Egy csepp falusi élet

Egykor a háztáji húsgalambtartásnak komoly hagyománya volt elsősorban természetesen a falvakban, tanyákon, ahol a portákon nem hiányoztak a galambdúcok, az udvarokon kialakított galambházak, és a melléképületek padlásain is  mindenhol tartottak galambokat. A vidék embere mindig is tudta, hogy a galambhús tápértéke magas, a belőle készült levesek gyógyerővel bírtak, betegek, lábadozók, gyermekágyasok legfontosabb táplálékai közt tartották számon. A 60-as- 70-es években  nagy mennyiségű galambhús került exportra az országból, elsősorban Olaszországba, Németországba, Svájcba, aztán ez az ágazat is kimúlt. Ma pedig nem tud az ország annyi húsgalambot termelni, amit el lehetne adni...Presztízs hús lett a galambból, itthon többnyire az ínyencek keresik, hisz az ára sem túl olcsó, 2500-3500,-Ft/kg körül mozog. Szerencsére idén tavasszal én is hozzájutottam barátaink tenyészetéből pár postagalambhoz, akik közül egy pár már nálam költött, idén épp az ötödik almot (2 fióka) neveli...

A november alulértékelt hónap. Egy köztes időszak. A langymeleg októberi kerti bőség már mögöttünk van,  az ünnepi izgalom, a karácsonyi készülődés, a decemberi finomságok ideje pedig még bőven előttünk. Szerencsére, őseink kitalálták  maguknak és nekünk novemberre a Márton-napot,  az egyre rövidülő napokat megszínezendő. Ez a hónap a  nyugalomé, az év utolsó, ünnepi hetei  előtt, ételeinkben az egyszerű gyökérzöldségek, a kiadós levesek és pörköltek ízei a dominánsak. Az egy kivétel, a liba-napi pecsenye! Tűz világol és melegít, sütőtök és gyömbértorta, forró gyógyfű tea, forralt bor illata leng a konyhákban, ez a zöldség tisztítás,a diótörés ideje, egy kis szünet, hogy rá tudjunk hangolódni a közeledő ünnepekre. És álljon itt a novemberi szürkeséget, nyirkosságot megszelídítő gyönyörű líra: G.Ferenczy Hanna : NOVEMBER Ne higgyetek a fénynek, a langyos déli szélnek, ne higgyetek, ti fák! Aludjatok el halkan, a párálló avarban félignyíl...

Aki  betéved Gannára , ebbe a bakonyaljai csöpp kis ékszerfaluba, többnyire elámul a hely szépségétől, egyszerűségétől, ahogy a közeli dombokról autóval, kerékpárral vagy gyalog becsordogálva  rápillant a nem is olyan távoli Somlóra,   a falu takaros házaira, virágos kertekre, gyümölcsösökre. Békét, nyugalmat és harmóniát áraszt az összkép. Bizonyára furcsa ez a zajos hétköznapok után, azonban bátran állíthatjuk, hogy nagyon könnyen meg lehet szokni, és aki a szívébe tudta zárni ezt a kedves falut, az tudja, hogy ide vissza kell jönni. E csöpp falu egyik vendégháza - a sok közül - a Bodzás, nem csillog, nem hivalkodik, nem trendi, nemes egyszerűség jellemzi, luxus helyett békét, felüdülést,  a "zöld wellness" különleges élményét, a természet gyógyító, regeneráló erejét kínálja. Erdők, patakcsobogás, virágos kert, szénaillatú legelők... a páratlanul friss levegő , a tiszta ivóvíz, a csillagos égbolt: már-már elfeledett kincseink itt mind-mind "kéznél" vannak,érezh...