Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2012

Kipihenni a nyaralást...?

Kép
    „Még ki sem pakoltunk, de már mosok, vasalok, és valahogy ki kellene pihenni a nyaralást…” – sok családban hangzik el ez a mondat a nyaralás végén. Egy egyhetes tengerparti vakáció valóban csodálatos élmény, de az odáig vezető út sokszor kevésbé pihentető. Hónapokig tartó szervezés, szállásfoglalás, csomagolás, listaírás, majd a hosszú autóút az Adriáig, gyakran dugókkal és fárasztó utazással. Mire megérkezik a család, már mindenki alig várja, hogy végre… pihenhessen. Aztán egyszer csak vége a szabadságnak. Következik a hazautazás, a bőröndök kipakolása, a hegyekben álló szennyes, a mosás, a vasalás, és máris kezdődik újra a megszokott hétköznapi rohanás. Ráadásul sok munkahelyen szinte magától értetődőnek számít a külföldi nyaralás. Mintha ezt is „teljesíteni” kellene, hogy valóban sikeresnek és kipihentnek érezzük magunkat. Pedig a pihenés nem verseny, és nem attól lesz értékes, hogy hány száz kilométert utaztunk érte. Néha éppen a legegyszerűbb dolgok adják a legtöb...

Az állatfarm tovább él

Kép
Előző bejegyzésemben a mulandóságról írtam, ami ennyi állat között, ha nem is mindennapos, de bizony előfordul. Ugyanígy az új életek születése is, ami a gazdasszony nagy-nagy öröme, a jövőbe vetett hite, gazdálkodásának értelme. Így váltakozik évszámra az örömök-bánatok sokasága, és ha az örömökből volt a több, akkor talán pozitív a mérlege az állattartásnak. Azért visszatérve a mulandóságra: idén is áldoztunk a természetnek - azaz a növekvő rókafiaknak - négy gyönyörűséges tyúkocskával. A rókát alig tudtuk a két puli mellett kizavarni az udvarból, annyira szüksége volt táplálékra a kis Vukoknak, hogy az anyjuk fittyet hányt a veszedelemre, az ösztön erősebb volt. Több rendbeli tollfelhő mutatta pusztítása útját. Cicák és csibék születtek az elmúlt időszakban, fotóm őket is megörökítette:

Történések "Bodzafalván" állatfronton

Kép
Sok újdonság, történés volt házunk táján állataink körében, s megvártam, míg letisztul a kép, s élő híradást adhatok magunkról. Az elmúlt hetek legszomorúbb történése Tincső kecskénk halála. Itt hagyta három gyönyörű jerke gidáját Kecsketartó körökben - mint már írtam is -a nőstény gida nagy kincs, hisz belőlük lesz a jövendő utánpótlás, tejelő állomány. Viszont míg ez bekövetkezik - másfél év - a gidát tartani, nevelgetni kell. Állatorvosunk és saját meglátásunk is az, hogy éves kor előtt a nőstényt nem ildomos vemhesíteni, ennek túl nagy a kockázata, az anya és a szaporulat szempontjából is. Ezért úgy gondolom, hogy gidáinknak próbáljuk megadni az elkövetkező időszakban mind mozgásban, mind táplálkozásban azt a pluszt, amit a következő év várható szaporulatában kamatoztatni fogunk. Tincsőről és haláláról röviden: a hármas ellés nem túl gyakori, de nem is különleges. Nálunk még eddig csak szimpla illetve kettes ellései voltak. A kecsketőgy normális körülmények közt két gida ellátására...