Az állatfarm tovább él
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv3u_nArfZpsYgoILwT96q0JuGBBEm7U3HO0SIEVYa8nK-FW0EZeFRbRj9dS13NFgqm1gOLreTvc-9Dp1x64bF_UaPnkCcTSld3PrGAZwUK48oxB2nw9uR3QB42cjVnVpw-7xp_sB6qXo/s320/%25C3%25A1llatkoll%25C3%25A1zs.jpg)
Előző bejegyzésemben a mulandóságról írtam, ami ennyi állat között, ha nem is mindennapos, de bizony előfordul. Ugyanígy az új életek születése is, ami a gazdasszony nagy-nagy öröme, a jövőbe vetett hite, gazdálkodásának értelme. Így váltakozik évszámra az örömök-bánatok sokasága, és ha az örömökből volt a több, akkor talán pozitív a mérlege az állattartásnak. Azért visszatérve a mulandóságra: idén is áldoztunk a természetnek - azaz a növekvő rókafiaknak - négy gyönyörűséges tyúkocskával. A rókát alig tudtuk a két puli mellett kizavarni az udvarból, annyira szüksége volt táplálékra a kis Vukoknak, hogy az anyjuk fittyet hányt a veszedelemre, az ösztön erősebb volt. Több rendbeli tollfelhő mutatta pusztítása útját. Cicák és csibék születtek az elmúlt időszakban, fotóm őket is megörökítette: