Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Süllő egészben

Gyönyörű süllő akadt horgára falubeli horgászunknak, akitől szívesen átvesszük a zsákmányt máskor is, többnyire pontyokat, néha keszeget is.
Süllő még soha nem fordult elő a konyhámban, azonban mindenképpen egészben és paprikásan akartuk elkészíteni.
A süllők nagyobb példányait nevezik fogasnak, ami a magyar konyha nevezetes étele, legfőképpen a Balatonnál népszerű. Kedveli a nem túl gyors folyószakaszokat, a jó oxigén ellátottságú vizeket, kerüli viszont az üledékes, elmocsarasodó területeket, mivel az iszap a kopoltyúi közé kerülve a hal pusztulását okozhatja. (Ezeket az okosságokat a Wikipédiából tanultam:))
A halat lepikkelyeztük Fefével, aki átvette e nemes hal feldolgozásának ceremóniáját. Én csak a kukta szerepét kaptam, s enyém maradt a romok eltakarítása is a főzés végén:)))
Nagy szerencsénk, hogy van udvarunk, ahol az ilyen piszkos munkákat el tudjuk végezni, és nem a konyhában röpködnek a pikkelyek, és igazából már csak a megmosott, tiszta, sütésre előkészített hal kerül be a konyhába.
A pulton Fefe nekiállt a hal beirdalásának, hogy az apróbb szálkákat elvágjuk benne:

Só, bors, paprikás liszt keverékébe forgattuk, a belsejét is jól átdörzsöltük a fűszerekkel. A szájába egy meghámozott krumplidarabot raktunk, hogy sütés után is szépen nyitva maradjon a szája:





Ééééésss....Nem fogjátok elhinni, de a végeredményről egyszerűen nem készült fotó:((
Úgy megettük, hogy eszünkbe se jutott fényképezni.
Az még a történethez tartozik, hogy hagyományos krumplipüré készült a csodás fogáshoz és fejessalátával ettük.
Kárpótlásul találtam Nektek egy gyönyörű képet egy máshol elkészült fogasról, csak hogy a képfolyam ne szakadjon meg a nyers paprikás hallal:

Kép innen



Megjegyzések

  1. Nagyon szeretem a halat, akárhogy. Üdvözlöm Ferit.

    VálaszTörlés
  2. Szia, olvasom a cikkedet, és irigykedem. Én karácsonykor nagyon elrontottam a süllőt, mert túl sok rozmaringot tömtem bele !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elsőre ezért is választottunk egyszerű receptet: sóval, borssal, citrommal, paprikával még semmit sem rontottam el. A rozmaring nagyon erős fűszer, csak minimálisat szabad belőle használni...Én például halhoz nem is használnám...Kacsa, liba, bárány, nyúl: főleg ezen húsok fűszere...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"