2019. január 18., péntek

Januári bolyongások

Most, hogy enyhébbre fordult az idő "szétbombáztuk" a vendégház beépített konyhai frontját - nehogy már megálljon az idő télvíz idején nálunk :)) - konyhameszelés, vizesblokk takarítás, csőrendszer átpumpálás, és szellőztetés-szellőztetés folyamatosan, ahogy az idő és a vendégjárás engedi. Jókedvemben kicipeltem a szőnyegeket, foteleket az udvarra, és prakkerral jól átpüföltem őket, nem volt ez rossz testedzésnek sem.

Aztán az edzést folytattam Bugaccal egy jó kis séta keretében. Végigjártuk a legelőt, ahol a viharos szelek és az éjszakai vadak (őzek, szarvasok) által megrongálódott villanypásztort állítottuk helyre. Cuppogtunk a sárban, s közben próbáltam megtalálni Füge elhagyott kötőfékét. Lementem a Bittvához is, az itatóhelyükre, de nem találtam. Bugac nagyon élvezte a közös sétát, száguldozott köröttem, sokszor szinte szállt a levegőben örömében, majd ledermedve hallgatózott-fülelt valami zajra, ami számomra hallhatatlan volt. A szemei csillogtak, az egész lénye egy merő boldogság volt.
És jééé! Még piroslik a galagonya meg a csipke, fagy csípettem, összetöpörödve élénkítik pirosukkal a bokrokat: a madárvilág még nem pusztította el a termést teljesen!

Később a konyhai teendőim közepette hallgattam az ablakomban a cinkecsőrök kopogását az etetőnél, amit ma különös jókedvvel, csapatostul kerestek fel. Voltak köztük egész termetesek, élénksárgák, de apró, fakó színűek is. Bátrabbak és félénkebbek is. A bátrabbak még az ablakon is bekukucskáltak érdeklődve, a félénkek inkább elreppentek egy-egy magocskával a csőrükben.

Ugye-ugye, még ez a borongós, szeles, havas-esős január is milyen szép tud lenni!




2019. január 9., szerda

Téli képek

Látkép a konyhámból I.

Látkép a konyhámból II.

Vendégházunk este

Libák, récék a hóban

Bugac


A legelő

A domb mögött a Bittva

Kutyasétáltatás télen

Füge

Füge II.

2018. december 20., csütörtök

Karácsony előtti minden-napok

Szeretném átélni az áhítatot. Zilahy Ágnestől úgy tudom, a gazdaasszonynak ilyentájt a sütemény készítéstől fájt a feje, ez volt az ünnepi készülődés veleje, itt volt a legtöbb tennivaló - konyhai szinten, s bár a napok előrehaladtával a a dolgok sokszorozódtak, azért az asszony mércéje mégis a sütemények derékhada volt. Nos, ezt a családunkban az évtizedek alatt magam is így vettem észre, sütöttek  az anyáink, mamáink, hétszámra. (Legyen kínálónak az épp valamiért betérőnek,  küldjünk a szomszéd rászorulónak, óvodának, iskolának rendezvényre, gyereknek suliba, szóval a süti kell.)
Aztán persze jött az egészséges életmód, a kevesebb cukrot, kevesebb lisztet trend, ami a mai nap már ott tart, hogy zéró, satu...semmi...mert véged van...meghalsz...2-es típusú cukorbaj, stb.
És a tánti reszket...vagy mégsem(?), itt a karácsony, sütni kell. A trend még tartja magát, de már ott van mögötte a ...mi is? Tegyük- ne tegyük, csináljuk-e, kell-e ez még?
Én azt látom, ha kínálom a mézest, mindenki elveszi, az étlapon hiányolja, ha nincs desszert, nem baj, ha nem dizájnos, trendi, de süti az kell! Punktum!
Van már módszer glutén és laktózmentes sütikre is - így ünnepek táján, ha már ez a kérdés felmerül.
Szerencsére a Bodzás Vendégház repertoárját lehet alakítani ez irányba is, mert a nyáron eltett gyümölcsökből kalóriamentesen is előállítunk nassolni valókat, ha a szükség úgy kívánja.
Nos, most épp a hagyományos mézes hűl...a napokban egyszerű dekorációt kapnak a sütik, amik egyrészt ajándékkísérők lesznek, de asztali kínálóként is szerepet kapnak.
A többi kép nappali fotó házunk tájáról karácsony előttről: ilyen a vidék 2018 télvíz idején, Karácsony előtt:













