Egy csepp falusi élet

Előző bejegyzésemben a mulandóságról írtam, ami ennyi állat között, ha nem is mindennapos, de bizony előfordul. Ugyanígy az új életek születése is, ami a gazdasszony nagy-nagy öröme, a jövőbe vetett hite, gazdálkodásának értelme. Így váltakozik évszámra az örömök-bánatok sokasága, és ha az örömökből volt a több, akkor talán pozitív a mérlege az állattartásnak. Azért visszatérve a mulandóságra: idén is áldoztunk a természetnek - azaz a növekvő rókafiaknak - négy gyönyörűséges tyúkocskával. A rókát alig tudtuk a két puli mellett kizavarni az udvarból, annyira szüksége volt táplálékra a kis Vukoknak, hogy az anyjuk fittyet hányt a veszedelemre, az ösztön erősebb volt. Több rendbeli tollfelhő mutatta pusztítása útját. Cicák és csibék születtek az elmúlt időszakban, fotóm őket is megörökítette:

Sok újdonság, történés volt házunk táján állataink körében, s megvártam, míg letisztul a kép, s élő híradást adhatok magunkról. Az elmúlt hetek legszomorúbb történése Tincső kecskénk halála. Itt hagyta három gyönyörű jerke gidáját Kecsketartó körökben - mint már írtam is -a nőstény gida nagy kincs, hisz belőlük lesz a jövendő utánpótlás, tejelő állomány. Viszont míg ez bekövetkezik - másfél év - a gidát tartani, nevelgetni kell. Állatorvosunk és saját meglátásunk is az, hogy éves kor előtt a nőstényt nem ildomos vemhesíteni, ennek túl nagy a kockázata, az anya és a szaporulat szempontjából is. Ezért úgy gondolom, hogy gidáinknak próbáljuk megadni az elkövetkező időszakban mind mozgásban, mind táplálkozásban azt a pluszt, amit a következő év várható szaporulatában kamatoztatni fogunk. Tincsőről és haláláról röviden: a hármas ellés nem túl gyakori, de nem is különleges. Nálunk még eddig csak szimpla illetve kettes ellései voltak. A kecsketőgy normális körülmények közt két gida ellátására...