Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2013

Káposzta-hadművelet

Kép
Ha még nem írtam volna, akkor most írom :)), hogy az utcánk egy jó háromméteres lejtéssel bír, és mi épp a "domb tetején" lakunk, a Bodzás (a vendégházunk) és az utca többi háza kissé alattunk van. Így szép rálátásunk van a szomszédainkra, pláne, hogy a házunk körpanorámás, széle-hossza üvegablak. - Tényleg pazar a kilátás.
No. Már jó ideje vágyakozva tekintettem le harmadik szomszédunk csodakertjére, amiben még most is piroslanak az almák, és zöldellnek a káposztafélék. Igaz, már elnyíltan, felmagzottan vagy épp be se borultak a káposztalevelek. Azon vágyakoztam, hogy milyen jó falatok lennének ezek a nyuszijaimnak, akiket köztudottan bio módon nevelek, azaz csak mageleséget, szénát, lucernát, répaféléket, háztartási zöldhulladékot esznek, és ha tehetem, megszedem nekik még most is a fűféléket..
Túl sokat azért nem gondolkodtam azon, hogy megkérdezzem szomszédasszonyt, mik a tervei a káposztával. Mivel tudtam, hogy ők is csak ketten vannak, a gyerekek kirepültek, állatokat …

Kökény csatni

Kép
Elérkezett az idő, végre, hogy leszedjem és feldolgozzam az idei év első kökénytermését. Mindig mély levegőt kell vennem hozzá - csakúgy, mint a csipkebogyóhoz -, hisz ennek  a szüretelése is megannyi karcolással, szúrással, vérnyommal jár, szóval nem  kellemes, és ugyebár a feldolgozása -magtalanítása se leányálom. Az eredmény azonban kárpótol mindenért. Hetek óta kóstolgatom már a környezetünkben lévő kökénybokrok termését, és most találtam már olyannyira édeskésnek, hogy leszedésre kárhoztattam. A dér és a fagy kissé elvett fanyar ízéből, s kezd édeskésen-fanyar (nincs rá jobb szavam) lenni.
Idén nem lekvárt készültem csinálni belőle, mert lekvárból Dunát lehet rekeszteni nálunk, és se én, se Fefe nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók,  inkább csak vendégeink reggelijéhez, valamint palacsintákhoz, gombócokhoz használjuk e finom édességeket . Húsokhoz viszont nagyon szeretem a zöldséges-gyümölcsös szószokat, ezért e csodás tél eleji vadon termő gyümölcsből most csatnit készítettem. A c…

Kalandtúra sötétben

Épp előző nap futottunk össze lovaink volt bértartójával, aki már messziről azzal fogadott minket: hogy- hogy nem volt még az idén lószökés? Nagy mellénnyel meséltük, hogy biz'a az idén résen voltunk,  többször váltottunk legelőt, és a villanypásztort is sokkal gyakrabban ellenőriztük, blablabla.
Én ugyan már mondtam az embernek, hogy át kéne vinni őket a szomszéd üres telekre, mert ott van még némi rágnivaló. Persze a mi legelőnkön is vannak buja zöldek, azonban valamiért azokat a növényeket-fűféléket Malátáék nem kedvelik. Ebből kifolyólag le is trágyázzák rendesen. Aztán a ló onnan már nem fog enni, ahová odakulázott. Így van ez rendjén. Azt is megfigyeltem, hogy tele a legelő zsenge tyúkhúrral, azt se szeretik a lovak. Valószínűleg nem véletlen a növény elnevezése, mivel a tyúkok meg tarajba kapnak érte.
Szó mi szó, esteledvén nekikészülődtem a lovak abrakadagjának kimérésére, és indultam füttyenteni a lovaknak...ám füttyöghettem, hívogathattam őket nevükön, se nem láttam, se …

Köszönöm Neked, Ősz...

Kép
...hogy az idén szépen, méltósággal jöttél, sok-sok gyönyörűséggel örvendeztettél meg, nem voltál szélsőséges, hanem csupa béke és derű, még a múlandóságban is. Úgy, ahogy azt elvárjuk Tőled. Szépségesen ápolgattad lelkemet, és hagytál időt felkészülni a télre, a hideg napokra. Úgy gondolom, amit tehettem, megtettem. Állataim, növényeim - és jómagunk is készen állunk a következő évszakra, lelkileg és remélem, erőnlétileg is:))
Azt mondják, igen kemény tél várható, főleg januárra-februárra. Ha télen tél van, az persze nem meglepő, azért esedezek, hogy ha tényleg lesz nagy-nagy hideg, minél előbb elmúljon és várhassuk a következő kikeletet:))
Ámen.
Valószínűleg utolsó híradás képekben a csodálatos őszről, és a még ma is színpompás virágokról házunk tájáról:






Langalló reggelire

Kép
Általában nem ajánlom ki vendégeimnek a langallót reggelire, inkább olyankor veszem elő, ha például kisgyerekes család érdeklődik vacsora után, hisz a langalló a gyerekek körében legalább olyan népszerű, mint például a pizza. (Arról ne is beszéljünk most, hogy különbözik-e a kettő tésztája:))
Azonban nem így volt ez régen, hiszen a szakajtóban hagyott kenyértésztából másnap az asszonyok épphogy reggelit sütöttek, s mikor a gyerekek felkeltek, már kész is volt az illatos langalló, amit a szegényebbek fokhagymával dörzsöltek be, esetleg tejföllel is meglocsolták, gazdagabb családoknál még sült szalonna is került a tetejére.
Ezt a tésztát ilyenkor átdagasztás után kinyújtják, kikent sütőlemezre teszik, villával megszurkálják, vizes ecsettel átkenik a tetejét, és előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütik.

Az én konyhámban most önálló fogásként, gazdagon megpakolva készült ez az ősi ínyencség, amely tulajdonképpen a világ minden táján megtalálható, és különféle neveken a nemzetköz…

Pajta galéria a Bodzásban

Kép
A csodás ősz serkentett minket arra, hogy a vendégház végében lévő pajtát kitakarítsuk, az építési anyagokat elszállítsuk, és a régi műhelyrészből is sok-sok kacat megtalálta végre a helyét, hol a kukában, hol a fémkereskedőnél, hol pedig a jobb sorsára várva, de már a saját lakhelyünk területén.
Az így felszabadult helyet a későbbiekben esetleg kutyakennellé alakítjuk, hisz rengeteg a kutyás vendégünk, bár zömmel lakás-kutyák érkeznek hozzánk, akik otthon is a gazdikkal élnek egy fedél alatt. Addig is amíg ez az elképzelés megvalósul - ha megvalósul - helyet találtam egy csomó képnek, amik innen-onnan kerültek hozzánk- de főleg a sógorom külföldi  kincsvadászatainak gyűjteménye.
Aztán van itt helyi "non-figuratív" alkotónak is műve, és tavasszal, ha már jó idő lesz, kiteszem ide anyukám goblenjeinek azon darabjait, amik már nem fértek el a Bodzásban és nálunk. Szóval egy minigalériát fogok kialakítani, ha nem lesz esetleg kennelünk.




Haltöpörtyű

Kép
Újabb nagy kedvenc lesz ez a haltöpörtyű!
Amint említettem, gyakori vendég nálunk a közeli Széki-tóból horgászott ponty, és keszegfélék, nemrég épp süllőt mutattam be, de volt már a receptjeim között az apróhalból készült marinált hal és házi olajos hal is, amit meglepően sokan tekintettek meg:))
A pontyvásárlás nem mindig rizikó nélküli, hisz gyakori kifogás a tóíz, azaz iszapíz, ami eléggé lelohasztja a halat még csak épp megkedvelni szándékozót. Azonban, ha megfelelő forrást tudunk felfedezni, akkor a halételek sokaságát tudjuk belőle elkészíteni.
Sokat töprengtem azon is, hogy mely súlyméret a legideálisabb a pontyból, de úgy gondolom, ez is az elkészítendő ételtől függ. Például rántani a karcsúbb pontyokat szeretem, a 1,5 - 2 kg-sokat. Halászlébe kiváló a nagyobb, zsírosabb hal is, nem beszélve arról, hogy egy 3-4 kg-os pontynak alig van aprószálkája, szinte csupa csont.
És valószínűleg a haltöpörtyűnek sem árt a vaskosabb hal, bár a mostani első kísérletünk egy zsenge pontyból k…

Benéz az ősz az ablakon...

Kép
Ezt a csodát látom a konyhaablakomból...Egyszerűen hihetetlen, milyen szépséges-aranylón tud tündökölni ez a fa a lombhullás előtt!
Apropó. Nem tudja valaki, milyen fa lehet ez?



És végre találtam egy olyan őszi verset, amitől nem borongok, kedves, mondhatni vidám, amilyen most épp ez a csodás ősz:))

Gyulai Pál
Őszi délután Oh mi kedves őszi napfény! Jőj a kertbe, jőj velem Kies ősszel, délutánként A sétát úgy kedvelem. Halld a hulló lomb sohajját, Bús és mégis oly szelíd, Nézd a napfény ragyogását, Bágyadt, mégis melegít. Halványul a kert viránya, Mégis benne mennyi zöld; Nyílik még egy-két virága, S mily mosolygó arcot ölt. Nem halljuk már a pacsirtát, Mégis cseng-bong még a lég; Meglebbenti a köd fátylát, Mégis tiszta kék az ég. Látszik, hallik az enyészet, Mégis itt-ott mennyi báj! Álmodozik a természet, S elálmodja, ami fáj. Ülj le, kedves, itt az aljban, Hadd mélázzunk egy kicsit, Ahol vígan szedtük hajdan A tavasz virágait. Elhanyatlik ifjúságunk, Itt van őszünk nem soká, Bár ne…

Cicáknak nem túl jó hír...

Kép
...de ebben a csodálatos jó időben még mindig öntözzük a muskátlikat...így azok a kedvenc helyeik, amiket már napfürdőzésre elfoglaltak maguknak, bizony még naponta vizet kapnak, miáltal a macsekokat üldözésre kényszerítjük kedvenc pihenőhelyükről...




Padlás kincsek

Kép
Gyűjtői, felújítói, és szenvedélyes keresői vagyunk régi, kopott padlás kincseknek. Ha használhatóra lelünk, azonnal megindul a fantáziánk, és a már megunt, pókhálós, feledésre ítélt lomból megpróbálunk használhatót teremteni.
Most két ládika a kincsünk, aminek felújítási folyamatát képeken láthatjátok.






Fontos szempont volt, hogy a ládika tetején lévő feliratot nehogy lemossuk-lecsiszoljuk a takarítás folyamán. A fémrészeket, zsanérokat is épp csak a rozsdától takarítottam le, a patináját meghagytam.






Az így elkészült ládikák egyike vendégházunkba került, és egyelőre a rádió talapzatát szolgálja, míg a másik (a feliratos) szappan és fatojás portékáink bemutatóhelye.




Kukorica prósza

Kép
Ősi eledel, a már letelepedett, földműveléssel foglalkozó emberek tápdús étke volt, régen végtelenül egyszerűen (kukoricaliszt vagy dara + víz vagy tej), ma már mondhatni, ahány ház, annyi szokás.
Nálam így készült:

20 dkg kukoricadarát felöntöttem kétszeres mennyiségű tejjel és 2 órát állni hagytam, hogy a daraszemek megduzzadjanak.
Sót, és egy evőkanál cukrot, vaníliás cukrot kevertem bele és lassú tűzön főzni kezdtem. Tettem alá platnit is, hogy ne égjen le, és sűrűn kell kevergetni is ugyanezért.
Így is kb. 20 perc, mire a dara megpuhul. Pici vajjal lazítottam az állagán, és belekevertem 2 egész tojást.
Átöntöttem jénaiba és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem. (Kb. negyed óra)

2 dl tejfölt kikevertem őrölt fahéjjal és a prószát megkentem vele, pár percre visszadugtam a sütőbe.

Kihűlés után a legnagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrtam és idei savanykás meggylekvárral tálaltam.


Kiskutya született...

Kép
Nálunk ugyan nem először, és bizonyára nem is utoljára. A bejegyzést azoknak szánom, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kiskutyát fogadjanak be otthonukba.
Ha számolunk vele, akkor nem meglepetés. Nálunk Bogi esetében sem volt az, hisz szemtanúi voltunk 2 hónapja a tüzelésének és a birtokunkon megjelenő kutyusnak , akit  csak "Gaz csábítónak" neveztünk. Morzsi - akkor még élt , de már nagyon öreg volt - nem vett tudomást a betolakodóról és hagyta "érvényesülni".
Ennek a románcnak gyümölcse a mostani kiskutyánk:

Persze, a szőre-bundája pulira hajaz, de a farokállása és a némileg hosszabbnak tűnő lábformája a Gaz csábítóra utal. Mindenképpen el kell telnie némi időnek, míg a formáját kiforrja.
Imádnivaló, tüneményes. Hangját hallatja, ha kell, ha nem. Már kinyilvánítja örömét, ha reggel meglát az ajtóban. Hívásomra még játékosan igennel és nemmel is válaszol, nem döntötte el, hogy ez jó -e neki. Bogi már nemigen akarja szoptatni, sokszor elfordul tőle, ha a lába kö…