2018. december 8., szombat

Halmájkrém

Nincs reprezentatív felmérésem halfogyasztásunkról, pláne nincs a halbelsőségről. Eddig magam is úgy gondolkodtam egy hal felbontásakor, hogy ami kijön belőle, azt mennyire fogják imádni a cicák, és ez nem csak gondolat, hanem valós tapasztalat is volt. Sziszegve-sisteregve, egymáson átgázolva szokták szó szerint felfalni a halbelsőséget, közelharcot vívva a legfinomabb koncokért. Szóval ők egész biztosan tudják, hogy ez jó nekik, és ezért még küzdelmet is vállalnak a többi miákolóval.
Az embernek úgy vélem már szüksége van arra, hogy tudományos magyarázatokat kapjon arról, hogy miért érdemes neki elfogyasztani például a halmájat. Ha nincs erről alaposan meggyőzve, akkor eszébe sincs ezt a finomságot megenni - hozzáteszem, ma már.
Nos, a mai napig én is így voltam ezzel. Tegnap épp pisztráng beszerző körúton voltunk az ünnepek közeledtére tekintettel, így megindult a nyálelválasztásom egy kis füstölt pisztrángra, ami nem elérhetetlen vágyálom, hisz a füstölőnk és a füstöt képező anyagunk (gyümölcsfaforgács) rendelkezésre áll, "mindössze" a halat kellett beszereznünk hozzá, ami Sárosfőn adva van ilyentájt.
Nosza összeszedtük halszerető barátainkat egy kis téli autós túrára, így a füstölni való is beszerzésre került íziben!
Így fordulhatott elő, hogy a kb. 20 db pisztráng kibelezésekor a májat most félretéve magunknak, összejött egy maréknyi mennyiség ahhoz, hogy egy kevéske krémet előállítsak belőle.
Amire szükségem volt még ehhez:

- aprított hagyma
- olaj
- fokhagyma (1 gerezd ehhez a mennyiséghez)
- csipet bors, só
- citromlé

A krém nagyon egyszerűen állt elő: az olajon megfonnyasztottam a hagymát, fokhagymát, hozzákevertem a halmájat, pár percig együtt dinszteltem őket, alaposan átforgatva, hogy mindenütt átsüljön. Legvégül sóztam-borsoztam, és a tűzről levéve, lehűtött állapotban krémessé tettem a botmixerrel. Pár csepp citromlét kevertem hozzá, és már kentem is a kenyérkére.
A halmájnak nem volt halíze, ha valakit ez tartana távol az elkészítésétől. Az hogy mennyi omega ezt meg azt tartalmaz és az mennyire fontos a szervezetünknek mindenki gyűjtse ki a netről, ha erre van szüksége.
Én azt javaslom, hogy bátran álljunk neki eddig ismeretlen ízek előállításának is, meglepődhetünk derekasan, hogy eddig mennyi finomságot hagytunk ki az étrendünkből.

2018. november 27., kedd

Búcsú a kerttől

Legalább is az idei évre biztosan. Az elmúlt napokban szétszedtem a veteményest körülölelő dróthálókat, összegyűjtöttem a kitámasztó karókat felszedtem minden zöldséget - a karalábén és a sóskán kívül - ami még nyúleledelként hasznosítható volt. A várható fagyra tekintettel leeresztettem az öntözővizet, összegereblyéztem az avart.

Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.



Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyósokat fogjuk fejleszteni, és ültetünk néhány gyümölcsfát még a meggyek mellé.
Mindenesetre érdekes módon, néhány zöldségem nem bánta a szorgos kezek hiányát: a sárgarépa és a cékla soha nem látott méretűre nőttek - na jó, a céklát még időben átpalántáztuk új ágyásokba, így kétökölnyi darabokat húzkodtam fel a földből. A tavaly téli alapos betrágyázás azért meghozta a gyümölcsét.
Itt például egy utolsó a paprikák közül:

Nehézség a kertművelésünkben, hogy a telek laza talajú, még mindig sok benne a kiálló gyökér, s méreténél fogva nagyobb géppel nehezen megközelíthető. A telek egyik oldalán egy sűrű nyáras, a másikon pedig háromméteres "szakadék" a Bittvához...A kézzel csákányozáshoz segéderőt pedig nemigen találni.

