Az ősz utolsó hónapja
A november alulértékelt hónap. Egy köztes időszak. A langymeleg októberi kerti bőség már mögöttünk van, az ünnepi izgalom, a karácsonyi készülődés, a decemberi finomságok ideje pedig még bőven előttünk. Szerencsére, őseink kitalálták maguknak és nekünk novemberre a Márton-napot, az egyre rövidülő napokat megszínezendő. Ez a hónap a nyugalomé, az év utolsó, ünnepi hetei előtt, ételeinkben az egyszerű gyökérzöldségek, a kiadós levesek és pörköltek ízei a dominánsak. Az egy kivétel, a liba-napi pecsenye!
Tűz világol és melegít, sütőtök és gyömbértorta, forró gyógyfű tea, forralt bor illata leng a konyhákban, ez a zöldség
tisztítás,a diótörés ideje, egy kis szünet, hogy rá tudjunk hangolódni a közeledő ünnepekre.
És álljon itt a novemberi szürkeséget, nyirkosságot megszelídítő gyönyörű líra:
NOVEMBER
Ne higgyetek a fénynek,
a langyos déli szélnek,
ne higgyetek, ti fák!
Aludjatok el halkan,
a párálló avarban
félignyílt ibolyák.
Rügyek, csak vissza, vissza!
az ég akármily tiszta,
most játszik álnokul.
Hiába zöld a pázsit,
Már a november jár itt,
S mire bealkonyul -
Köd gyűjt vámot a tájról,
s a tétovázó fákról
- mint szédült, vak szeszély-
leszaggat minden éket,
és szétdúl minden szépet
a novemberi éj.
SZép a vers.
VálaszTörlés