Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Benéz az ősz az ablakon...

Ezt a csodát látom a konyhaablakomból...Egyszerűen hihetetlen, milyen szépséges-aranylón tud tündökölni ez a fa a lombhullás előtt!
Apropó. Nem tudja valaki, milyen fa lehet ez?



És végre találtam egy olyan őszi verset, amitől nem borongok, kedves, mondhatni vidám, amilyen most épp ez a csodás ősz:))

Gyulai Pál
Őszi délután
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
1865




Megjegyzések

  1. Szépek ezek ketten a vers és a fa. Közelíts rá, nehezen látom a fát.

    VálaszTörlés
  2. a ginkgo bilobának van ilyen aranyszíne...
    ilyen a levele?
    http://xn--gygytea-m0a.com/files/betegseg/ginkgo%20biloba.jpg

    ősszel:
    http://img1.liveinternet.ru/images/attach/c/5/88/908/88908485_6240fbbb99cf.jpg

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, nincs olyan szerencsém, hogy ilyen csodafa legyen a házam előtt:))
      A levele nem ilyen, mint a fentebbi linken küldted - és amit köszönök:))
      Az őszi fás kép nagyon hajaz rá, de ez biztos nem gingko.

      Törlés
  3. Csodaszép a vers!

    Mégis itt-ott mennyi báj!
    Álmodozik a természet,
    S elálmodja, ami fáj.

    Sziszi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"