Mondjuk málnát még az elmúlt héten is csipegettem a bokraimról, már ugyan savanyúak voltak a szemek, mégis oly jó volt "begyűjteni" őket.

Végül is nem volt hiábavaló az idei kertészkedés sem: a kompótok, lekvárok sorakoznak a kamrapolcon, a fagyasztóban pedig még lesz sóska, spenót, zöldbab és szárazbab is a téli elemózsiákhoz. Mostanában kezd elfogyni a kerti vöröshagymám, van még pár levesre - és vadasra való sárgarépám, s a cékla talán egész télen kitart.
A karalábé maradékát még bent hagytam a földben, a leveleiből még egy darabig etetem a nyuszikat.

 

És nézzétek, az egész Édenkertem egy csodás  tyúkhúr-erdő, fantasztikus téli vitaminnal ellátva a madársereget! Mi is ehetnénk belőle, nem is értem, miért nem vonult még be a konyhámba a tyúkhúr-saláta?





2018. november 14., szerda

A fény tápértéke

Hetek óta tart a csodás őszi időjárás, a délutánra 20 fok fölé emelkedő hőmérséklet szinte nyárias, s bár a korai sötétedés elég erős lehűlést is hoz, azért ez igen-igen jót tud tenni a kedélyünknek.
A poszt apropója egy nemrég olvasott cikk a Peak oldaláról, ami a fényt, mint tápanyagot boncolgatja - na jó, ne hegyezzük ám ki a témát a fényevésre, meg egyéb - szerintem - ökörségre.
Azt írja, a biológiánk a Nap, a Hold és az évszakok ciklusai szerint alakult ki, ezért mindannyiunkban ketyeg egy belső óra, amely a fizikai, mentális életünkre, viselkedésünkre hatással van. A növényeket, az állatokat és a Föld élő szervezeteit elsősorban ezek a fényviszonyok irányítják.
Ennek egyik igen pozitív jele, hogy napsütötte nyári, tavaszi napokon az emberek sokkal optimistábbak, jobban érzik magukat, egymással segítőkészebbek, míg a sötét, komor napok szezonális érzelmi zavarokat okoznak szinte mindenkinél.
Az otthoni elektromos világítás nem tudja kiváltani a természetes, napfény okozta jó közérzetet. Régen az emberek a tüzet használták fényforrásként, a meleg sárga, piros fénynek ez természetes formája. A világ és benne az ember tevékenysége azonban nagyot fordult, feltaláltuk az elektromosságot, és ezzel meghosszabbítottuk a "nappalokat", azonban ki tudja, hogy többek között ezzel is nem járultunk-e hozzá az emberek egyre több mentális problémájához?
Mindenesetre, aki a hosszú őszi-téli estéken inkább a kályha vagy a kandalló tüzének (és melegének) fényénél akarja meghosszabbítani a nappalokat, kis öreg vendégházunkban megteheti.
Gyertek a Bakonyba, sétáljatok, túrázzatok egy jót, akár négylábú kedvenceitekkel is, s utána hallgassátok a fahasábok ropogását a kandallóban. A jó közérzet biztosítva lesz:))
Komorkodni ráérünk majd akkor, ha végérvényesen megérkezik a tél.

2018. november 11., vasárnap

Őszi lovasélet

Ebben a gyönyörű aranyló novemberben "hadra" van fogva Füge és Maláta is. Az időjárás nagyon is csábít a lóháton erdőjárásra, poroszkálásra-vágtára a bakonyi dombokon, sárgálló erdőkben.
S addig, amíg a lovak jó kezekben vannak, mi a szabadidőnkben új munkálatokba fogtunk a vendégház körül, de erről majd kicsit később írok bővebben.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails