Egykor a háztáji
húsgalambtartásnak komoly hagyománya volt elsősorban természetesen a falvakban, tanyákon, ahol a portákon nem hiányoztak a galambdúcok, az udvarokon kialakított galambházak, és a melléképületek padlásain is mindenhol tartottak galambokat.
A vidék embere mindig is tudta, hogy a galambhús tápértéke magas, a belőle készült levesek gyógyerővel bírtak, betegek, lábadozók, gyermekágyasok legfontosabb táplálékai közt tartották számon.
A 60-as- 70-es években nagy mennyiségű galambhús került exportra az országból, elsősorban Olaszországba, Németországba, Svájcba, aztán ez az ágazat is kimúlt. Ma pedig nem tud az ország annyi húsgalambot termelni, amit el lehetne adni...Presztízs hús lett a galambból, itthon többnyire az ínyencek keresik, hisz az ára sem túl olcsó, 2500-3500,-Ft/kg körül mozog.
Szerencsére idén tavasszal én is hozzájutottam barátaink tenyészetéből pár postagalambhoz, akik közül egy pár már nálam költött, idén épp az ötödik almot (2 fióka) neveli közösen a tojó és a hím. És persze közben a szaporulatot csökkentendő, idén vágtunk is már, és isteni erőlevesek, esszencialevesek készültek a fiatal galambhúsból.
Ma pedig egy
gombás paradicsommártásos fogás került az asztalra a
levesben főtt galambhúsból, melyet még sütőben zsíron átpirítva tálaltam. Rendelhető fogás lesz a vendégeinknek is.
 |
| Zsíron pirult főtt galambhús gombás paradicsommártással, főtt tojással |
 |
| Az enyimek |
 |
| Napi röptéjükben nem győzünk gyönyörködni |
 |
| Galamdúc |
 |
| Galambodúk az eresz alatt | |
|
| | |
|
Megjegyzések
Megjegyzés küldése