Egy csepp falusi élet

E karácsonyhoz kötődő népszokás még egyes helyeken élő, így kis falunkban is hagyománnyá váló paraszti misztériumjáték. Neve a bibliai Betlehem városából fakad, célja az ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek viselésével. Ezt a népszokást az egész Kárpát-medencében ismerik, középpontjában a pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a szent család látható. Szereplői az angyalok, pásztorok, akik eljátsszák a Jézus születéséről szóló történetet és átadják a háziaknak a jókívánságaikat. A háziak megvendégelik a betlehemezőket, étellel, itallal, az adventi készülődés finomságaival. A Bodzás Vendégház e kedves képekkel, az ünnepre való készülődéssel kíván minden kedves olvasójának, valamikori és leendő vendégének nagyon boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag Új évet!

Idén is a nagy sikert aratott gasztro-, illetve házi kozmetikum ajándékcsomagok lesznek a családi karácsonyfák alatt, és készülődvén a hétvégi karácsonyi vásárra, az utolsó simításokat végezzük a gyönyörűen faragott kekszmintázóinkon.: A különböző illatú (körömvirág, csipkebogyó, birsalmás, ásványi sós, olívás, narancs-szegfűszeges) Gannai kecsketejes herbaszappanokat celofánba csomagolom, dekor felirattal látom el, és raffiával kötözöm át. Remélem, tetszetősek...? Mindenkinek jó készülődést kívánok az ünnepekre:))

A búzadarából készült kenyér a könnyen emészthetők közé tartozik, főleg, ha nem használunk hozzá se élesztőt, se kovászt, ami a gyomor savasságát növelné. Az enyém így készült: 700 g búzadara 500 g langyos víz 1 tk. só 3 tk. méz 2 ek. olaj 3 tk. szódabikarbóna A darát előzőleg felöntöttem a vízzel, s hagytam, hogy a daraszemek megduzzadjanak. Sóztam, édesítettem, és hozzáadtam a többi összetevőt, majd alaposan átdolgoztam, átgyúrtam a tésztát. A gyúrással levegőt, s nem utolsósorban szeretetet dolgozunk a kenyérbe:)) 3 órát pihentettem. A sütőt előmelegítem 180 fokra, és belehelyezek egy vizes tálkát. A kenyeret ezután lisztezett fedeles cserépben sütöm másfél óráig, ebből az utolsó 20 perc fedő nélkül. Közben sós vízben kifőztem a velős csontot, a levet félretettem későbbre, hisz most elsősorban a csontra volt szükségünk. (Férjem csontból készült sótartót készült csinálni). A velőt nem túl szakavatott kézzel kiütöttem a csontokból, és szétterítettem az előzőleg gyengén m...