Süllő egészben
Gyönyörű süllő akadt horgára falubeli horgászunknak, akitől szívesen átvesszük a zsákmányt máskor is, többnyire pontyokat, néha keszeget is.
Süllő még soha nem fordult elő a konyhámban, azonban mindenképpen egészben és paprikásan akartuk elkészíteni.
A süllők nagyobb példányait nevezik fogasnak, ami a magyar konyha nevezetes étele, legfőképpen a Balatonnál népszerű. Kedveli a nem túl gyors folyószakaszokat, a jó oxigén ellátottságú vizeket, kerüli viszont az üledékes, elmocsarasodó területeket, mivel az iszap a kopoltyúi közé kerülve a hal pusztulását okozhatja. (Ezeket az okosságokat a Wikipédiából tanultam:))
A halat lepikkelyeztük Fefével, aki átvette e nemes hal feldolgozásának ceremóniáját. Én csak a kukta szerepét kaptam, s enyém maradt a romok eltakarítása is a főzés végén:)))
Nagy szerencsénk, hogy van udvarunk, ahol az ilyen piszkos munkákat el tudjuk végezni, és nem a konyhában röpködnek a pikkelyek, és igazából már csak a megmosott, tiszta, sütésre előkészített hal kerül be a konyhába.
A pulton Fefe nekiállt a hal beirdalásának, hogy az apróbb szálkákat elvágjuk benne:
Só, bors, paprikás liszt keverékébe forgattuk, a belsejét is jól átdörzsöltük a fűszerekkel. A szájába egy meghámozott krumplidarabot raktunk, hogy sütés után is szépen nyitva maradjon a szája:
Ééééésss....Nem fogjátok elhinni, de a végeredményről egyszerűen nem készült fotó:((
Úgy megettük, hogy eszünkbe se jutott fényképezni.
Az még a történethez tartozik, hogy hagyományos krumplipüré készült a csodás fogáshoz és fejessalátával ettük.
Kárpótlásul találtam Nektek egy gyönyörű képet egy máshol elkészült fogasról, csak hogy a képfolyam ne szakadjon meg a nyers paprikás hallal:
Süllő még soha nem fordult elő a konyhámban, azonban mindenképpen egészben és paprikásan akartuk elkészíteni.
A süllők nagyobb példányait nevezik fogasnak, ami a magyar konyha nevezetes étele, legfőképpen a Balatonnál népszerű. Kedveli a nem túl gyors folyószakaszokat, a jó oxigén ellátottságú vizeket, kerüli viszont az üledékes, elmocsarasodó területeket, mivel az iszap a kopoltyúi közé kerülve a hal pusztulását okozhatja. (Ezeket az okosságokat a Wikipédiából tanultam:))
A halat lepikkelyeztük Fefével, aki átvette e nemes hal feldolgozásának ceremóniáját. Én csak a kukta szerepét kaptam, s enyém maradt a romok eltakarítása is a főzés végén:)))
Nagy szerencsénk, hogy van udvarunk, ahol az ilyen piszkos munkákat el tudjuk végezni, és nem a konyhában röpködnek a pikkelyek, és igazából már csak a megmosott, tiszta, sütésre előkészített hal kerül be a konyhába.
A pulton Fefe nekiállt a hal beirdalásának, hogy az apróbb szálkákat elvágjuk benne:
Só, bors, paprikás liszt keverékébe forgattuk, a belsejét is jól átdörzsöltük a fűszerekkel. A szájába egy meghámozott krumplidarabot raktunk, hogy sütés után is szépen nyitva maradjon a szája:
Ééééésss....Nem fogjátok elhinni, de a végeredményről egyszerűen nem készült fotó:((
Úgy megettük, hogy eszünkbe se jutott fényképezni.
Az még a történethez tartozik, hogy hagyományos krumplipüré készült a csodás fogáshoz és fejessalátával ettük.
Kárpótlásul találtam Nektek egy gyönyörű képet egy máshol elkészült fogasról, csak hogy a képfolyam ne szakadjon meg a nyers paprikás hallal:
Kép innen |
Nagyon szeretem a halat, akárhogy. Üdvözlöm Ferit.
VálaszTörlésKöszi, Anikó, átadtam:))
TörlésSzia, olvasom a cikkedet, és irigykedem. Én karácsonykor nagyon elrontottam a süllőt, mert túl sok rozmaringot tömtem bele !
VálaszTörlésElsőre ezért is választottunk egyszerű receptet: sóval, borssal, citrommal, paprikával még semmit sem rontottam el. A rozmaring nagyon erős fűszer, csak minimálisat szabad belőle használni...Én például halhoz nem is használnám...Kacsa, liba, bárány, nyúl: főleg ezen húsok fűszere...
Törlés