Legalább is az idei évre biztosan. Az elmúlt napokban szétszedtem a veteményest körülölelő dróthálókat, összegyűjtöttem a kitámasztó karókat felszedtem minden zöldséget - a karalábén és a sóskán kívül - ami még nyúleledelként hasznosítható volt. A várható fagyra tekintettel leeresztettem az öntözővizet, összegereblyéztem az avart.
Mivel az epret a legutolsó fűkaszáláskor sikerült az emberünknek kikarosoznia, a maradék friss hajtásokat felszedtem és balkonládába átültettem, hátha megússzák a telet valahogy, és tavasszal újrapróbálkozhatunk.
Málnát, ribizlit, jostát megmetszettem, a málnából tőosztással ültettem új növénykéket is.
Nos, az idén mindenesetre megfogalmazódott, hogy jövőre talán nem lesz veteményes, annyira kevés idő jutott rá. Márpedig a kertnél az idő fontos kérdés, számtalan dolgot - rovarirtás, átpalántázás, gazolás, kapálás -csak pontosan akkor és jól kell elvégezni, hogy a termés örömünkre szolgáljon és ne csak a deficitet termeljük. Elképzelhető, hogy jövőre a bogyósokat fogjuk fejleszteni, és ültetünk néhány gyümölcsfát még a meggyek mellé.
Mindenesetre érdekes módon, néhány zöldségem nem bánta a szorgos kezek hiányát: a sárgarépa és a cékla soha nem látott méretűre nőttek - na jó, a céklát még időben átpalántáztuk új ágyásokba, így kétökölnyi darabokat húzkodtam fel a földből. A tavaly téli alapos betrágyázás azért meghozta a gyümölcsét.
Itt például egy utolsó a paprikák közül:
Nehézség a kertművelésünkben, hogy a telek laza talajú, még mindig sok benne a kiálló gyökér, s méreténél fogva nagyobb géppel nehezen megközelíthető. A telek egyik oldalán egy sűrű nyáras, a másikon pedig háromméteres "szakadék" a Bittvához...A kézzel csákányozáshoz segéderőt pedig nemigen találni.
Mondjuk málnát még az elmúlt héten is csipegettem a bokraimról, már ugyan savanyúak voltak a szemek, mégis oly jó volt "begyűjteni" őket.
Végül is nem volt hiábavaló az idei kertészkedés sem: a kompótok, lekvárok sorakoznak a kamrapolcon, a fagyasztóban pedig még lesz sóska, spenót, zöldbab és szárazbab is a téli elemózsiákhoz. Mostanában kezd elfogyni a kerti vöröshagymám, van még pár levesre - és vadasra való sárgarépám, s a cékla talán egész télen kitart.
A karalábé maradékát még bent hagytam a földben, a leveleiből még egy darabig etetem a nyuszikat.
És nézzétek, az egész Édenkertem egy csodás tyúkhúr-erdő, fantasztikus téli vitaminnal ellátva a madársereget! Mi is ehetnénk belőle, nem is értem, miért nem vonult még be a konyhámba a tyúkhúr-saláta?
