúrt fűszerezést és egyéb előkészületet végezni ahhoz, hogy befogadhassák. Amit viszont fontos tudni annak is, akinek netán kellemetlen tapasztalata lenne...- Ez nem a Bodzás Vendégház kecskefőztjeire jellemző:))) Általában a bakhúsból készült ételeknek lehet mellékíze, de egy jó szakács ezen is tud segíteni. (lefaggyúzás, erőteljesebb fűszerezés, felhasználás előtt ecetes áztatás stb.) Mi nem tartunk bakkecskét, a bakgidák is ivarérettség előtt fagyasztóba kerülnek. A nőstény kecskének nincs erős "szaga", s ha a faggyújától megszabadítjuk, a marhahúshoz hasonló küllemű és ízű, remek húsféléből főzhetünk. Az alábbi étek egy 24 órás fűszeres pácban érlelődött egész kecskecomb krumplipürével

Ugyan mifelénk nem terem az a hírös panyolai szilva, de azért Bakonyalján sem lehet háztartás szilvalekvár nélkül. -Vagy mégis? -  Nálam ugyan nagy szükség van a finom háztáji reggelikhez a zamatos házi lekvárokra, ezért több gyümölcsből is készítek ezidőtájt finomságokat, most épp szilvát. - A többiről majd folyamatosan teszek közzé képeket. A szilva mifelénk "parlagon" terem, utak mentén, legelőkön, mindenfelé. A hullott termésből kecskeeledel lesz - naponta gyűjtöm nekik, nagyon szeretik . És milyen is a bakonyi "titkos" szilvakekvár recept? :))) - Végy jó sok szilvát, mosd meg, magozd ki...Na, innentől titkos:))) Vendégeink akár a reggeli csavart bagetthez, akár egy jó szilvalekváros gombóchoz kóstolhatják kedvükre! A titokzatos folyamat egy-két közszemlére tehető epizódja:))

Olvasok híreket arról, hogy világvége, meg miegymás, meg hogy a napba nézők a felhők állásából már tudni vélik, hogy eljött az ítélet ideje, az ember beteljesítette hivatását, eltékozolta a Földet, élővilágát stb. Rombolunk, pusztítunk,  de teremtünk is. Én már nem is tudom, hol lehet az igazság, legjobb, ha kimegyek a legelőre, szemrevételezem, hogy a kánikula kisütötte teljesen a füvet, a takarmányt valószínűleg méregdrágán tudom majd beszerezni télire, de azt is tudom, hogy ilyentájt - augusztus vége - mindenki kicsit borúlátó, de ha megjönnének a várva várt esőzések, és helyére billenne a természet rendje, újra kisimulnának a ráncok stb. Persze szeretném, ha így lenne...Annyi negatívummal bombáznak minket,s a hetek óta tartó kánikula próbára tesz minden idegszálat. A meleg és a jó idő viszont kedvez a nyaralóknak, kitolódott a szezon, s talán a hűs falusi vendégházak is szép forgalmat bonyolíthatnak. A Bodzás Vendégház mindenesetre folyamatos vendégforgalmat bonyolított a nyáron é

Azt hiszem, nem lehet panasz az idei nyárra: remek idő, kánikula, eső is csak akkor, amikor alszunk... Szerencsére a Bodzás az idén is megtelt pihenni vágyó családokkal - és még nincs vége... - az időjárás pedig elkényeztette a nyaralókat. Persze a falusi ember nem örült annyira a rekkenő hőségnek, pláne, mikor nap mint nap állatok sokasága várja az elemózsia mellett a folyamatos, hűsítő vízellátást. Aggodalommal terhesen figyeltük a télire való takarmány alakulását. Mindenhol a csüggedés: a nagy meleg miatt jóval kevesebb szálas takarmány kerül környékünkön a pajtákba, a pótlást messzebbről, nehéz forintokért kell beszereznie a gazdáknak, még azoknak is, akik amúgy rendelkeznek termőfölddel. A széna és az alom beszerzésén túl vagyunk, zab is került a tárolókba. Kukorica, búza, árpa...még beszerzésre vár. Kecskéink szépen gyarapodnak, december-januárrra gondolkodom a szaporulatról. Annyira szépek, erősek a gidák, hogy talán nem kell kivárnom az éves korukat - jövő márciusra -

Mindig nagy örömömre szolgál, amikor vendégeink megosztják velem itt töltött kikapcsolódásuk emlékezetes történeteit, fotóit. Megpróbálok ezekből a jövőben egy új blokkot létrehozni, mert úgy gondolom, minden vendégkönyvbe bejegyzett szép sornál többet mondanak, hisz egy fotó nemcsak a pillanatnak szól:  az örökkévalóságnak és az emlékezésnek van megörökítve. A fotókat köszönöm, Lala, puszi Barbinak és Zójának is, és remélem, találkozunk még a Bodzásban:))